Az időjárás idén szeszélyesnek mondható. Ezért is kértem mindenkit, aki kérdezte milyen lesz az időjárás a Balaton kerülő kerékpártúra alatt, hogy fohászkodjon, ne essen az eső. Úgy gondolom kértük, és megadatott. Nagyon szép volt az idő végig a túra alatt.
Köszönöm mindenki imáját!
A végleges regisztráció és a kerékpárok átvizsgálása után, Balatongyörökről, az Ifitáborból 52 fő részvételével 2013. június 27-én csütörtök reggel 8 óra 30 perckor elindult a négy napig tartó első IPA Zala Balaton kerülő kerékpártúra. A részvevők köre színes volt, 18-an érkeztek Szlovéniából, négyen Budapestről. A túrázók között hatan 18 év alattiak voltak. A legfiatalabb induló a maga 26 hónapjával vágott neki a távnak. A „Magyar tenger” körül az óramutató járásával megegyező irányba elindulva rövid időn belül elértük első úti célunkat, a Szigligeti-várat. A légkör kellőképpen tiszta volt ahhoz, hogy a vár legfelsőbb fokáról jó messze ellássunk. Az első napnak ez a része kellemes bemelegítés volt arra, hogy a Badacsony-hegy oldalán található emelkedőket akadály nélkül vegyük. Következő pihenőnket Badacsonytomajon, a vasútállomáson tartottuk. Néhány perc pihenőt követően tovább tekertünk, hogy Révfülöp hajóállomáson megnézhessük a Balatoni nyár című műsor élő felvételét. Nagy sajnálatomra pont a műsor végére értünk oda, így kizárólag futólag láthattuk a műsor vezetőit Jakupcsek Gabriellát és Csiszár Jenőt. Újabb kilométerek, és pihenő után mindenki rákapcsolt, hiszen várt minket az ebéd, talán ennek volt köszönhető, hogy mindenki jól teljesítette a szepezdi dombokat. Épp jókor értünk Balatonakaliba, ahova Szakál Ferenc túratársunk Révfülöpről pihenés nélkül tovább tekert, hogy a családja által készített ebédhez kellőképpen tudja egy harmatos szódával fogadni a szomjas és éhes bringásokat. Az ebéd finom volt, a húslevessel pedig pótoltuk testünk só, és vízigényét, a pörkölt pedig kellő energiát adott az út további folytatásához. Azért itt említsük meg Szakál Feri édesanyjának legendás káposztasalátáját is. Az indulás mégsem úgy sikerült ahogyan azt elgondoltuk, a túravezető bringája defektet kapott. Ügyes mesterünknek köszönhetően, egy gyors szerelést követően, ismét útra kelhettünk. Kellemes völgyekkel és enyhe emelkedőkkel tarkított út várt ránk Tihanyig, a Lepke soron lévő étteremig. A kiszolgálás ugyan nem volt valami gyors, de a jegeskávé és egyéb frissítő annál finomabbra sikerült. Sajnos a víz hőmérséklete nem tette lehetővé a fürdőzést, ezért a túravezető kerékpárján a csengő az út folytatására szólította fel a résztvevőket. A következő megálló Balatonfüred Tagore-sétány volt, itt negyedórás pihenőre volt lehetőségünk. Balatonfüred újabb kihívást hozott. A városi forgalom és a folyamatos emelkedő ellenére a csoport mégis együtt haladt felfelé egészen a Lóczi-barlang bejáratáig. Itt megnéztük a barlangot, és akinek volt még ereje, az a 40 méter szintkülönbséget leküzdve felmászhatott a csodálatos panorámával rendelkező Jókai-kilátóhoz.
A csopaki emelkedőt, aki már látta, az pontosan tudta, hogy mi várt rá. Annak, aki még nem volt arrafelé, annak elég volt csak a hírét hallania, és máris kételkedve ült újra a kerékpárra. Természetesen itt sem maradtak magukra a túrázók a falu határában várt rájuk a segítség. A csapatot kísérő autó a sor végéről biztosította résztvevőket arról, hogy egy kóbor autós se veszélyeztesse a testi épségünket. Így haladtunk fel a dombon a 73-as főút szélén lassan, de biztosan. Természetesen hajtott mindenkit a jó, puha ágy itt a 77. kilométer megtétele után, senki sem adta fel! Igen, itt volt a szállás. Csopak, Nosztori-majorban a volt Rendészeti Szakközépiskola üdülő házaiban a fáradt túrázó igazán kényelembe tudta helyezni magát és kipihenhette a nap fáradalmait. Természetesen az elégetett kalóriákat pótolni kellett. Szakácsmesterünk gondolt erre is. Olyan sült szalonnát készített vacsorára, hogy mindenki megnyalta mind a tíz ujját. Persze a szalonna kívánta a finom hazai pálinkát és a jó zalai borokat, amelyet nem csak a zalaiak, hanem a szlovén és budapesti barátaink is jóízűen fogyasztottak.
Az üdülőházak környéke épphogy elcsendesedett már jött a második nap. Reggel ott kezdtük, ahol abbahagytuk. A szakácsmesternek köszönhetően a világ legfinomabb bundás kenyerét ehették a túra résztvevői, amelyet mindenki az ízlésének leginkább megfelelő teával öblíthetett le. A szervező legnagyobb hiányossága mutatkozott meg az indulást követően azonnal. „Hol van a kávé!” – ez a kérdés szinte mindenki részéről felmerült a lejtőn gurulva Csopak felé. A nyomásnak engedve Alsóörsön sikerült meglepést okoznunk egy kávézónak, hiszen csak egy pultos volt talpon, és ő is tétlenül állt, amikor meglátta az ötven fős társaságot. Szerencsére a kényelmes teraszon nem tűnt olyan végtelennek a várakozás. Igaz a túra vezetője csak toporgott, mert várt ránk a Balatoni Bob pálya. Újabb defekt, várakozás, indulás. Balatonfűzfőn a Serpa Kalandparkban a túrázók nagy többsége felejthetetlen élményben részesült, különösen a bobozás nyerte el a kalandra vágyók tetszését. A bátrabbak, lelkesebbek kipróbálták magukat a kötélpályákon is. Egy gyors szendvicses ebéd után újra nyeregbe pattantunk, és tekertünk tovább Balatonvilágos felé. Balatonakkaratyánál igazi erőpróba várt a biciklisekre, hiszen jelentős szintkülönbséget kellett leküzdeniük viszonylag rövid távolságon belül. Természetesen a kísérő csapat már a domb tetején várta őket a frissítővel. Rövid pihenőt követően ismételten nekivágott a csapat a távnak. A következő megállónak a Balatonvilágosi fennsík adott helyet a Szent Korona másának állított oszlop tövében. A kilátás innen csodálatos! Rövid nézelődést követően mentünk tovább és egy kisebb frissítőállomást leszámítva megállás nélkül haladtunk a második szálláshelyünk felé, a Zamárdi Autóskempingbe. Ez a nap is több mint 70 kilométeres bringázást hozott. A szállás talán nem mindenki részére volt kielégítő, mert a társaság egy része lakósátrakban aludt, amely nem nyújtott igazi komfort érzetet. De mindezt feledtette kiváló szakácsunk remek grill partija. A nap fénypontja sötétben volt, így legalább jól láthattuk a születésnapi gyertyává avanzsált fáklyák fényét. Kísérőnket köszöntöttük fel egy üveg jófajta pálinkával, és koccintottunk is az egészségére. Az ünneplést követően lassan mindenki megpihent és már jött is az újabb nap.
Másnap egy tartalmas virslis reggeli után mindenki szabadon eltölthető időt kapott, a lelkesebbek komppal átmentek a Tihanyi-félszigetre. Néhányan Tihany nevezetességeit nézték meg és voltak olyanok is, akik körbe tekerték a félszigetet. A Belső-tó partján árnyékban pihenő kerékpárjaink társaságában készítették kísérőink a hideg ebédet. De akadtak olyan túratársaink is, akik inkább a Balaton parti „ejtőzést” választották. A komp kora délután indult vissza Szántód felé. A Balaton déli partja jóval könnyebb terepnek bizonyult, mint az északi, ennek megfelelően gyorsabban haladtunk célunk, Fonyód felé. Balatonöszödnél egy kápolna árnyékos tövében rövid pihenőt tartottunk, majd egészen Balatonlelléig haladtunk. Itt mindenki kedvére fogyaszthatott valamit frissítőként a helyi boltok kínálatából. Megújult erővel látott mindenki neki a hátralévő kilométereknek. Fonyódon a rögtönzött kikötő látogatását és helyi kollégák útbaigazítását valamivel több, mint 40 kilométer megtételét követően megérkeztünk a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság üdülőházaihoz. A szállás kiváló volt, nem kevésbé a paprikás krumpli „ala gazdagon, Csaba módra”. Természetesen a vacsorát kiváló borokkal öblítettük le.
Az utolsó napon kicsit később keltünk, de már az asztalon volt a friss kalács, amelyet lekvárral, mézzel kínáltak szorgos kezek. Egy közös fotó és a kísérő, a szakács a szerviz, valamint a túravezető munkáját megköszönve indultunk tovább utunkon a valamivel több, mint 50 kilométeres távon. A kellemes vasárnap reggeli napsütésben, enyhe szellő mellett tekertünk nyugat felé, Balatonmáriafürdő irányába, ahol a Viktória Étteremben egy mindenki számára kielégítő ebédben volt részünk. Az ebéd után fagylaltoztunk a Balaton part legjobb fagylaltosánál, és már indultunk is tovább. A Balatonberényi nádas kanyargós ösvénye után érkeztünk meg szép megyénkbe Fenékpusztánál, ahonnan rövid frissítőt követően Keszthely felé vettük az irányt. A hátralévő 15 kilométer igazi kihívást okozott egyik társunknak, mert a kerékpárjához kapcsolt utánfutó egyik kereke defektet kapott, amit nem tudtunk a helyszínen javítani, ezért lapos kerékkel kellett megtennie a hátralévő távot. Itt szükséges megemlítenem, hogy az utánfutó nem mást rejtett, mint csapatunk legifjabb tagját, Jancsikát! Jancsika egy igazi hős! A Balaton körüli 240 kilométeres távolságot úgy teljesítette, hogy közben minden megfáradt arcra tudott mosolyt varázsolni és újabb erőt adni az út folytatására. Javasolom legközelebb is vigyük magunkkal, mert egy igazi színfolt volt a társaságban.
A célt 16 óra körül érte el a csapat. Úgy érzem minden résztvevőnek tetszett a túra, akinek ez volt élete első Balaton körbetekerése, annak pedig különösen nagy élmény volt, hogy teljesíthette régóta dédelgetett álmát.
Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki segítette ezt a csoportot a táv leküzdésében. Köszönjük a kiváló szerviz hátteret, a fenséges ételeket és a megnyugtató kísérést.
Zalaegerszeg, 2013. július 11.
„egy túrázó”
Hungarian