Ragyogó napsütéses időben indult közel ötven fős csapatunk Lenti vasútállomásáról, hogy egyesületünk megmutassa azt a vidéket a tagoknak, melyre több évtizeden keresztül csak szigorú ellenőrzést követően és kizárólag indokolt esetben lehetett belépni. A vasfüggöny nem csak egy egyszerű határzár volt, hanem a határ menti területeket is élhetetlenné tette. Végig jártuk Lenti és Lovászi közötti szakaszát, ahol nyomokban már látható a hátrahagyott birtokok újraművelése.
Lentiből a kerékpárúton haladva jutottunk el a Dedesi-tóhoz, ahol elfogyasztottuk a zsákunkban magunkkal hozott tízórait. A Lendvadedeshez tartozó hegynél voltunk a legközelebb a szlovén határhoz, amit a közelmúltban sem lehetett megközelíteni. Mi sem tettük, inkább Lovászi felé vettük az irányt, ahol a harmincas években már végeztek ásványi-olajkitermelést. Ennek a múltnak jeleit láthattuk több helyen is és ennek állít emléket a H-07-es olajipari emlékhely is. Sajnos ez már nem mutatja a feketearanyból származó gazdagságot. A Kankalin-tanösvényen haladva tájékoztatást kaptunk a környék erdeiről, állat- és növény társulásairól.
Már-már elfeledett, csipkebogyós ösvényen sétáltunk fel a Csibodai-hegyre Lovásziból a meredek partoldalon keresztül, amit könnyen teljesített a társaság. A hegyre érve ismét megpihentünk. Elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat és indultunk tovább Lenti-hegy irányába. Néhány pincével az indulásunk után csodálatos kilátás tárult elénk a Kerka-völgyére. Láthattuk a Tormafölde fölé magasodó kilátót és a köré telepített fügeültetvényt. Kiemelkedett a tájból a völgy közepén építetett Szécsisziget temploma is. A panoráma fantasztikus, de a legszebb mégis az, hogy amerre a szem ellátott művelt területek és rendezett parcellák voltak mindenhol. A hegyen végig minden pince között rácsodálkoztunk a tájra.
Lenti-hegyen minden arra járónak nyitva áll egy kis bolt, ahol házi készítésű termékekből válogathat az ember. A lekvártól kezdve, az aszalt gyümölcsön és a kompóton át a savanyúságokig, tehát az édestől a sósig és a savanyúig mindent lehet kapni. Az árubeszerzést követően nem kellett sokáig menni, mert túratársunk a szlovén Jeruzalem-borvidékről származó borral várta a megfáradt vándort. Szorgos női kezek gyorsan, szintén a vasfüggöny túloldaláról származó vágott zsírral kenték meg a kenyereket, amit helyben termelt lila- és vöröshagymával, valamint paprikával kínáltak. Milyen jó, hogy már szabadon átjárhatunk egykor veszélyesnek mondott jugoszláv barátainkhoz, mely területen szép számmal élnek még ma is magyar testvéreink. Köszönjük a finom alapanyagokat és a nedűt!
Utunk végén rövid sétát tettünk egy rendezett bükkerdőben Lenti üdülőövezetéhez vezető ösvényen. A 21 km-es távon 312 méter szintemelkedést tudtunk magunk mögött. Jó társaságban csak úgy repült az idő.
Hungarian