2022. március 12.
Mindig nagy tisztelettel voltam a kerékpárosok iránt és valahogy mindig szerettem volna kicsit közéjük tartozni. Ez valószínű amiatt van, mert gyermekkorom nyarainak egyetlen napja sem telhetett el a jó kis Csepel bicajom nélkül…
Így tehát mikor olvastam Balázs kiírását úgy gondoltam – stílusosan az Ünnephez – itt az idő (most vagy soha), hogy én is csatlakozzam a túrához és nagy lelkesedésemben Nővéremet is rászedtem erre. De ekkor szembesültem az első problémával, nekem se bicaj, se sisak…; na de miért is vannak a Barátnők, rögtön lett is egy szuper KTM-em…
A túra reggelén ugyan csodaszép napsütésre, de nullához közeli hőmérsékletre ébredtünk, – de ugye innen már nincs visszaút, irány a Deák tér!
Kis csapatunk lassan gyülekezett, majd egy szép megemlékezés és a Hősök előtti főhajtás után elindultunk a kitűzött cél felé. A 11 fős társaság a nemrég átadott belvárosi kerékpárútat kipróbálva hamarosan megérkezett a Zala-völgyi kerékpárútra. Útközben némi oktatás azért ráfért a kezdőkre, akikbe a lelkesedés nem hagyott alább.
A régi vasúti töltésen vezető úton először a zalaszentgyörgyi kerekpáros pihenő, majd a Tölgyfa presszóban a frissítő kávézás adott plusz lendületet, ahol lelkes Társaságunk 12 főre bővült.
Szép napsütéses időben folytattuk utunkat, aminek a következő állomása a Zalalövői Tájház megtekintése volt. Samu Adrienn kalauzolásával betekintést nyerhettünk a falusi élet, konkrétan a helyi Kovács Sándor bácsi és családja mindennapjaiba.
Innen már csak egy laza tekerés választott el bennünket a céltól, a Borostyán-tó ebben az évszakban is gyönyörű látványt nyújtott. Ennél szebb környezet nem is kellett a jól megérdemelt ebéd elköltéséhez. Balázs finom körözöttje és Győriné Kati néni medvehagymás pogácsája után újult erővel indultunk vissza.
A visszaúton a zalalövői szép Szent László Király Plébániatemplomot is megtekintettük, ami 1924-27-ig épült Metzner József tervei szerint. A templom tornyában négy harang található, közülük a legnagyobb a Szent László harang.
Délután 2 óra után valamivel megérkeztünk a Gébártó tó kerékpáros pihenőjéhez, ahol summázva a napot elköszöntünk egymástól.
Fantasztikus nap volt, köszönet a Szervezőknek, és hála a Csapatnak, akik mindvégig nem hagyták magunkra a becsatlakozott kezdőket. Lehetséges, hogy még saját biciklim is lesz…
Nagy tisztelettel és szeretettel,
Simonffy Krisztina
Hungarian