A főkapitányság parkolójában hajnali öt óra huszonkettő perckor már autók álltak kerékpárokkal a csomagtartójukon, izgatottan várva a túra kezdetét. Ekkor még az utolsó simításokat végeztem, hogy minden a helyén legyen így csak egy pillantást vetettem rájuk. Mire újra a főkapitánysági gyülekezőhelyre érkeztem már mindenki készen állt az indulásra és az állandóan késő szervezőt vájták.
Keszthelyen a Fő tér Balaton Színház előtti részét megtöltötte a csapatunk több mint ötvenfős tömege. A kerékpárokra felkerültek a rajtszámok, a csomagokat elhelyeztük az autóban. Túránkra a média is felfigyelt, ennek köszönhetően a Keszthely Tv felvételeket készített készülődésünkről, és a Zalai Hírlap is cikket készített programunkról.
A túrát egyesületünk elnöke, Kisházi Gábor és Horváth István r. alezredes úr a Keszthelyi Rendőrkapitányság vezetője indította el miután egy perc csenddel emlékeztünk meg elhunyt I.P.A. tagunkról, Zala Megyei Rendőr-főkapitányság volt főkapitányáról, dr. Fülöp Valterról.
Hajdani Főkapitányunk elmondása alapján szeretett volna részt venni Balatont kerülő túránkon, ezért tiszteletére rendezvényünk dr. Fülöp Valter emlékére ajánlottuk fel.
Az indítás látványosra sikerült. Rendőrautó vezette át a bringásokat a Fő téren és elkísértek minket egészen a kerékpárútig. Köszönjük nekik.
Túrázók frissen, nagy lendülettel vették az első nap első szakaszát, rövid időn belül Szigligeten volt népes társaságunk. Az első kávé és egyéb frissítők magunkhoz vételét követően újra bringára pattantunk. Az első megmérettetésre a Badacsony északi oldalán egy lankás, de viszonylag hosszú emelkedőn került sor. Igaz meg kaptuk jutalmunk a domb tetején, mert a túl oldalán több kilométer lejtő várta a lógó nyelvű kerékpárosokat. A lendület gyorsan egy újabb frissítő ponthoz repített minket, Ábrahámhegy vasútállomáshoz. Miután kulacsainkat feltöltöttük a kísérő autóban szállított ásványvízből a túra talán egyik legszebb szurdokán keltünk át Salföld felé. Ekkor (magamat leszámítva) senki nem sejtette, hogy mi vár rá. Úgy gondolom mindenki megdolgozott az utolsó két kilométeren az ebédért. Helyenként öt-hat centiméter mély futóhomokon kellett áttekernie magát kerékpárosainknak a Bakony Erdő Zrt. által helyreállított Pálos Kolostornál felállított ebédelő ponthoz. Igaz ezért kaptam hideget-meleget egyaránt, de a többség részére tetszett a kolostor környéke és a kialakított pihenőhelyen mindenki megtalálta a számára kelleme pihenőhelyet.
Az ebédet követően egy egészségügyi sétát követően értünk ismét Salföld területére, ahol már várták csapatunkat a Természetvédelmi Majorban. A táj jellegzetes állatait mutatja be a látogatók számára e hely. Egy szűk keresztmetszetet ad arról milyen volt a környék állat világa és mezőgazdasága a természet közeli életünkben. A major bemutatása után néhány kilométer tekerést követően a Kékkúti Ásványvízkút vízével oltottunk szomjunkat.
A Káli medencére sok mindent lehet mondani, de egyet nem, hogy nem változatos a táj. Lejtők és emelkedők követték egymást, sík utat mutatóban sem találtunk. A táj szépsége viszont úgy elvarázsolta a túrázókat, hogy észre sem vették és már Zánka felett jártak. Itt egynéhány defekt miatt a csapat kicsit szétszakadt, de a „senkit nem hagyunk hátra” gondolat alapján mindenkit bevártunk a 71-es főút torkolatában. A várakozás közben az útszéli vadcseresznyefa töltötte fel lemerült energia készleteinket. A régmúlt Úttörőtábora ad helyet ma az Újnemzedék Központnak, ahol a Magyar Vízimentők Országos Szövetségének telephelye is üzemel. A központ dolgozója röviden ismertette a vízimentők napi munkáját és a feltételeket, amelyeket azok elé támasztanak, akik eme nemes foglalkozást választják. Ezt követően megmutatta számunkra a kikötőben horgonyzó néhány a mentésben használatos hajójukat.
Az első nap gyorsan eltelt a vízimentőktől már csak percekre voltunk szállásunkig, a Balatonakaliban lévő vépi szakközépiskola táboráig. A táborban Szakál Ferenc családja által készített vacsora várta a megfáradt kerékpárost. A finom estebédet követően egy túratársunk, Pécsi Sándor születés napját ünnepeltük meg, finom tortával és kellemes ízű nedűkkel. A jó hangulat nem is kerülte el társaságunkat.
Második napon korán reggel életre kelt már a tábor. Fél nyolckor szinte mindenki nyeregbe pattant és indult egy kisebb túrára, hogy részt vegyünk az M1 csatornán élőben sugárzott Balatoni Nyár című műsor révfülöpi stúdiójába. A bicikliseket itt is komoly kihívás elé állította a Zánka és Balatonszepezd közötti rövid, de erős emelkedő. A munkánk gyümölcse négy perc média szereplés volt, melyben némelyikünknek több, másoknak kevesebb jutott a tv-s szereplésből. Köszönöm mindenkinek, akik ezért a felvétel kedvéért teljesítették az erre a napra tervezett távon felüli huszonhat kilométert.
Számomra ebben a kanyarban a legnagyobb élményt a Révfülöp és Zánka közötti rendőri felvezetéssel 20 km/h átlagsebességgel megtett szakasz adta. Az amúgy átlag 14 km/h-val haladó csapattal akkor csak úgy szaladt a táj. Ügyesek voltatok!
Eközben Balatonakaliban a gyermekek a tévé képernyőjén keresztül kísérték figyelemmel tevékenységünket és már útra készen vártak minket, hogy folytathassuk utunkat Tihany felé. A félsziget Sajkodi elágazójában megálltunk ürge lesre. Érdekes volt látni azokat a kis állatokat, ahogyan fel, s alá futkoztak a virágokkal tarkított réten.
Virágok! Ahogyan az ürgék úgy mi sem hagyhattuk ki a virágok közti sétát. A Belső-tó felé vezető út keleti oldalán nagy tábla levendula ültetvény várja a turistákat. Jó időben mentünk, mert a levendula virágzás kellős közepére esett túrán. Kellemes volt a szemnek egy több hektáros levendulás kert lilában pompázó világa.
Tihany helyet ad a Magyar Királyi Panoptikumnak. Megtekintését követően, akivel csak beszéltem azt mondta, egy velős, de mégis érdekes keresztmetszetet kaptunk nagy királyaink életéről.
Indulás előtt a bátrabbak megkóstolták a jellegzetes levendula fagylaltot is. Az apátságnak helyet adó hegyről legurulva szinte tekerés nélkül jutottunk át Balatonfüredre, ahol a Balaton Kulturális központban ebédeltünk. A kellemes ebéd mindenkit elálmosított, így nehéz volt a társaságot újra útnak indítani. A jelszó, hogy hamarosan Csopakon vagyunk és ott lehetőség van fürdőzésre a Balatonban elérte célját. Mindenki nyeregbe pattant és egy kis kitérőt követően, ahol sok érdekességet tudunk meg az amazóniai indiánok életéről máris a csopaki strandon voltunk. Sajnos az időjárás nem volt bizalomgerjesztő így nem sokan mártóztak meg teljesen a vízben, de akik megtették nagyon jónak találták a víz hőmérsékletét. Szerencsére mi nem tapasztaltuk meg, amit nagy úszóink. Semmi bajunk nem lett a víztől.
A strandon töltött idő több szempontból is jó volt az első nap begyűjtött ülőgumó gyulladást csökkentette és felkészítette a túrázót a csopaki négy kilométer hosszú emelkedőre.
A tekerés itt is elérte célját a már ismert táborba kedves háttértámogatásunknak köszönhetően a kondérban készen várt minket a finom babgulyás. A vacsorát követően megfáradva mindenki nyugovóra tért és reggelig húzta a lóbőrt. A virslis reggelit követően csapatunk ismét útnak indult.
A harmadik napon már ismert úton haladtuk a Balaton első nyári bobpályájához, Balatonfűzfőre. A Bobpálya és a Serpa Kalandpark többféle szórakozási lehetőséget nyújtott a bringásoknak. Indulás előtt csapatunk egy leánybúcsúba csöppent. Természetesen ők sem jártak rosszul. Jó hangulatban lévő társaságunknak sem kellett több mindjárt meg hívták a hölgyeket az otthonról hozott házi pálinka nyújtott kulináris élvezetére. Ahogy láttam sikerült a lányoknak megalapozni a leánybúcsú alaphangulatát.
Leányoktól elválva tovább haladtunk utunkon és visszatértünk a magyar tenger partjára. Balatonkenesén a kikötőben egy csoportkép erejéig megálltunk és máris a Balatonakarattyai siratófalnál találtuk magunk. Ez minden kerékpáros társaságot szétszabdal. Sajnos ez alól mi sem voltunk kivételek. Az eddig egy tömegként haladó társaságunk itt több kisebb csoportban haladt a domb tetejéig. A dombon túl már nem kellett sokat tekerni és hamarosan a balatonvilágosi magasparton találtuk magunkat, ahonnan csodálatok kilátás tárult elénk. A látványt csak az árnyékolta be, hogy csapatunk egyik tagjának fel kellett adnia a tekerést. Kívánjuk számára, hogy további túráinkat sikerüljön neki mindvégig velünk együtt tekerni.
Balatonvilágosról a lendület erejével érkeztünk meg Zamárdiba, ahol mindenki kivehette a részét a vacsorakészítés élményéből. A vacsorát követően a kellemes balatoni borok által adott lap hangulatot Horváth Szilárd csodálatos énekhangja koronázta meg.
Negyedik napon a házi lekvárokkal és mézzel megkent kalácsok, kenyerek adták meg az energiát célpontunk, Keszthely felé. Utunk során vissza-vissza néztünk a reggeli nap fényében úszó keleti medencére és megelégedéssel töltött el minket teljesítményünk. Ez a büszkeség olyan nagy erőt adott a csapat számára, hogy Balatonboglárig szinte meg sem álltunk. A Gömbkilátónak helyet adó domb tövében egy párperces pihenőt tartottunk, majd felkapaszkodtunk az immár kaland- és élményparknak is helyet adó emelkedőre. A kilátóból mesés kép tárult elénk. Onnan valóban lehet látni a Balaton teljes felületét.
Az ebéd után Fonyód adott helyet egy kis csobbanásnak, és vízirendész kollégáinknak köszönhetően egy rögtönzött rendőr-motorcsónakos technikai bemutatónak. Az úton már csak a közös fagylaltozás volt hátra, melyre a Balaton továbbra is legjobb fagyisánál került sor, Balatonmáriafürdőn.
A túrázók négy napját mind a 283 kilométeren a jó Isten figyelemmel kísérte és teljesítményük elismeréseként Keszthely, Fő terén harangzúgással várta. Csapatunk a Keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánia templomának harangjainak köszöntő és a teljesítményünket elismerő hangjára vonult be a térre.
Természetesen ez a túra sem lett volna ilyen kellemes, ha nincsenek azok a személyek, akik kiszolgálják a megfáradt bringásokat. Köszönetet mindenkinek, akik segítették utunkat, étel és frissítőt adtak, valamint szükség esetén szervizszolgáltatást nyújtottak.
Zalaegerszeg, 2014. június 30.
Szabó Balázs
Elnök, túravezető
Hungarian