HATÁRBEJÁRÁS
2020. január 25.
A Zalai Teker(g)ők hivatalos első túrája öt évvel ezelőtt egy szép téli napon megrendezésre kerülő határbejárás volt, az IPA Zala Megyei Egyesületének támogatásával. A túra útvonala a zöldhatáron vezetett Tornyiszentmiklós és Rédics között. Ezen a szakaszon már azt megelőzően is szervezett túrákat a Lendvai Hegymászóegyesülettel karöltve a Szlovén IPA Szekció. Ez alkalommal átvettük tőlük a stafétát és segítségükkel egy szép téli túrát sikerült összehozni. Az eredménye is meg lett a programnak. Megállapodtunk, hogy ezen a vonalon időről-időre mi is beszállunk a hagyománnyá vált határbejáró túra szervezésébe. Így két éve végig jártuk egy szép májusi napon, és idén is a téli időszakot választva hívtuk a túrázni vágyókat a „Vasfüggőny” zalai szakaszára.
Történelmi előzménye is van ennek a programnak. Ezer éves határunk zsugorítása, a mostani határok kijelölése éppen 100 évvel ezelőtt történt a Trianoni békediktátummal, amely Zala vármegyét is érintette. Még sokan élnek azok közül, akiknek családtagjait ez a döntés oly mértékben érintette, hogy évtizedekig nem tudtak velük találkozni. Úgy gondolom, hogy ennek a hagyományosan évről-évre megrendezendő túra méltó emléket állít és felhívja a figyelmet arra, hogy ilyen a jövőben ne történhessen meg.
Mi arra nem tudunk vállalkozni, hogy ezt a szociális helyzetet ismertessük, de azt szívesen bemutatjuk, hogy milyen természetjáró értékei vannak ennek a helyzetéből adódó kicsit még ma is elzárt Mura-vidéki határsávnak.
Tornyiszentmiklós, pontosabban a szlovéniai Pince határátkelőhelyről indultunk ezúttal nem a határkövek mentén másztuk meg a Tornyi-hegyet, hanem szépen lankásan haladtunk felfelé az aszfaltos úton és az A572-es számú határkőnél értük el szlovén oldalról a határvonalat. Innentől kezdve a határkövek mellett túráztunk úticélunkig a Lendvai Közösségiházig.
Hol magyar, hol szlovén oldalon vezetett utunk, amelynek szívemben volt némi szimbolikus jelentése is. Az oldalak tetszés szerinti megválasztása a békediktátum érvénytelenségét, a nemzeti összetartozást is jelentette számomra. Ezt az érzés erősítette az is, hogy kedves Szlovéniában élő túratársainkkal többségében magyarul tudtunk beszélgetni az út során. Megjegyzem, hogy a hetven fős társaságnak a fele Szlovéniából érkezett. Egy család pedig Oroszországból is jelen volt a túrán.
A határsávon haladva a volt határőrökből előtörtek emlékeik és kaptunk némi ismertetést a határkövek elhelyezésének szabályaiból és a rajtuk lévő jelzések értelmezéséből.
A téli évszakot számunkra a fákon lévő zúzmara jelezte. A havat pedig a fákról néhány helyen a földre hullott zúzmara jelképzete. A légköri viszonyok sajnos a látótávolságot jelentősen lecsökkentették, így az amúgy csodálatos Tenke-hegyi panoráma ködfelhőbe burkolózott. A hőmérséklet éppen kellemes volt, de azért a pihenőpontok alkalmával mindig került elő valami a táskákból „szív melegítő” gyanánt.
A változatos terepen sétálva a II. világháború után keletkezett bunkerrendszer maradványát is érintettük, amelybe a bátrabbak be is merészkedtek.
Enyhe tél következtében a kora tavaszi gombák már utunkon is megjelentek, mint például a piros csészegomba.
Túránk végén a Szlovén IPA Szekció a Lendvai Közösségiházban finom forralt borral és teával, valamint ízletes lángossal várta a határjáró csapatunk.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
egyesületi elnök
Hungarian