Napokkal a túra előtt többem megkérdezték: milyen idő lesz szombaton? Mit is lehet erre a kérdésre felelni? Természetesen jó idő! Amúgy sincs rossz idő csak rosszul öltözött túrázó. Valószínűleg nem indulunk útnak szélsőséges időjárás esetén, de némi köd, egy kis hideg nem tántorít el minket. Mennyire vagyunk oda a túrázásért? Annyira, hogy most is közel ötvenen voltunk.

 A vasútállomáson egy gyér utazóközönséggel bíró járatra vártunk ezzel a szépszámú csapattal. A pénztárnál megkérdezte a hölgy, jeleztük-e ezt a nagy tömeget? Csoportunk felfért a kis Studenkára, tehát a mondás alapján csak jók lehetünk. Bocföldéig utaztunk a vonattal.

Leszállás után pár perc elteltével már Csatárba is értünk, ahol a műemléki védelmet élvező templom megtekintésével kezdtük a falu megismerését. Ott megtudhattuk a falu rövid történetét, ami szerint már az Árpád-korban is éltek ezen a helyen emberek. Ekkor még Stitary (vagy Stitari) néven említették, ami egy szláv eredetű szó és pajzskészítőt, fegyverkészítőt jelent. Ezt az utat jelöli a falu címerében megjelenő kovácsfogó. A Válicka völgyében elhelyezkedő település gazdasági és kulturális szempontból is meghatározó szerepet töltött be a középkorban. Területe jelentős volt, jó minőségű termőterületekkel valamint nagy kiterjedésű tölgy- és bükkerdőkkel. A faluban lakó Rózsi nénitől tudtuk meg, hogy nem csak a Csatári (Admonti) Biblia utal a falu szellemi nagyságára. A monostorban élő szerzetesek tanították a környék lakosságát, és nevelték ki a többi tanítót. Ezt a nagyságot mutatja a templom déli oldalára épített 14. századi kápolna freskói is, amelyet a ’90-es évek elején fedeztek fel.

 Utunkat a Csergő-patak felé folytattuk, amelyen gátépítéssel mesterséges halastavat hoztak létre. A tó partján észak felé haladtunk a zöld kereszt jelzésű túraúton, amelyről rátértünk a sárga sáv jelzésre és azon keresztül jutottunk be Zalaegerszeg, Botfa városrészérbe.

Botfa külterületén hegyi hajlékok mellett elhaladva értünk be a lakott területre. Nyugodt, békés település területén található a Hűvös-kastély, amely többek között az egykori csatári monostorból kialakított erődítmény romjainak köveiből épült. Ma Mindszenty Zarándokszállásként funkcionál és mint ilyen elnyerte azt, hogy a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó új Mária-zarándokútvonal egy ága lenyúlik idáig. Az útvonal jelzésével mi is találkoztuk, ahogy a sárga sávjelzést keresztezte.

Túránk legnehezebb része innen kezdődött a szintemelkedés javát Botfa Karácsony-hegy részében gyűjtöttük össze. A köd, amely a környékre telepedett erősen korlátozta a kilátást, így sajnos nem láthattuk azt a csodát amelyet ez a hegyhát ad a vándornak. Ezért ide vissza kell térni!

A Botfai hegy határa nem látható átmenet nélkül Bozsok városrész külterületébe megy át. Pincék, hétvégi házak között sétáltunk egészen Bozsokig. A településrész központjában kedves túratársunk, Kati jóvoltából készült sütivel pótolhattuk a ledolgozott kalóriákat.

 A városba érve megfogyatkozott csapatunk, mert több irányból közelítettük meg a centrumot. A többséggel Csács városrészből érkeztünk a Park-erdőbe, ahonnan ki-ki ment saját útjára. Négy óra alatt 243 méter szintemelkedés mellett, 15 kilométert tudhatunk magunk mögött.