Az IPA Zala Megyei Egyesülete felkérésére a Zalai Teker(g)ők idén is megszervezte az immár hagyományosnak mondható nyárköszöntő kerékpártúrát. A korábbi két Balaton kerülő túra után a Fertő-tó mellett tették le a voksukat a túrázásra vágyó rendőrök.
Június 26-án kora reggel szokatlanul nagy nyüzsgés volt a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság parkolójában. Több mint ötvenen gyűltek össze, hogy kerékpárjaikkal útnak induljanak a három napig tartó kerékpártúra. Rendőrök és hozzátartozóik biciklire pattanva indultak az EuroVelo 13-as számú európai kerékpárút Fertő-tó és Szombathely közötti szakaszának teljesítésére és onnan haza kerekezésére.
A túra Dr. Sipos Gyula r. vezérőrnagy bíztató szavaival indult Zalaegerszegről. A biciklisek rövid kilenc kilométeres belemelegítést követően Zalaszentivánon a kerékpárokkal együtt vonatra szálltak és vasúton utaztak a GYESEV kényelmes szerelvényein Nagycenkre, ahol ismét nyeregbe szállva folytatták útjukat.
Nagycenk vasútállomáson rövid szerelvényigazítást követően a Széchenyi Kastély felé vették az irányt. A 85-ös főúton áthaladva a kiépített kerékpárúton gurultak be Hidegség községbe. A faluba vezető út 10%-os lejtővel kezdődött, amelyet egy útkereszteződés követett, ahol jobbra vették útjukat Fertőd felé.
A Fertőhomokon és Hegykőn áthaladva az első megállójuk Fertőszéplakon volt, ahol megtekintették a szépen felújított házakat. Így olyan érzéssel gurultak végig a település főutcáján, mintha egy múzeumban lennének. A vizuális élményekkel és vízzel feltankolva mentek tovább az ebéd helyszínének helyet adó Csapodi István Természeti Iskola és Látogatóközpont felé. Útközben áthaladtak Fertődön, Saródon és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén. Ebéd előtt a látogatóközpont előtt rövid megállót tartottak az útba eső kilátónál. A magaslati pont jó rálátást kínált a Fertő-Hanságra, csatornáira, madárvilágára.
A látogatóközpont szakemberei már várták a bringásokat. Félórás videóval mutatták be a nemzeti park mindennapjait és értékeit. A természeti iskola épületében a tájra jellemző állatokból állandó kiállítást rendeztek be. Az energiapótló ebédet követően nem volt könnyű újra útnak indulni. A társaságon úrrá lett a juhászbetegség. A korai kelés után úgy tele hassal szívesebben maradtak volna. De nem volt mit tenni a túrvezető csilingelt és indulni kellett.
Az álmosság hamar elmúlott, mert útjukat egy a kerékpárosok legádázabb ellenfele a szembeszél kísérte. Így haladta a kiépített kerékpárúton Ausztria, Apetlon (Mosonbábfalva) felé. Illmitzben hajóra szálltak. Dresser Line hajóján töltött félórás vízi utat követően ismét magyar területen, Fertőrákoson kötöttek ki.
Fertőrákos volt az első település, ahol a túrázók megismerkedhettek azzal, hogy mivel várja őket a következő másfél napban az Alpokalja. Egy pihenő közbeiktatásával viszont sikeresen teljesítette mindenki a világörökség részét képező település főutcájának emelkedőjét. A domb tetején már várta őket a község nevezetességeit bemutató kisvonat, amelynek vagonjairól ismételten végignézhették az útvonalat a kikötőtől a domb tetejéig. Illetve így megtudták csodálni a püspöki kastélyt, a pellengért és a többi látványosságot.
A kihívásoknak itt nem volt vége! Az út további szakasza egészen Sopronig változatos domborzati viszonyokkal megáldott kavicsos erdei kerékpáros ösvény volt. A táv felénél néhányan, akik nem túrakerékpárral jöttek ki is mentek az aszfaltos útra, bringájuk kímélése érdekében. Az erdei út több olyan emelkedőt hozott számukra, amelyet néhányan csak tolva tudtak legyőzni. A nehézség azonban csodálatos tájjal párosult, így észre sem vették a hét kilométeres táv elteltét és más Sopronba is értek. A hűség városában a Tűztorony környékén fesztivált tartottak, így arra nem tudtak tovább haladni. Újratervezés idejére megálltak egy fagyira a közeli cukrászdában.
Így kicsit megpihenve indulhattak neki az első nap utolsó emelkedőjének, Brennbergbánya felé. Az úton a csapat egy személyként (egymást mindig bevárva) kitartóan haladtak felfelé a Soproni Gyermek és Ifjúsági Táborba. A szálláshelyen 73 km teljesítése után meleg vacsorával várták a megfáradt és éhes turistákat. A szobák elfoglalása és a tisztálkodást követően mindenki asztalhoz ült. A vacsorára már sötétben került sor, amely során lehetőség volt a nap élményeinek kibeszélésére és természetesen a jellegzetes soproni kékfrankos megkóstolására. A kemény mag éjfél után hajtotta álomra fejét.
A második nap reggelén tea és meleg reggeli illatára ébredt a tábor. A bőséges és energiában gazdag reggeli már előrevetítette a résztvevők számára, hogy a nem akármilyen nap áll előttük. A tábor kapuját elhagyva a lejtőn mindenki mosolyogva gondolt az előző nap kínkeservesen teljesített emelkedőjére. Akkor nem tudták, hogy Sopront eddig még nem látott szemszögből fogják megtekinteni. Egyes részeit többször is. A Lövér körúton ugyanis nem megfelelő jelölés miatt egy kereszteződést elnézve tíz kilométeres kört tettek a városban, hogy ismét visszatérjenek a Lövér körútra, amelyről tovább tudnak haladni Harka irányába. A Harkai út mentén már a Volt-fesztivál előkészületei zajlottak.
Harkára jókor érkezett a társaság, mangalica fesztivált tartott a település, ahol lehetőség nyílott kóstolásra is. Az égen gomolyfelhők gyülekeztek a túrázók feje fölött, amelyek Horitschon (Harácsony) határáig elkísérte őket. Az égi áldás nem maradt el. A csapat egy öreg fa árnyékában szerencsésen mondhatni szárazan átvészelte kiadós záport. Eső végeztével a már esőkabátba bújt társaság folytatta útját Raiding azaz Doborján felé, Liszt Ferenc szülőházához. A házból kialakított múzeumnál ismét el lehetett hagyni az esővédőket, mert újra kisütött a nap. Liszt Ferenc szülőháza a korának jellemző jegyeit hordozza kívülről. Belül viszont egy modern bemutatóterem láttatja a művész életpályáját. Több helyen hallgatható műveinek ismertebb darabjai.
A nem tervezett Soproni városnézés és az eső miatt beiktatott pihenő miatt újra tervezett útvonalon folytatták útjukat Lutzmannsburgon (Locsmándon) keresztül vissza Magyarországra. Az út változatos domborzati viszonyok között végeláthatatlan szőlőbirtokok között haladt. Úton Nebersdorf (Ligvánd) felé egy magányos kerékpáros sportoló jött velük szemben, akinek megakadt a szeme a domborzati viszonyok miatt kicsit szétszakadt, de mégis szépszámú társaságon. Érdeklődve kérdezte a csapat célját, útvonalát majd „Hátszelet!” kívánva haladt tovább útján. A magyar határon az EuroVelo 13-as kerékpárútvonalon kialakított pihenőhelyen állt meg ismét a csapat. Két részletben érkezett meg a társaság, mert útközben kettő defektet is összeszedett a csapat vége.
A pihenőhelyen tárcsán sült ropogós szalonnával és friss salátával várták az éhes túrázókat. A pihenőhelyen a csapat jó részét befogadó fedett helyen kényelmes padok adtak lehetőséget az ebéd elfogyasztására. Aki nem fért el pavilon alatt, annak a pihenőben lévő tó partján elhelyezett padok adtak helyet az ebédeléshez.
Pihenést követően ismételt újratervezés következett. A korábbi csúszás miatt a megrendelt vacsorára az eredeti útvonalon nem értek volna oda, ezért Kőszeg érintése nélkül Csepregen át indultak tovább Szombathelyre. Az országhatárra visszatekerve ismét kiépített kerékpárúton tudtak haladni egészen Csepereg határáig, ahol az út tovább menet Bükfürdő felé. Csepregen a csapat megállt egy fagylaltra, kávéra, üdítőre és egy kis könnyítésre. A frissítőt követően ismételt tájékoztatás következett, ahol felkészítették a résztvevőket a hátralévő emelkedők nehézségeiről és annak technikájáról, hogyan tudják a legkönnyebben leküzdeni.
Az első emelkedő igazi családi csapatépítő tréning volt az erősebb nem hol fizikálisan, hol verbálisan segítette előbbre párját a parton. A domb tetején frissítő várta a csapatot, ahonnan a résztvevőket a következő emelkedő könnyebb teljesítése érdekében szakaszos indítással gurultak tovább. Igazi versen hangulat alakult ki.
A túra vezetője a második dombot követően már egyenes utat mondott a csapatnak Szombathely felé, ezzel ösztönözve őket a hátralévő szakasz teljesítésére. De hamarosan kiderült, hogy még egy embert próbáló emelkedő várt rájuk. Ezt követően enyhe hátszéllel gurultak egészen Szombathelyig. Szürkület volt mikor a városba értek. A Főtéren számukra kinyitott Club Korrekt Menübár készült vacsorával. A bőséges estebédet követően ismételten szemerkélő esőben tolták át a bringákat a szálláshelyül szolgáló Berzsenyi Dániel Kollégiumba. Este során kellemes hangulat alakult ki a szobákban, amely beszélgetéssel és borozgatással telt.
Harmadik napon lekváros-, mézes-, kakaós kalácsos reggelit követően útnak indultak az elszánt turisták. Immár azzal a tudattal, hogy estére haza érkeznek. Vasárnap reggel gyér forgalomban haladtak a Körmendi úton ki a városból, csak a templomok környékén volt némi forgalom. A misére tartó emberek csodálkozva nézték a szépszámú kerékpáros társaságot. Jákra is pont a szentmise végére értek, ahol a helyi tisztelendő úr felkérte a templom történetét kiválóan ismerő helyi hitoktató hölgyet az Árpád-kori emlékünk bemutatására. Isten ajándéka volt ez a szent helyet meglátogató csoport számára. Olyan ismeretekkel gyarapodott a társaság jelentős része, amelyet addig nem tudott. A csapat egyik csodálatos hangú tagjának Áve Máriájától lelkileg feltöltődve indultak útjukra Balogunyom, Kisunyom irányába.
A 86-os főutat keresztezve a lehető legjobb biztosítás mellett biztonságosan haladtak a következő állomás, Rábahidvég felé. A csapat enyhe hátszéllel egy emberként gurult a Sorokpolány és Rábahidvég közti egyenesben. A túra újabb megállója a, Csodaszavas Tájpark nyújtott a túrázók számára pihenést. Voltak, akik az aktív pihenést választották kihasználva a park kötélpályái által nyújtott lehetőséget. Az ebédért azért még kellett egy kicsit kerekezni a 8-as főúton kis forgalom mellett magas szintű biztosítás mellett gurultak a Rába parti Véngesztenye Csárdához. A bőséges, tápláló ebédre szükségük volt, mert még néhány emelkedő várt rájuk.
A túra legveszélyesebb szakasza ebéd után kezdődött. A mintegy négy kilométeres távon folyamatos biztosítás mellett vonultak Rábahidvégről Vasvárra a bringázók. A közlekedés résztvevői tudomásul vették a kerékpárosokat és kellő toleranciát mutattak irányukba. Vasvárra érve megkezdődött a harc a Vasi-hegyhát déli nyúlványaival. Voltak, akik részben tolva, de legtöbben végig tekerve jutottak el a Vasvári-sánchoz vezető útig. Néhányan segítették társukat az emelkedő adta nehézségek átvészelésében.
Ha emelkedő van, akkor lejtőnek is lennie kell az esetek jelentős részében. Ez itt sem volt másként. A jelentős meredekséggel bíró lejtőn a biztonságosabb haladás érdekében ismételten szakaszosan indították a résztvevőket, majd a pácsonyi elágazóban lévő buszmegállóban egymást bevárva tekertek tovább. A forgalom nagyságát figyelembe véve úgy döntöttek, hogy a kísérők által végzett útvonal biztosítás mellett Vasvárig már nem térnek le az amúgy kerékpárosok számára kevésbé biztonságos 74-es főútról. A biztosítás jól végezte dolgát az autósok kellő körültekintéssel és óvatossággal haladtak el a kerékpáros csoport mellett.
Egerváron elkanyarodva Vasboldogasszony, Zalaszentlőrinc, Zalaszentiván útvonalon közelítette meg a csapat a végső célállomást, Zalaegerszeget. A túrázók egy része tovább utazott Nagykanizsára, ezért ismételten megálltak Zalaszentiván vasútállomáson, hogy az érkező MÁV szerelvényre segítsék társaik felszállását.
Az immár megfogyatkozott társaság ezt követően a zalaszentiváni kerékpárútra kanyarodva indult haza és 69 km megtételét követően gurultak be a főkapitányság parkolójába. A rendőrök több mint ötven főből álló csapata három nap alatt 242 kilométert teljesítve zárták túrájukat.
Meg kell említeni a csapat összetétele tekintetében igen változatos volt. A legtöbben ritkán ülnek kerékpárra, vagy idejük, vagy lehetőségük nem teszi ezt lehetővé, esetleg csak kis távolságon (munkába járásra) használják biciklijüket. Életkorokat tekintve is szembetűnő különbség volt látható. A legfiatalabb részvevő kilenc éves a legtapasztaltabb kerékpáros pedig jóval hatvan fölött volt. Igaz kijelenthető, hogy a két legerősebb túrázó pont az említett két bringás volt. A legfiatalabb túrázó zokszó nélkül kitartóan követve a túravezetőt haladt az élen és néha át is vette a nem kis létszámú csoport irányítását.
A túrázókat egy mindennel ellátott jól felkészült csapat támogatta. Vitték a csomagjaikat, feltöltötték időnként a kulacsaikat, ha kellett javították bringáikat. Mindezeken felül esetenként ellátták őket reggelivel, ebéddel és vacsorával is. Szendvicseket készítettek, pörköltet főztek, szükség esetén rögtönzött táborhelyen szalonnát sütöttek. De, ha ez nem lett volna elég még az útvonal biztosítást is megoldották.
A kerékpárosoknak igazából csak a biciklizéssel kellett foglalkozniuk. Felhőtlenül tekerhettek Fertő-Hanság szikes tájaitól az Alpokalja nyúlványain át a Vasi-hegyháton keresztül a Zalai-dombságra. Szép teljesítmény volt ez mindenki számára. Élményekben gazdagon tértek haza három nap kerekezés után.
Zalaegerszeg, 2015. július 2.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke
További képek az alábbi linkeken nézhetők meg:
https://www.facebook.com/
https://www.facebook.com/
Hungarian