A Keszthelyi-hegység ezen részét kedves barátom, Katona Valéria mutatta meg jó néhány évvel ezelőtt. Akkor egy esős időszak után, enyhén sáros útviszonyok között jártuk be a Gyenesdiás és Vállus közötti utakat. A Balaton-felvidék eme csodás tája megbabonázott, ezért úgy gondoltam másoknak is meg kell mutatni.
A terv megszületett, a résztvevők összeálltak, de az időjárásért felelős másképp gondolta. Így csak részben tudtuk bejárni a kitűzött célt.
Gyenesdiáson a buszról leszállva Pék Andráshoz és feleségéhez, Julikához vettük az irányt. A gyenesdiási körforgalom mellett lévő kerámiaházban nagy szeretettel fogadtak mindnyájunkat. András és Julika lelkesen mutatták be huszonöt év munkájának gyümölcsét, vályogházuk felújítását és annak műteremmé, illetve kerámiaedények, dísztárgyak árusítására alkalmas hellyé alakítását. A bemutató után meghagyták számunkra, hogy túránk befejeztével se feledkezzünk meg róluk, mert a borongós, esős időjárásban biztosan jól esik majd egy bögre tea.
A felújított és áthelyezett kék túra jelzésén indultunk útnak a Festetics-kilátóhoz.
Közkedvelt kirándulóhely, a Nagymező előtt a kék háromszög jelzésen mentünk fel hozzá. Útban felfelé már lehetett látni a kőbányászat okozta sebhelyet. Sajnos mire a kilátóhoz értünk olyan nagy volt a pára, hogy száz méternél nem volt nagyobb a látótávolság. Így egy közös fotót követően le ereszkedtünk a Nagymezőre.
Szerencsénkre enyhült az időjárás, a kedvünk is jobb lett és még a játszótér kötélpályáját is kipróbáltuk néhányan. Az eső miatt módosítottuk az útvonalat és úgy döntöttünk, hogy jobban megnézzük a felhagyott kőbányát és környékét. A bányászat után keletkezett falak jól mutatják a kőzetek rétegződéseit. A környékre jellemző dolomit, és mészkő hajlamos a barlangképződésre, melynek megjelenési formája a „Vadlán-lik”-nak nevezett képződmény. Ez egy pár négyzetméteres üreg, amely nagyon jól használható nyári záporok esetén esőbeállónak. A Keszthelyi-hegységben négy ilyen található, mi a gyenesdiásihoz látogattunk el.
Az időjárás tovább enyhült, így a csapatnak még jobb lett a kedve a túrázáshoz, ezért felkerestük a sárga sáv jelzésen lévő Berzsenyi-kilátót is. A Vadlán-liktól közel egy órára lévő kilátó a Pető-hegy 355 méteres csúcsán található. Ez a magasság a földrajzi fogalmak alapján nem nevezhető hegynek, de ahhoz bőven elég volt, hogy a környék aktuális időjárási állapotát befolyásoló mélyen lenyúló esőfelhőt a környéken tartsa. Ennek következtében a kilátóból itt sem volt látható az amúgy tiszta időben csodálatos balatoni panoráma.
A kilátótól úgy döntöttünk, hogy ideje már haza indulni. Vissza felé ismét betértünk egy rövid időre Nagyrétre és onnan hamarosan le is értünk a faluba. Julika és András terített asztallal vártak minket. A jó langyos tea mellé zsíros kenyérrel, lilahagymával, házi készítésű savanyúsággal és almával kínálták az elszánt turistát. Mondanom sem kell jól esett a törődés, ezután a borongós időben teljesített túra után.
Az időjárás ellenére az összegyűlt kis csapat mind a tizenhárom fője nevében mondhatom, hogy jól éreztük magunk, még ha kicsit ki is léptünk a komfortzónánkból. Mindössze 15 kilométert túráztuk és 440 méter szintemelkedést gyűrtünk magunk alá.
Hungarian