A hőségriasztás ellenére huszonketten döntöttek úgy, hogy a Zalai Teker(g)őkhöz csatlakozva Zalaegerszegről indulva eltekernek az újabb szakasszal kiegészült Zala-völgyi kerékpárúton Zalalövőre és vissza.

Délelőtt kilenc órakor kerékpárosok elszánt csapata indult útnak, nagy várakozással, hogy meg ismerje a Zala-völgyi kerékpárút új szakaszát. A csapat néhány tagja számára a teljes útvonal ismeretlen volt, számukra nem csak a pár kilométer új kerékpárutat, hanem a régi szakaszát is be tudtuk mutatni. A gépjárműforgalommal való legkisebb kapcsolat érdekében Zalaegerszeg, Dísz térről a város kerékpárútjainak kihasználásával indultunk el a Kisfaludy úton a Vizslapark felé, majd azon áthaladva a Platán soron tekertünk tovább az Ebergényi útig. Hoch János utcát a szombati nagy forgalom miatt a lehető legrövidebb szakaszon szerettük volna érinteni, ezért a Helikon utcáról csatlakoztunk rá. Teskándtól pedig egyenes utunk volt Zalalövőig, azaz Budafáig.

Az út során örömmel tapasztaltuk, hogy az új szakasz kellő szélességgel bír, s így biztonságosan, kényelmesen el tud haladni egymás mellett két kerékpáros. A régi szakaszon viszont az új szakaszhoz képest szűkebb pályatestet több helyen az út mellett felnövő gyomnövények tovább szűkítik. Az út karbantartója biztos ritkán veszi igénybe, mert különben látnák, hogy megnehezíti a bringások egymás melletti elhaladását, és ez a kanyarokban fokozottan érvényes.

A túránkat az ismerkedés jegyében indítottuk. Az útvonal mentén fellelhető értékeink bemutatását tűztük ki célunknak. Természetesen mindent nem lehet bezsúfolni egy napba, így önkényesen kiválasztottunk néhányat közülük. Első megállónk a defektet leszámolva a Malom Tanya Panziónál volt, Zalacsében. Szeretettel fogadott minket Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész. Örömmel mutatta be a patinás épületet és osztotta meg gondolatait, valamint műveinek születéséről is beszélt nekünk. A hely jellege és a művészúr személyisége teljesen elragadta a túrázót és észre sem vettük, hogy múlik az idő.

A 86-so főút új nyomvonalán épülő viadukt pillérei között áthaladva Zalalövőre dél tájékán érkeztünk, ahol elsőként a neogótikus Szent László templomot tekintettük meg. A település az Árpád-kor óta rendelkezett templommal, de ez 1925-1927 között épült Metzner József tervei szerint. A viszonylag fiatal épület nyitott kapukkal és nemes egyszerűséggel várja a hitben elmerülni kívánó és az Istennel kapcsolatot keresőket. Délutáni nyitvatartási időben sikerült Salla Múzeumba bemenni és a kedves tárlatvezető hölgy jóvoltából megismerkedhettünk a könyék történelmi nevezetességével, a Borostyán-út menti ásatások eredményeivel. A sajátos bemutatás utólagosan is köszönjük, felkészült és türelmes tárlatvezetőnknek, Zsuzsának.

Egy óra után már mindenki szívesen foglalt helyet barátunk portáján felállított bogrács mellett és csak a tányér aljához koccanó kanál hangját lehet hallani hosszú percekig. A kávé után szinte egy emberként indult meg a csapat a Borotyán-tó partjára. A nap legmelegebb részét a tó partján a fák nyújtotta hűs árnyékban töltöttük. Ki-ki igénye szerint a tó hűs vizében megmártózva pihentette megfáradt lábát.

A településről nagy múltú búcsújáró hely, a Borostyán-völgy megtekintése után indultunk vissza Zalaegerszegre. Lelkileg feltöltődve és kulacsainknak a Szent-kút vízével megtöltve szálltunk nyeregbe. Utunkon még betértünk egy presszóba, ahol frissítőként elfogyasztottunk néhány gombóc fagylaltot. Közel 60 kilométer teljesítését követően érkeztünk vissza a megyeszékhelyre, ahol ki-ki saját céljának megfelelően vált el a csapattól. Szerettük volna, ha a résztvevők számára megmutathatnánk, hogy eddig mi mellett tekertek el, azonban rá kellett jönnünk arra, hogy erre egy út nem elég. Önmagában minden stáció megérne egy teljes napot és nem álltunk meg mindenhol.

A túra során felfigyeltünk arra, hogy sokan veszik igénybe a kerékpárutakat. Többekkel sikerült beszélgetésbe elegyedni és egyöntetűen megállapítottuk, hogy sokkal több kerékpárútra lenne szükség. Üdvözöljük Zalaegerszeg Megyei Jogú Város elhatározását a kerékpárút-építési terveivel kapcsolatban. A kerékpár újra reneszánszát éli. Ma élő emberek többsége nem csak a szabadidő hasznos eltöltésének eszközét látja benne, hanem a közlekedés egyik (környezetkímélő, gyors és nem utolsó sorban olcsó) alternatíváját. Az így gondolkodók száma a közelmúltban jelentős mértékben megnőtt és csak emelkedik a számuk.

A kerékpárosok közlekedésének biztonságosabbá tételének nagy mérföldköve a kerékpárút építés. A munkába biciklivel járó emberek többsége hajnalban indul útnak, amikor legjobb esetben is csak szürkület van. Az Ő életükben fontos a biztonságos útvonal kialakítása. Nem szabadna néhány száz méteren spórolni. Zalaegerszeg déli szomszédja Bocfölde az egyik mostohatestvére a kerékpárút-hálózatnak. De jelenleg Teskánd sincs jobb helyzetben. A Hock János utca és a Zrínyi út is egyformán forgalmas a műszakváltások körüli időben. Ugyan ez a helyzet a jó példával elől járó Zalaszentiván esetében is. Néhányszáz méter és teljesen biztonságos aszfaltos úton lehetne eljutni kerékpárral Zalaegerszegre. Sajnos ezért többen a veszélyesebb közutat választják biciklis útvonalként.

Egyben biztosak vagyunk a Teker(g)ők szívesen fogad, használ és népszerűsít minden méter kerékpárutat. Ennek érdekében továbbira is szeretettel várunk programjainkra mindenkit, aki aktívan szeretne kikapcsolódni.

Zalaegerszeg, 2015. augusztus 25.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke

Bicikli túra Zalalövőre egy túrázó szemével !

Augusztus 15-én reggel 9 órakor gyülekeztünk Zalaegerszegen, a Dísz téren.  A regisztráció után mindenki megkapta a túrára emlékeztető plakettjét, amit a biciklinkre kitehettünk.  Az állandó túratársakkal jó volt újra találkozni és örömmel üdvözöltük új társainkat, akik most először jöttek velünk „tekerni”. Csoportunk létszáma valamivel több volt, mint húsz. Szabó Balázs indulás előtt elmondta a csoportos kerékpározás lényeges szabályait, a kézjeleket melyek segítségével egymást tudjuk értesíteni gurulás közben. Zalaegerszeget a városban futó kerékpárutakon hagytuk el, szokva a városi közlekedést és egyben az autósokat is egy kicsit „edzeni”, hogy a nagyobb létszámú bringás csoportot tolerálva gyakorolják az autózást. Teskándnál kanyarodtunk rá az új tökéletes bicikli útra, ahol már nagyobb biztonságban éreztük magunkat. Utunk során megerősödött bennünk az érzés, hogy nagyon hiányzik a városból kivezető bicikli út, annak ellenére, hogy az autósok türelmesen tolerálták csoportunk haladását.

Pár kilométer kerekezés után érkeztünk meg első megállónkhoz Zalacsébre, ahol Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész fogadta csapatunkat. Itt kis betekintést nyertünk a Művész Úr munkásságába, életfilozófiájába és lenyűgöző humorába is. A régi vízimalomból átalakított szállásadó hely maga a nyugalom szigete a Zala folyó partján. Utunkat tovább folytattuk Zalalövőre, ahol először a Szent László király római katolikus templomot csodálhattuk meg, majd a Salla múzeumban vártak ránk. Ezúton is szeretném megköszönni a kedves tárlatvezető hölgynek, hogy késésünk ellenére fogadott bennünket és megnézhettük a kis múzeum anyagát és a római kori romokat a múzeum mögötti területen. Erre az időre már túl voltam kettő defekten. Úti társaimnak köszönhetem, hogy tovább kerekezhettem, mert gyors szakszervizt biztosítottak az út szélén. Gumit ragasztottak, majd cseréltek.  Saját hibámból nem volt nálam csere gumi sem és javítókészlet sem. Szerencsére a szervezők mindenről gondoskodtak . Köszönöm és ígérem soha többé nem indulok el e fontos kellékek nélkül.

Következő állomásunk a Zalalövői Borostyán tó volt, ahol elfogyasztottuk az ebédünket. Finom babgulyással vártak ránk vendéglátóink, amit pazar környezetben fogyaszthattunk el. Köszönet az ízletes falatokért. Ebéd után volt idő pihenésre is. Akinek kedve volt megmártózhatott a tó langyos vizében, vagy csak csendesen heverészhetett.

Délután fél öt körül indultunk el a tótól, még várt ránk egy állomás, a Borosán völgy. Zalalövő központjától nem messze található, egy kis kaptató után (ez volt a” legnehezebb” része a napnak) érünk el a völgyig, ami egyben víznyerő hely (forrás), kegyhely  és kálvária. Szépen felújított lépcsősorral, stációkkal, a szent kút körül kiépített kegyhellyel várja az odalátogatókat. A körülötte lévő bükkösnek köszönhetően levegője friss, üde. Az egész nap tartó forróság után jó volt megpihenni a forrás mellett és megtölteni kulacsainkat a hűs vízből. Nem volt más hátra, mint visszakerekezni Zalaegerszegre.

Út közben elgondolkoztam, hogy Zalalövőre mindig úgy gondoltam, mint egy útba eső településre. A mai napon kiderült, hogy ez a kis város tele van meglepetéssel, kincsekkel. Szabad vízi strandja, múzeuma, szent forrása, temploma és nyugalmat árasztó közege van. Közel hatvan kilométert kerekeztünk, amit észre sem vettünk. Annyi látnivalót hoztak el hozzánk a Zalai Teker(g)ők, hogy nem volt idő számolni a kilométereket. Köszönjük a szép napot, legközelebb is ott leszünk!!!!

                                Kovács Ibolya

A Zalai Teker(g)ők szervezésében a Gébárti-tónál megedzett vízi sportot kedvelő tagságunk 2015. július 19-én ismét hajóba, azaz rafftba ülhetett és immár a vadvizet is meghódította.

Reggel Zalaegerszegtől egy órás buszozást követően megérkeztünk Kerkaszentkirályra, ahol szeretettel várta népes, ötven fős társaságunk Pál Zoltán, település polgármestere. Rövid tájékoztatót kaphattunk a Kerkamenti Települések Szövetségéről és arról a programról, amelynek keretében részt tudott venni az IPA Zala Megyei Egyesülete is országunk határfolyóinak megismerésében. Néhány biztató szó és megszívlelendő tanácsot követően felkészült túravezetők társaságában indított útnak minket a víz lágy ölén.

A Lenva-patakról indult a túra. Ott minden lehetőségünk megvolt, hogy megismerjük az evezők működését. Matula-bácsiként a lapjával húz az élivel kormányoz. Viszont hamar rájöttünk, hogy ahogy a helyiek mondják az Adovány nem Gébárti-tó. Megmutatta gyengeségeink és korlátaink. Ettől függetlenül néhány pörgés, és előre nem tervezett forduló után viszonylag gyorsan belejöttünk. Mire a Kerka-patak torkolatához értünk túravezetőnk utasításait követve nagy biztonsággal tudunk egyenesen haladni a sodorvonalon.

Az útvonal melyet bejártunk több mint húsz kilométer volt, ezért több alkalommal a Mura kavicspadjaira kiszálltunk pihenni, ahol lehetőség volt a vízmentesen záródó hordókból elővenni a fényképezőgépeket és megörökíteni azt a csodálatos vízi világot, amelyet máshonnan nem lehet látni. Kormoránok, szürkegémek, kárókatonák kísérték utunkat és suhantak el mellettünk. A víz csobogását partifecskék csivitelése színesítette.

A túra közepe táján mindenki kellőképpen felbátorodva a napsütéses időben vízi csatával tettük izgalmasabbá a rafftoban töltött időt. A Mura hűsítő vize felfrissítette társaságot.

Letenye, Rákóczi-híd lábánál értünk partot, ahonnan Tormaföldére mentünk a Böjti Pincéhez. A pincénél frissítővel várt rák barátunk, dr. Szakonyi Szabolcs, aki ízletes ebéddel kínálta meg a résztvevőket. Lehetőség nyílt a Muramente ezen részének jellemző borait is megismerni, amelyeket stílszerűen felöltözött és hozzáértő borász bemutatása mellett meg is kóstoltuk.

Zala megye egy újabb ékkövével ismerkedtünk meg és élményekkel gazdagon tértünk haza.

Zalaegerszeg, 2015. augusztus 2.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke