Ragyogó napsütéses időben indult közel ötven fős csapatunk Lenti vasútállomásáról, hogy egyesületünk megmutassa azt a vidéket a tagoknak, melyre több évtizeden keresztül csak szigorú ellenőrzést követően és kizárólag indokolt esetben lehetett belépni. A vasfüggöny nem csak egy egyszerű határzár volt, hanem a határ menti területeket is élhetetlenné tette. Végig jártuk Lenti és Lovászi közötti szakaszát, ahol nyomokban már látható a hátrahagyott birtokok újraművelése.
Lentiből a kerékpárúton haladva jutottunk el a Dedesi-tóhoz, ahol elfogyasztottuk a zsákunkban magunkkal hozott tízórait. A Lendvadedeshez tartozó hegynél voltunk a legközelebb a szlovén határhoz, amit a közelmúltban sem lehetett megközelíteni. Mi sem tettük, inkább Lovászi felé vettük az irányt, ahol a harmincas években már végeztek ásványi-olajkitermelést. Ennek a múltnak jeleit láthattuk több helyen is és ennek állít emléket a H-07-es olajipari emlékhely is. Sajnos ez már nem mutatja a feketearanyból származó gazdagságot. A Kankalin-tanösvényen haladva tájékoztatást kaptunk a környék erdeiről, állat- és növény társulásairól.
Már-már elfeledett, csipkebogyós ösvényen sétáltunk fel a Csibodai-hegyre Lovásziból a meredek partoldalon keresztül, amit könnyen teljesített a társaság. A hegyre érve ismét megpihentünk. Elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat és indultunk tovább Lenti-hegy irányába. Néhány pincével az indulásunk után csodálatos kilátás tárult elénk a Kerka-völgyére. Láthattuk a Tormafölde fölé magasodó kilátót és a köré telepített fügeültetvényt. Kiemelkedett a tájból a völgy közepén építetett Szécsisziget temploma is. A panoráma fantasztikus, de a legszebb mégis az, hogy amerre a szem ellátott művelt területek és rendezett parcellák voltak mindenhol. A hegyen végig minden pince között rácsodálkoztunk a tájra.
Lenti-hegyen minden arra járónak nyitva áll egy kis bolt, ahol házi készítésű termékekből válogathat az ember. A lekvártól kezdve, az aszalt gyümölcsön és a kompóton át a savanyúságokig, tehát az édestől a sósig és a savanyúig mindent lehet kapni. Az árubeszerzést követően nem kellett sokáig menni, mert túratársunk a szlovén Jeruzalem-borvidékről származó borral várta a megfáradt vándort. Szorgos női kezek gyorsan, szintén a vasfüggöny túloldaláról származó vágott zsírral kenték meg a kenyereket, amit helyben termelt lila- és vöröshagymával, valamint paprikával kínáltak. Milyen jó, hogy már szabadon átjárhatunk egykor veszélyesnek mondott jugoszláv barátainkhoz, mely területen szép számmal élnek még ma is magyar testvéreink. Köszönjük a finom alapanyagokat és a nedűt!
Utunk végén rövid sétát tettünk egy rendezett bükkerdőben Lenti üdülőövezetéhez vezető ösvényen. A 21 km-es távon 312 méter szintemelkedést tudtunk magunk mögött. Jó társaságban csak úgy repült az idő.
A MenDan Magic Spa & Wellness Hotel megbízásából négy napos kerékpártúrát vezettünk aktív pihenést választó vendégeik számára. Négy nap alatt bringáról mutattuk be a környék látványosságait.
Zalakarosról mindenkinek a termálfürdő és a Kis-Balaton jut eszébe, ezért adott volt az első nap útvonala és körbetekertük a Kis-Balatont. Zalakomár felé indulva Balatonmagyaródon át közelítettük meg a Kányavári-szigetet. A falvakon át gurulva gyönyörködhettünk a házak homlokzatát díszítő népi motívumokban. A szigethez érve asszonyok rendezgették a termelői piacon a portékáikat. A látogatók kézzel készített befőttek és savanyúságok széles kínálatából válogathattak. A bringákat a parton hagyva, az impozáns hídon keresztül, gyalogosan jártuk körbe a Balaton-felvidéki Nemzetei Park eme gyöngyszemét. Szerencsénkre vadkacsák, kócsagok és más védett madarakkal is találkoztunk. A sziget közepén épített kilátóból áttekinthettük a Kis-Balaton teljes területét. A zöldellő földnyelvek által szabdalt vízfelület és a környékre jellemző csend nyugtatóan hat a kirándulókra. Nagyon jó hely egy kis elvonulásra, gondolkodásra vagy csak egyszerűen pihenésre.
Utunkat folytatva észak felé indultunk a kerékpárúton, ahol elértük a Zala-folyó gátját, amely biztosítja víz megtartását, ezzel együtt a táj ökológiáját. Ezt követően a folyó egykori mára már csak csatornává vált ágának partján vezet az út egészen a Zalavári-töltésig.
Zalaszabar faluközpontjában csodálatos virágkompozícióval örvendeztetik meg a lakókat és az arra járókat. Rövid pillantás után gurultunk is tovább Nagyradára, majd Garaboncra.
Rövid, 40 kilométeres túránk nem sokkal dél után célba ért, így a bringások át tudták még adni magukat a termálvíz jótékony hatásainak.
Következő túránk a Balatonhoz vezetett. A már ismert irányba indultunk el, de Balatonmagyaród előtt Kápolnapuszta felé kanyarodtunk és a Bivalyrezervátumon keresztül fokozottan védett területen át (igaz murvás) kerékpárúton tekertünk Vörsig. A rezervátumban testközelből megnéztük a bivalyok élőhelyét és ezen kívül a legelők egyik fokozottan védett rágcsálóját, az ürgét. A jó időnek köszönhetően sok ürge süttette magát a napon, így nem kellett várni rájuk, hogy előbújjanak üregeikből. Folyamatosan nádas és a Kis-Balaton II-es ütemét képező csatornák követték minden egyes tekerésünk. Az Árpád-kori településre érve rövid időre megálltunk Szent Márton tiszteletére emelt műemléki védettséget élvező római katolikus templom tövében. Egy kis pihenő után felkerekedtünk és máris Balatonszentgyörgyön voltunk. Balatonberénynél értük el a Balatont és a délipart Fonyódig tartó szakaszát tűztük ki célként ezen a napon. Balatonmáriafürdőre dél környékén értünk, ahol a már jól ismert étteremben elfogyasztottuk ebédünket. A partot követve nyaralók között haladtunk Balatonfenyvesen át Fonyódig, ahol busz várta a túrázókat. Utánfutóra tettük a kerékpárokat és így utaztunk vissza Zalakarosra.
Harmadik napunkat ott folytattuk, ahol az előzőt befejeztük. A bringák a speciális utánfutóban, mi pedig a kényelmes busszal utaztunk Fonyódig. A túra viszont Badacsonyból indult, ezért a Balatonon áthajózva mentünk a túlpartra. Ott bringára pattantunk és átkerekeztünk Keszthelyre. Bejártuk a Badacsony szőlővel telepített déli lankáit, Szigliget félszigetét és a Balatongyörök Gyenesdiás közötti nádasokkal tagolt üdülő övezeteit. Keszthelyen a mólónál készítettünk egy fotót Erzsébet királynő (Sissy) szobránál, majd a Fő térre tekertünk.
A sétálóutcán keresztül jutottunk be a Festetics-kastély parkjába. Ott gyönyörködhettünk a szökőkútban és a mesterien kialakított park színpompás virágaiban.
A kerékpárúton haladva Hévíz felé vettük az irányt. Utunk során áthaladtunk a tó körül telepített véderdőn, amelyben az egyik legkülönlegesebb növény a mocsári ciprus is megtalálható. A tó körbetekerése és a településsel való ismerkedés után Alsópáhokon keresztül indultunk Sármellékre. Ezt követően az első nap már bejárt Zalavár – Zalaszabar – Zalakaros útvonalon kerekeztünk vissza a MenDan Hotelhez.
A szépen felújított Nagykanizsa megér egy napot, ezért a negyedik nap úti céljaként az előbb említett várost választottuk. Igaz az időjárás nem engedte, hogy egy teljes kört tegyünk, amely Galambok – Nagykanizsa – Kilimán – Zalaszabar – Zalakaros kört jelentette volna, de így is tartalmas programot tudhattunk magunk mögött. A hullámos Galambok – Kisrécse – Nagyrécse útvonalon átvergődve, jól esett megpihenni a Csónakázó-tónál. A város jól kiépített kerékpárútjait végigjárva érkeztünk meg a központjába, az Erzsébet-térre. A felújításnak köszönhetően egy kis ékszerdobozzá alakult a tér, amit túratársaink is megerősítettek. Sajnos az időjárás megakadályozta a további városlátogatást, így visszatekertünk Zalakarosra.
A Jó Isten segítette utunkat, mert a hotelhoz érve még adott annyi időt a felhőszakadás előtt, hogy elköszönjünk útitársainktól és kerékpárjainkat felrögzítsük az autóra.
Egy jó csapattal, gyorsan eltelt ez a négy nap!
Téli túra Egervártól Zalaegerszegig
2016. január 23.
Többen kérdezték tőlem, milyen időt rendeltem a mai napra. A válaszom minden esetben ez volt: „Szikrázó napsütést, -3 C°-ot és öt centiméter havat.”
A hajnali -14 C°-tól megkímélt minket a jó Isten, hamar megenyhült és a Egervárra érkezésünkkor már túrázásra alkalmas idő volt. Első állomásunk az Alexandriai Szent Katalin műemléktemplom nyílt kapukkal várta az érdeklődő turistákat. Némi lelki feltöltődést követően útnak indultunk, hogy megismerjük Egervár másik műemlék jellegű épületét a Pince-domb nyugati oldalában lévő, barokk jegyeket hordozó pincét. A XVIII. század elejétől jelentőssé vált a környék bortermelése, amelyhez feltehetően Széchenyi Zsigmond kezdeményezésére hatalmas méretű pincét építettek. A helyi termelő szövetkezet egészen az 1980-as évekig rendeltetésszerűen használta. Manapság különböző rendezvények színtere. Érkezésünkkor is egy disznóvágás zajlott. A polgármester úr és a helyiek vendégszeretetének köszönhetően csapatunk forralt borral védekezhetett a hideg ellen. Valakinek a kezét, másoknak a torkát melegítette, ami mindenkinek jól esett. Köszönjük szépen!
A település fölé magasodó hegy tetejére épített pihenőházból átalakított és Péter-Pál tiszteletére szentelt kápolna felé vettük utunkat. A túra legnagyobb szintemelkedését kellett ezen a szakaszon legyőzni a résztvevőknek, amelyet mindenki könnyen vett. A kápolna környékéről csodálatos látvány tárult elénk. Szép időnek köszönhetően messze elláthattunk. A Sárvíz-patak völgyére jó rálátást biztosított a kápolna terasza. Rövid helytörténeti tájékoztatót követően a gesztenyefákkal szegélyezett úton haladtunk Nagypáli felé.
A zalai emberek mélyen vallásos lelkületűek. Ezt erősíti az a kép is, hogy Egervár és Nagypáli közötti három kilométeres szekérút mellett a hegyi hajlékok között közel tíz keresztet lehet megszámolni.
Nagypáliba érve az Energia-park felé vettük az irányt, ahol saját szemünkkel is megláthattuk a méltán világhírű település fejlesztéseit. Dél körül járt az idő, amikor a község polgármestere meghívta a kissé áthűlt túrázót egy bögre teára. A finom forró ital elfogyasztása közben mindenki zsákjából előkerült a finom hazai elemózsia, melynek elfogyasztása közben a Köcse Tibor, polgármester úr bemutatta a falu értékeit. Nagyon szép példát mutat Nagypáli minden magyar településnek. Örülünk neki, hogy betekintést nyerhettünk egy valóban megújuló falú életébe. Köszönjük szépen!
Pihenten folytattuk utunkat, amikor is szintén egy példaértékű vállalkozást tudtunk megismerni. A Kispáli – Nagykutas – Kiskutas által körbehatárolt területen elhelyezkedő gyümölcsös láttán mindenkinek tátva maradt a szája. Bár némi kép keserűen fogadtuk, hogy a helyi piacon nem lehet hozzájutni az itt termett gyümölcsökhöz. Nézzük pozitívan! Helyi gazda tulajdonában lévő a lakosság számára munkát biztosító vállalkozás. Egyszer talán a helyi kis piac értékeit is felismerik és nem kell messze menni minőségi, olcsó gyümölcsért.
Utunk végéhez közeledtünk Kiskutasnál dél felé vettük az irányt és egy fiatal akácoson áthaladva már Marton-hegyen is voltunk, ahonnan egyenes út vezetett Zalaegerszeg-Hatháza városrészbe.
Milyen időt kértem? Utunkat szikrázó napsütés kísérte, enyhe néhány fokkal fagypont alatti hőmérséklettel. Marton-hegyre érve a hó is megeredt. Köszönöm, hogy ebben a túrázásra ideális időben velünk sétáltatok.
Zalaegerszeg, 2016. január 23.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke
Partnerek
