Az Őrség meghatározó őszi rendezvénye a Tökfesztivál. Őriszentpéter, Szalafő, Nagyrákos és Magyarszombatfa összehangolt programjaival fantasztikus időtöltést kínál az őrvidék. Igaz a Balaton-felvidékre indultunk,de a hétvégére jósolt sok eső miatt 2018. májusára halasztottuk. Mivel nem akartunk bringázás nélkül maradni, ezért a közeli Őrséget választottuk úti célként.

Szombat reggel a Göcseji Falumúzeum parkolójában találkoztunk, majd Teskánd felé indultunk, hogy a Zala-völgyi kerékpárúton tekerjünk Zalalövőig. A korábbi napok esőzéseinek köszönhetően volt olyan része az útnak, ahol le kellett szállni a bringákról a sár miatt, ettől függetlenül jól kerekezhető volt az út Budafáig. Zalalövő központjában rövid pihenőt tartottunk.

Zalalövőtől hullámossá vált az utunk, hiszen több kisebb-nagyobb emelkedő várt ránk Őriszentpéterig. Nagyrákoson kicsit lassítottunk, mert a pár évvel korábbi „Zala-körbe” Kerékpártúránk egyik állomása volt itt. Azóta is mindenki örömmel említi azt a tájház bemutatást, amit a polgármesterasszony, Eszti néni tartott számunkra. Ezúton is köszönjük!

Őriszentpéter után kezdődött igazán az a táj jellegzetes szabdalt domborzata. Itt már ki kellett használni a lejtők adta lendületet, hogy kényelmesebben tudjunk feltekerni a következő dombra. Azonban a megszokott módon, hol fizikálisan, hol mentálisan segítettük egymást az emelkedők leküzdésében. Hamarosan megérkeztünk Szalafőre, ahol egy kedves asszony útbaigazított minket a vásár pontos helyszíne felé. A vásárhoz közeledve már hallható volt a népzene, amellyel szórakoztatták az idelátogatókat. A vásári forgatagban mindenki megtalálhatta a magának leginkább tetszetős programot: pajtaszínháztól elkezdve az állatsimogatón keresztül a nyitott kovácsműhelyen át a különféle őrségi ételek kóstolásáig. Számos termelő portékáját lehetett megismerni és akár vásárolni belőlük.

Finom ebédet követően mi is körül jártuk a vásárt, amit követően némi izgalom lett úrrá csapatunkon. Egyik túratársunk a bringa lakatjának kulcsát elveszítette, de hála és ezúton is köszönet a becsületes megtalálónak leadta a vásár pénztáránál. A kulcs hosszas keresésének köszönhetően sikerült mélyebben megismerni az őrségi vendégszeretet.

Úton hazafelé megálltunk Őriszentpéteren a vásárárban. Ott a nagyszínpadon egy citerazenekar tartott nagysikerű előadást. Miután megnéztük az érdekes műsort és a kézművesek standjait is indultunk tovább. A biciklikhez közeledve kellemes meglepetésben volt részünk, egy a közelmúltban megismert barátunk, Marci várt ránk. Innentől kezdve Zalalövőig elkísért minket, ahol egy másik barátunk, Bea lepett meg minket frissen szedett szőlővel.

Hazafelé még egy rövid szünetet tartottunk Zalaszentgyörgyön, majd pikk-pakk Zalaegerszegre is értünk.

Ragyogó napsütéses időben indult közel ötven fős csapatunk Lenti vasútállomásáról, hogy egyesületünk megmutassa azt a vidéket a tagoknak, melyre több évtizeden keresztül csak szigorú ellenőrzést követően és kizárólag indokolt esetben lehetett belépni. A vasfüggöny nem csak egy egyszerű határzár volt, hanem a határ menti területeket is élhetetlenné tette. Végig jártuk Lenti és Lovászi közötti szakaszát, ahol nyomokban már látható a hátrahagyott birtokok újraművelése.

Lentiből a kerékpárúton haladva jutottunk el a Dedesi-tóhoz, ahol elfogyasztottuk a zsákunkban magunkkal hozott tízórait. A Lendvadedeshez tartozó hegynél voltunk a legközelebb a szlovén határhoz, amit a közelmúltban sem lehetett megközelíteni. Mi sem tettük, inkább Lovászi felé vettük az irányt, ahol a harmincas években már végeztek ásványi-olajkitermelést. Ennek a múltnak jeleit láthattuk több helyen is és ennek állít emléket a H-07-es olajipari emlékhely is. Sajnos ez már nem mutatja a feketearanyból származó gazdagságot. A Kankalin-tanösvényen haladva tájékoztatást kaptunk a környék erdeiről, állat- és növény társulásairól.

Már-már elfeledett, csipkebogyós ösvényen sétáltunk fel a Csibodai-hegyre Lovásziból a meredek partoldalon keresztül, amit könnyen teljesített a társaság. A hegyre érve ismét megpihentünk. Elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat és indultunk tovább Lenti-hegy irányába. Néhány pincével az indulásunk után csodálatos kilátás tárult elénk a  Kerka-völgyére. Láthattuk a Tormafölde fölé magasodó kilátót és a köré telepített fügeültetvényt. Kiemelkedett a tájból a völgy közepén építetett Szécsisziget temploma is. A panoráma fantasztikus, de a legszebb mégis az, hogy amerre a szem ellátott művelt területek és rendezett parcellák voltak mindenhol. A hegyen végig minden pince között rácsodálkoztunk a tájra.

Lenti-hegyen minden arra járónak nyitva áll egy kis bolt, ahol házi készítésű termékekből válogathat az ember. A lekvártól kezdve, az aszalt gyümölcsön és a kompóton át a savanyúságokig, tehát az édestől a sósig és a savanyúig mindent lehet kapni. Az árubeszerzést követően nem kellett sokáig menni, mert túratársunk a szlovén Jeruzalem-borvidékről származó borral várta a megfáradt vándort. Szorgos női kezek gyorsan, szintén a vasfüggöny túloldaláról származó vágott zsírral kenték meg a kenyereket, amit helyben termelt lila- és vöröshagymával, valamint paprikával kínáltak. Milyen jó, hogy már szabadon átjárhatunk egykor veszélyesnek mondott jugoszláv barátainkhoz, mely területen szép számmal élnek még ma is magyar testvéreink. Köszönjük a finom alapanyagokat és a nedűt!

Utunk végén rövid sétát tettünk egy rendezett bükkerdőben Lenti üdülőövezetéhez vezető ösvényen. A 21 km-es távon 312 méter szintemelkedést tudtunk magunk mögött. Jó társaságban csak úgy repült az idő.