A MenDan Magic Spa & Wellness Hotel megbízásából négy napos kerékpártúrát vezettünk aktív pihenést választó vendégeik számára. Négy nap alatt bringáról mutattuk be a környék látványosságait.
Zalakarosról mindenkinek a termálfürdő és a Kis-Balaton jut eszébe, ezért adott volt az első nap útvonala és körbetekertük a Kis-Balatont. Zalakomár felé indulva Balatonmagyaródon át közelítettük meg a Kányavári-szigetet. A falvakon át gurulva gyönyörködhettünk a házak homlokzatát díszítő népi motívumokban. A szigethez érve asszonyok rendezgették a termelői piacon a portékáikat. A látogatók kézzel készített befőttek és savanyúságok széles kínálatából válogathattak. A bringákat a parton hagyva, az impozáns hídon keresztül, gyalogosan jártuk körbe a Balaton-felvidéki Nemzetei Park eme gyöngyszemét. Szerencsénkre vadkacsák, kócsagok és más védett madarakkal is találkoztunk. A sziget közepén épített kilátóból áttekinthettük a Kis-Balaton teljes területét. A zöldellő földnyelvek által szabdalt vízfelület és a környékre jellemző csend nyugtatóan hat a kirándulókra. Nagyon jó hely egy kis elvonulásra, gondolkodásra vagy csak egyszerűen pihenésre.
Utunkat folytatva észak felé indultunk a kerékpárúton, ahol elértük a Zala-folyó gátját, amely biztosítja víz megtartását, ezzel együtt a táj ökológiáját. Ezt követően a folyó egykori mára már csak csatornává vált ágának partján vezet az út egészen a Zalavári-töltésig.
Zalaszabar faluközpontjában csodálatos virágkompozícióval örvendeztetik meg a lakókat és az arra járókat. Rövid pillantás után gurultunk is tovább Nagyradára, majd Garaboncra.
Rövid, 40 kilométeres túránk nem sokkal dél után célba ért, így a bringások át tudták még adni magukat a termálvíz jótékony hatásainak.
Következő túránk a Balatonhoz vezetett. A már ismert irányba indultunk el, de Balatonmagyaród előtt Kápolnapuszta felé kanyarodtunk és a Bivalyrezervátumon keresztül fokozottan védett területen át (igaz murvás) kerékpárúton tekertünk Vörsig. A rezervátumban testközelből megnéztük a bivalyok élőhelyét és ezen kívül a legelők egyik fokozottan védett rágcsálóját, az ürgét. A jó időnek köszönhetően sok ürge süttette magát a napon, így nem kellett várni rájuk, hogy előbújjanak üregeikből. Folyamatosan nádas és a Kis-Balaton II-es ütemét képező csatornák követték minden egyes tekerésünk. Az Árpád-kori településre érve rövid időre megálltunk Szent Márton tiszteletére emelt műemléki védettséget élvező római katolikus templom tövében. Egy kis pihenő után felkerekedtünk és máris Balatonszentgyörgyön voltunk. Balatonberénynél értük el a Balatont és a délipart Fonyódig tartó szakaszát tűztük ki célként ezen a napon. Balatonmáriafürdőre dél környékén értünk, ahol a már jól ismert étteremben elfogyasztottuk ebédünket. A partot követve nyaralók között haladtunk Balatonfenyvesen át Fonyódig, ahol busz várta a túrázókat. Utánfutóra tettük a kerékpárokat és így utaztunk vissza Zalakarosra.
Harmadik napunkat ott folytattuk, ahol az előzőt befejeztük. A bringák a speciális utánfutóban, mi pedig a kényelmes busszal utaztunk Fonyódig. A túra viszont Badacsonyból indult, ezért a Balatonon áthajózva mentünk a túlpartra. Ott bringára pattantunk és átkerekeztünk Keszthelyre. Bejártuk a Badacsony szőlővel telepített déli lankáit, Szigliget félszigetét és a Balatongyörök Gyenesdiás közötti nádasokkal tagolt üdülő övezeteit. Keszthelyen a mólónál készítettünk egy fotót Erzsébet királynő (Sissy) szobránál, majd a Fő térre tekertünk.
A sétálóutcán keresztül jutottunk be a Festetics-kastély parkjába. Ott gyönyörködhettünk a szökőkútban és a mesterien kialakított park színpompás virágaiban.
A kerékpárúton haladva Hévíz felé vettük az irányt. Utunk során áthaladtunk a tó körül telepített véderdőn, amelyben az egyik legkülönlegesebb növény a mocsári ciprus is megtalálható. A tó körbetekerése és a településsel való ismerkedés után Alsópáhokon keresztül indultunk Sármellékre. Ezt követően az első nap már bejárt Zalavár – Zalaszabar – Zalakaros útvonalon kerekeztünk vissza a MenDan Hotelhez.
A szépen felújított Nagykanizsa megér egy napot, ezért a negyedik nap úti céljaként az előbb említett várost választottuk. Igaz az időjárás nem engedte, hogy egy teljes kört tegyünk, amely Galambok – Nagykanizsa – Kilimán – Zalaszabar – Zalakaros kört jelentette volna, de így is tartalmas programot tudhattunk magunk mögött. A hullámos Galambok – Kisrécse – Nagyrécse útvonalon átvergődve, jól esett megpihenni a Csónakázó-tónál. A város jól kiépített kerékpárútjait végigjárva érkeztünk meg a központjába, az Erzsébet-térre. A felújításnak köszönhetően egy kis ékszerdobozzá alakult a tér, amit túratársaink is megerősítettek. Sajnos az időjárás megakadályozta a további városlátogatást, így visszatekertünk Zalakarosra.
A Jó Isten segítette utunkat, mert a hotelhoz érve még adott annyi időt a felhőszakadás előtt, hogy elköszönjünk útitársainktól és kerékpárjainkat felrögzítsük az autóra.
Egy jó csapattal, gyorsan eltelt ez a négy nap!
Téli túra Egervártól Zalaegerszegig
2016. január 23.
Többen kérdezték tőlem, milyen időt rendeltem a mai napra. A válaszom minden esetben ez volt: „Szikrázó napsütést, -3 C°-ot és öt centiméter havat.”
A hajnali -14 C°-tól megkímélt minket a jó Isten, hamar megenyhült és a Egervárra érkezésünkkor már túrázásra alkalmas idő volt. Első állomásunk az Alexandriai Szent Katalin műemléktemplom nyílt kapukkal várta az érdeklődő turistákat. Némi lelki feltöltődést követően útnak indultunk, hogy megismerjük Egervár másik műemlék jellegű épületét a Pince-domb nyugati oldalában lévő, barokk jegyeket hordozó pincét. A XVIII. század elejétől jelentőssé vált a környék bortermelése, amelyhez feltehetően Széchenyi Zsigmond kezdeményezésére hatalmas méretű pincét építettek. A helyi termelő szövetkezet egészen az 1980-as évekig rendeltetésszerűen használta. Manapság különböző rendezvények színtere. Érkezésünkkor is egy disznóvágás zajlott. A polgármester úr és a helyiek vendégszeretetének köszönhetően csapatunk forralt borral védekezhetett a hideg ellen. Valakinek a kezét, másoknak a torkát melegítette, ami mindenkinek jól esett. Köszönjük szépen!
A település fölé magasodó hegy tetejére épített pihenőházból átalakított és Péter-Pál tiszteletére szentelt kápolna felé vettük utunkat. A túra legnagyobb szintemelkedését kellett ezen a szakaszon legyőzni a résztvevőknek, amelyet mindenki könnyen vett. A kápolna környékéről csodálatos látvány tárult elénk. Szép időnek köszönhetően messze elláthattunk. A Sárvíz-patak völgyére jó rálátást biztosított a kápolna terasza. Rövid helytörténeti tájékoztatót követően a gesztenyefákkal szegélyezett úton haladtunk Nagypáli felé.
A zalai emberek mélyen vallásos lelkületűek. Ezt erősíti az a kép is, hogy Egervár és Nagypáli közötti három kilométeres szekérút mellett a hegyi hajlékok között közel tíz keresztet lehet megszámolni.
Nagypáliba érve az Energia-park felé vettük az irányt, ahol saját szemünkkel is megláthattuk a méltán világhírű település fejlesztéseit. Dél körül járt az idő, amikor a község polgármestere meghívta a kissé áthűlt túrázót egy bögre teára. A finom forró ital elfogyasztása közben mindenki zsákjából előkerült a finom hazai elemózsia, melynek elfogyasztása közben a Köcse Tibor, polgármester úr bemutatta a falu értékeit. Nagyon szép példát mutat Nagypáli minden magyar településnek. Örülünk neki, hogy betekintést nyerhettünk egy valóban megújuló falú életébe. Köszönjük szépen!
Pihenten folytattuk utunkat, amikor is szintén egy példaértékű vállalkozást tudtunk megismerni. A Kispáli – Nagykutas – Kiskutas által körbehatárolt területen elhelyezkedő gyümölcsös láttán mindenkinek tátva maradt a szája. Bár némi kép keserűen fogadtuk, hogy a helyi piacon nem lehet hozzájutni az itt termett gyümölcsökhöz. Nézzük pozitívan! Helyi gazda tulajdonában lévő a lakosság számára munkát biztosító vállalkozás. Egyszer talán a helyi kis piac értékeit is felismerik és nem kell messze menni minőségi, olcsó gyümölcsért.
Utunk végéhez közeledtünk Kiskutasnál dél felé vettük az irányt és egy fiatal akácoson áthaladva már Marton-hegyen is voltunk, ahonnan egyenes út vezetett Zalaegerszeg-Hatháza városrészbe.
Milyen időt kértem? Utunkat szikrázó napsütés kísérte, enyhe néhány fokkal fagypont alatti hőmérséklettel. Marton-hegyre érve a hó is megeredt. Köszönöm, hogy ebben a túrázásra ideális időben velünk sétáltatok.
Zalaegerszeg, 2016. január 23.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke
A hőségriasztás ellenére huszonketten döntöttek úgy, hogy a Zalai Teker(g)őkhöz csatlakozva Zalaegerszegről indulva eltekernek az újabb szakasszal kiegészült Zala-völgyi kerékpárúton Zalalövőre és vissza.
Délelőtt kilenc órakor kerékpárosok elszánt csapata indult útnak, nagy várakozással, hogy meg ismerje a Zala-völgyi kerékpárút új szakaszát. A csapat néhány tagja számára a teljes útvonal ismeretlen volt, számukra nem csak a pár kilométer új kerékpárutat, hanem a régi szakaszát is be tudtuk mutatni. A gépjárműforgalommal való legkisebb kapcsolat érdekében Zalaegerszeg, Dísz térről a város kerékpárútjainak kihasználásával indultunk el a Kisfaludy úton a Vizslapark felé, majd azon áthaladva a Platán soron tekertünk tovább az Ebergényi útig. Hoch János utcát a szombati nagy forgalom miatt a lehető legrövidebb szakaszon szerettük volna érinteni, ezért a Helikon utcáról csatlakoztunk rá. Teskándtól pedig egyenes utunk volt Zalalövőig, azaz Budafáig.
Az út során örömmel tapasztaltuk, hogy az új szakasz kellő szélességgel bír, s így biztonságosan, kényelmesen el tud haladni egymás mellett két kerékpáros. A régi szakaszon viszont az új szakaszhoz képest szűkebb pályatestet több helyen az út mellett felnövő gyomnövények tovább szűkítik. Az út karbantartója biztos ritkán veszi igénybe, mert különben látnák, hogy megnehezíti a bringások egymás melletti elhaladását, és ez a kanyarokban fokozottan érvényes.
A túránkat az ismerkedés jegyében indítottuk. Az útvonal mentén fellelhető értékeink bemutatását tűztük ki célunknak. Természetesen mindent nem lehet bezsúfolni egy napba, így önkényesen kiválasztottunk néhányat közülük. Első megállónk a defektet leszámolva a Malom Tanya Panziónál volt, Zalacsében. Szeretettel fogadott minket Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész. Örömmel mutatta be a patinás épületet és osztotta meg gondolatait, valamint műveinek születéséről is beszélt nekünk. A hely jellege és a művészúr személyisége teljesen elragadta a túrázót és észre sem vettük, hogy múlik az idő.
A 86-so főút új nyomvonalán épülő viadukt pillérei között áthaladva Zalalövőre dél tájékán érkeztünk, ahol elsőként a neogótikus Szent László templomot tekintettük meg. A település az Árpád-kor óta rendelkezett templommal, de ez 1925-1927 között épült Metzner József tervei szerint. A viszonylag fiatal épület nyitott kapukkal és nemes egyszerűséggel várja a hitben elmerülni kívánó és az Istennel kapcsolatot keresőket. Délutáni nyitvatartási időben sikerült Salla Múzeumba bemenni és a kedves tárlatvezető hölgy jóvoltából megismerkedhettünk a könyék történelmi nevezetességével, a Borostyán-út menti ásatások eredményeivel. A sajátos bemutatás utólagosan is köszönjük, felkészült és türelmes tárlatvezetőnknek, Zsuzsának.
Egy óra után már mindenki szívesen foglalt helyet barátunk portáján felállított bogrács mellett és csak a tányér aljához koccanó kanál hangját lehet hallani hosszú percekig. A kávé után szinte egy emberként indult meg a csapat a Borotyán-tó partjára. A nap legmelegebb részét a tó partján a fák nyújtotta hűs árnyékban töltöttük. Ki-ki igénye szerint a tó hűs vizében megmártózva pihentette megfáradt lábát.
A településről nagy múltú búcsújáró hely, a Borostyán-völgy megtekintése után indultunk vissza Zalaegerszegre. Lelkileg feltöltődve és kulacsainknak a Szent-kút vízével megtöltve szálltunk nyeregbe. Utunkon még betértünk egy presszóba, ahol frissítőként elfogyasztottunk néhány gombóc fagylaltot. Közel 60 kilométer teljesítését követően érkeztünk vissza a megyeszékhelyre, ahol ki-ki saját céljának megfelelően vált el a csapattól. Szerettük volna, ha a résztvevők számára megmutathatnánk, hogy eddig mi mellett tekertek el, azonban rá kellett jönnünk arra, hogy erre egy út nem elég. Önmagában minden stáció megérne egy teljes napot és nem álltunk meg mindenhol.
A túra során felfigyeltünk arra, hogy sokan veszik igénybe a kerékpárutakat. Többekkel sikerült beszélgetésbe elegyedni és egyöntetűen megállapítottuk, hogy sokkal több kerékpárútra lenne szükség. Üdvözöljük Zalaegerszeg Megyei Jogú Város elhatározását a kerékpárút-építési terveivel kapcsolatban. A kerékpár újra reneszánszát éli. Ma élő emberek többsége nem csak a szabadidő hasznos eltöltésének eszközét látja benne, hanem a közlekedés egyik (környezetkímélő, gyors és nem utolsó sorban olcsó) alternatíváját. Az így gondolkodók száma a közelmúltban jelentős mértékben megnőtt és csak emelkedik a számuk.
A kerékpárosok közlekedésének biztonságosabbá tételének nagy mérföldköve a kerékpárút építés. A munkába biciklivel járó emberek többsége hajnalban indul útnak, amikor legjobb esetben is csak szürkület van. Az Ő életükben fontos a biztonságos útvonal kialakítása. Nem szabadna néhány száz méteren spórolni. Zalaegerszeg déli szomszédja Bocfölde az egyik mostohatestvére a kerékpárút-hálózatnak. De jelenleg Teskánd sincs jobb helyzetben. A Hock János utca és a Zrínyi út is egyformán forgalmas a műszakváltások körüli időben. Ugyan ez a helyzet a jó példával elől járó Zalaszentiván esetében is. Néhányszáz méter és teljesen biztonságos aszfaltos úton lehetne eljutni kerékpárral Zalaegerszegre. Sajnos ezért többen a veszélyesebb közutat választják biciklis útvonalként.
Egyben biztosak vagyunk a Teker(g)ők szívesen fogad, használ és népszerűsít minden méter kerékpárutat. Ennek érdekében továbbira is szeretettel várunk programjainkra mindenkit, aki aktívan szeretne kikapcsolódni.
Zalaegerszeg, 2015. augusztus 25.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke
Bicikli túra Zalalövőre egy túrázó szemével !
Augusztus 15-én reggel 9 órakor gyülekeztünk Zalaegerszegen, a Dísz téren. A regisztráció után mindenki megkapta a túrára emlékeztető plakettjét, amit a biciklinkre kitehettünk. Az állandó túratársakkal jó volt újra találkozni és örömmel üdvözöltük új társainkat, akik most először jöttek velünk „tekerni”. Csoportunk létszáma valamivel több volt, mint húsz. Szabó Balázs indulás előtt elmondta a csoportos kerékpározás lényeges szabályait, a kézjeleket melyek segítségével egymást tudjuk értesíteni gurulás közben. Zalaegerszeget a városban futó kerékpárutakon hagytuk el, szokva a városi közlekedést és egyben az autósokat is egy kicsit „edzeni”, hogy a nagyobb létszámú bringás csoportot tolerálva gyakorolják az autózást. Teskándnál kanyarodtunk rá az új tökéletes bicikli útra, ahol már nagyobb biztonságban éreztük magunkat. Utunk során megerősödött bennünk az érzés, hogy nagyon hiányzik a városból kivezető bicikli út, annak ellenére, hogy az autósok türelmesen tolerálták csoportunk haladását.
Pár kilométer kerekezés után érkeztünk meg első megállónkhoz Zalacsébre, ahol Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész fogadta csapatunkat. Itt kis betekintést nyertünk a Művész Úr munkásságába, életfilozófiájába és lenyűgöző humorába is. A régi vízimalomból átalakított szállásadó hely maga a nyugalom szigete a Zala folyó partján. Utunkat tovább folytattuk Zalalövőre, ahol először a Szent László király római katolikus templomot csodálhattuk meg, majd a Salla múzeumban vártak ránk. Ezúton is szeretném megköszönni a kedves tárlatvezető hölgynek, hogy késésünk ellenére fogadott bennünket és megnézhettük a kis múzeum anyagát és a római kori romokat a múzeum mögötti területen. Erre az időre már túl voltam kettő defekten. Úti társaimnak köszönhetem, hogy tovább kerekezhettem, mert gyors szakszervizt biztosítottak az út szélén. Gumit ragasztottak, majd cseréltek. Saját hibámból nem volt nálam csere gumi sem és javítókészlet sem. Szerencsére a szervezők mindenről gondoskodtak . Köszönöm és ígérem soha többé nem indulok el e fontos kellékek nélkül.
Következő állomásunk a Zalalövői Borostyán tó volt, ahol elfogyasztottuk az ebédünket. Finom babgulyással vártak ránk vendéglátóink, amit pazar környezetben fogyaszthattunk el. Köszönet az ízletes falatokért. Ebéd után volt idő pihenésre is. Akinek kedve volt megmártózhatott a tó langyos vizében, vagy csak csendesen heverészhetett.
Délután fél öt körül indultunk el a tótól, még várt ránk egy állomás, a Borosán völgy. Zalalövő központjától nem messze található, egy kis kaptató után (ez volt a” legnehezebb” része a napnak) érünk el a völgyig, ami egyben víznyerő hely (forrás), kegyhely és kálvária. Szépen felújított lépcsősorral, stációkkal, a szent kút körül kiépített kegyhellyel várja az odalátogatókat. A körülötte lévő bükkösnek köszönhetően levegője friss, üde. Az egész nap tartó forróság után jó volt megpihenni a forrás mellett és megtölteni kulacsainkat a hűs vízből. Nem volt más hátra, mint visszakerekezni Zalaegerszegre.
Út közben elgondolkoztam, hogy Zalalövőre mindig úgy gondoltam, mint egy útba eső településre. A mai napon kiderült, hogy ez a kis város tele van meglepetéssel, kincsekkel. Szabad vízi strandja, múzeuma, szent forrása, temploma és nyugalmat árasztó közege van. Közel hatvan kilométert kerekeztünk, amit észre sem vettünk. Annyi látnivalót hoztak el hozzánk a Zalai Teker(g)ők, hogy nem volt idő számolni a kilométereket. Köszönjük a szép napot, legközelebb is ott leszünk!!!!
Kovács Ibolya
Partnerek
