Jégtörő Mátyás Túra a Horhosok Útján
2018. február 24.
Zalaegerszeg Megyei Jogú Város vezetésének egyik célja, az egészséges életre való nevelés és a tömegsportok támogatása. Ennek elérése érdekében túraútvonal hálózatot jelöltek ki a város határában, a Csács városrész fölötti hegyen, amely részben átnyúlik Pethőhenyére.
Az útvonalat egyesületünk márt többször bejárta, így jól ismerjük, volt aki velünk együtt, volt aki önállóan fedezte fel az ösvényt. Ezért úgy gondoltuk egy olyan túrát szervezünk, amely a teljes hálózatot és annak minden szépségét bemutatja. A túra kiírásakor még nem tudtuk, hogy milyen idő lesz, de minden előrejelzés jó időt jósolt. Végül is csodálatos időnk volt, szikrázó napsütés és szélcsend.
Egyesületünk minden évben tervezi, hogy szervez téli túrát, de az utóbbi évek szeszélyes időjárása nem mindig örvendeztet meg minket havas tájjal. A túrát megelőző napokban viszont több centiméter hó esetett országszerte. Az előzetes jelentkezők számát ez kicsit megrostálta, így csak tizenhárman indultunk el a Horhosok útján.
A havas táj a völgyből is mesés képet mutatott, de az első horhos, amely hóval borított elvarázsolt mindenkit. A kidőlt havas fák alatt átbújva külön élményt volt a dombtetejére feljutni.
A szőlőskertek között a gerincen a tiszta időnek köszönhetően jó kilátás volt Zalaegerszegre. A hegyháton lévő műutakat az önkormányzat kellőképpen takarította, így azokon könnyen lehetett haladni. Azonban a Horhosok útja több helyen letér a műutakról a vadregényes zalai erdőbe, ahol elhagyjuk az aszfaltot, mindig egy újabb horhosban találjuk magunkat.
A horhos jellegéből adódóan mindig több hóval várt minket, helyenként több mint negyven centiméterrel.
A túraúthálózat hű a nevéhez, horhosból horhosba mentünk, így a hó átlagos vastagsága harminc centiméter körül volt. Ennek köszönhetően jelentősen lelassult a csapat. Az út derekán kedves túratársunk jóvoltából pogácsával pótolhattuk a lesétált kalóriát, melegítőként előkerültek a különböző „védő” italok is. Köszönjük mindenkinek, akik hozzájárultak!
A hó vastagsága nehezítette előrejutásunkat, ezért a pethőhenyei Makovecz féle templomot elhagyva úgy döntöttünk, hogy rövidítjük a túra hosszát. A Horhosok útja erre is több lehetőséget ad. A háromféle (zöld, kék, piros) útvonal több helyen találkozik egymással, így számtalan variáció várja a túrázókat. Mi úgy gondoltuk, hogy a piros útvonalról letérve Pethőhenyét elhagyva a zöld jelzésen térünk vissza az Izsák ÁMK-hoz.
A henyei kápolna tövében elhaladva elértük a Vari-kúthoz, ahol ismét rövid pihenőt vettünk, amely közben lehetőségünk volt a hely legendájának megismerésére. Ezt követően a Csácsi Állatsimogató felé vettük az irányt, ahol láttuk a legnépszerűbb kedvencet, az egy éves oroszlánt. Innen ismét egy horhos következett, ahol szép időben medvehagyma mező várna minket, de így tél vége, és tavasz eleje tájékán a hóval borított erdő nyújtott csodás tájképet.
A hónak köszönhetően hat óra öt perc alatt sikerült 516 méter szintemelkedést és 18,4 kilométert sétáltunk. Kellemesen elfáradva, de még is feltöltődve értünk haza.
Hol is töltse napját egy Teker(g)ő Márton napján, ha nem borvidéken.
Egyszerű volt a választás. A Somlói Borvidék várt ránk!
Kényelmes busszal indultunk útnak Zalaegerszegről Somlóvásárhelyre, ahol negyven fővel kezdtük meghódítani a hegy 435 méter magas csúcsát.
Utunk rendezett szőlőbirtokok között vezetett egészen a Szent Margit kápolnáig. Közben megtekintettük a műemléki védettséget élvező Taposó-kutat. A kápolna tövében lévő 300 esztendős hársfa mellett senki nem tudott elmenni szó nélkül. Csodálatra méltó a természet, ahogy ez a fa is, hiszen villámcsapás után sarjú hajtást hozott- új életre kelt.
A kápolnától bazalt lépcsőkön jutottunk fel a hegy második szintjére, egy gondozott tisztásra. Onnan kis pihenőt követően már csak 35 méter szintemelkedést kellett megtennünk és elértük az 1938. július 31-én József főherceg által átadott "hűség tornyát", a mai Szent István Kilátót.
A kilátóból 360 fokos panoráma terült a 12 méter magas csigalépcsőket teljesítőkre. A reggeli köd ez időre már többségében feloszlott, így jól lehetett látni a Balaton-felvidék tanúhegyeit, a Kab-hegyi tv-tornyot és a Kőszeg-hegyalját is. A torony alatt kialakított büfében finom teával és ízletes kávéval szolgálták ki a hűvös időben kicsit áthűlt túrázót.
A hegy észak-keleti oldalán ereszkedtünk tovább a jelzett és lépcsőkkel megerősített turista ösvényen, amelynek végén az aszfaltos utat elérve ismét felfelé vezetett utunk. Rövid, de annál kaptatósabb emelkedőt követően értük el Somló Várát. A várból is nagyon szép kilátás nyílik a Kis-alföld déli részén elhelyezkedő Doba és Somlószőlős településekre. Nagyon jól lehet látni a Doba község területén elhelyezkedő Erdődy-kastélyt és az azt körülölelő arborétumot.
A kastélytól a sárga keresztjelzésen át jutottunk vissza a hegy dél-nyugati lábához. A dél-nyugati karéját végig járva ismét a fellendülésben lévő szőlőgazdálkodást mutató tájon át értünk vissza buszunkhoz.
Némi ruházat igazítás és cipőcserét követően a parkoló szomszédságában lévő Csordás-Fodor Borházhoz indultunk, ahol szeretettel vártak minket. A gondosan megterített asztalokon finomabbnál-finomabb falatokból választhattunk. Házigazdánk, Piroska néni szakértő gondossággal mutatta be gazdaságuk büszkeségeit. Az a megtiszteltetés érte kis csapatunkat, hogy a sokféle ízletes bor közül, magas kitüntetésben részesült nedűt is kóstolhattunk.
A túra során is mondtam: a somlói juhfark népi megfigyelések alapján segíti a fiúgyermek áldást.
Köszönjük szépen Csordás-Fodor Borháznak, Piroska néninek a szíves vendéglátást!
Köszönjük Petőfi Attilának a kényelmes buszt és biztonságos utazást!
Napokkal a túra előtt többem megkérdezték: milyen idő lesz szombaton? Mit is lehet erre a kérdésre felelni? Természetesen jó idő! Amúgy sincs rossz idő csak rosszul öltözött túrázó. Valószínűleg nem indulunk útnak szélsőséges időjárás esetén, de némi köd, egy kis hideg nem tántorít el minket. Mennyire vagyunk oda a túrázásért? Annyira, hogy most is közel ötvenen voltunk.
A vasútállomáson egy gyér utazóközönséggel bíró járatra vártunk ezzel a szépszámú csapattal. A pénztárnál megkérdezte a hölgy, jeleztük-e ezt a nagy tömeget? Csoportunk felfért a kis Studenkára, tehát a mondás alapján csak jók lehetünk. Bocföldéig utaztunk a vonattal.
Leszállás után pár perc elteltével már Csatárba is értünk, ahol a műemléki védelmet élvező templom megtekintésével kezdtük a falu megismerését. Ott megtudhattuk a falu rövid történetét, ami szerint már az Árpád-korban is éltek ezen a helyen emberek. Ekkor még Stitary (vagy Stitari) néven említették, ami egy szláv eredetű szó és pajzskészítőt, fegyverkészítőt jelent. Ezt az utat jelöli a falu címerében megjelenő kovácsfogó. A Válicka völgyében elhelyezkedő település gazdasági és kulturális szempontból is meghatározó szerepet töltött be a középkorban. Területe jelentős volt, jó minőségű termőterületekkel valamint nagy kiterjedésű tölgy- és bükkerdőkkel. A faluban lakó Rózsi nénitől tudtuk meg, hogy nem csak a Csatári (Admonti) Biblia utal a falu szellemi nagyságára. A monostorban élő szerzetesek tanították a környék lakosságát, és nevelték ki a többi tanítót. Ezt a nagyságot mutatja a templom déli oldalára épített 14. századi kápolna freskói is, amelyet a ’90-es évek elején fedeztek fel.
Utunkat a Csergő-patak felé folytattuk, amelyen gátépítéssel mesterséges halastavat hoztak létre. A tó partján észak felé haladtunk a zöld kereszt jelzésű túraúton, amelyről rátértünk a sárga sáv jelzésre és azon keresztül jutottunk be Zalaegerszeg, Botfa városrészérbe.
Botfa külterületén hegyi hajlékok mellett elhaladva értünk be a lakott területre. Nyugodt, békés település területén található a Hűvös-kastély, amely többek között az egykori csatári monostorból kialakított erődítmény romjainak köveiből épült. Ma Mindszenty Zarándokszállásként funkcionál és mint ilyen elnyerte azt, hogy a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó új Mária-zarándokútvonal egy ága lenyúlik idáig. Az útvonal jelzésével mi is találkoztuk, ahogy a sárga sávjelzést keresztezte.
Túránk legnehezebb része innen kezdődött a szintemelkedés javát Botfa Karácsony-hegy részében gyűjtöttük össze. A köd, amely a környékre telepedett erősen korlátozta a kilátást, így sajnos nem láthattuk azt a csodát amelyet ez a hegyhát ad a vándornak. Ezért ide vissza kell térni!
A Botfai hegy határa nem látható átmenet nélkül Bozsok városrész külterületébe megy át. Pincék, hétvégi házak között sétáltunk egészen Bozsokig. A településrész központjában kedves túratársunk, Kati jóvoltából készült sütivel pótolhattuk a ledolgozott kalóriákat.
A városba érve megfogyatkozott csapatunk, mert több irányból közelítettük meg a centrumot. A többséggel Csács városrészből érkeztünk a Park-erdőbe, ahonnan ki-ki ment saját útjára. Négy óra alatt 243 méter szintemelkedés mellett, 15 kilométert tudhatunk magunk mögött.
Partnerek
