Több mint százan a Vendvidéken
egy újabb részlet a Vasfüggőnyből, túra a Hármashatárhoz
Egy kedves barátom ötletét felkarolva, úgy gondoltam érdemes sok ember számára megmutatni a szlovén – osztrák – magyar hármashatár környékét.
Az ötletgazda, Kissné Katona Valéria és az én, képzeletemet is túlszárnyalta a túra iránti érdeklődés. A megrendelt buszt, csakhamar egy nagyobbra kellett cserélni és az is hamar megtelt. Ez nem keserített el néhány elszánt túrázót és autóba ülve mentek a túra kiindulópontjára. A túra híre messze eljutott, határon túli, szlovén barátaink is szép számmal jelentek meg a rajtnál.
Kellemes napsütéses márciusi reggelen (két csoportban) több mint százan indultunk útnak Felsőszölnök templomának tövéből a hármashatáron állított emlékmű irányába. A hét elején lehullott csapadék mennyiségéből nem gondolná az ember, hogy nagyobb dagonyázás nélkül túlélne a hétvégén egy gyalogtúrát. Meglepetésünkre néhány kivételtől eltekintve a túrázóknak csak a bakancsa lett sáros. Az emlékműig jól megjelölt turistaút vezet, amelyet egy kezdő túrázó is teljes bizonyossággal felismerne. A táskák mélyéről előkerült útközben a napsütés erejét kiegészítendő melegítő és teljesítményt növelő házi főzésű italok. Így nem csak a D-vitamin hanem a baráti koccintások is növelték a társaság jókedvét.
Az emlékműhöz vezető út utolsó szakasza igazán embert próbáló volt. Jelentős, közel száz méter szintet kellett leküzdeni a gyaloglónak. Az Hármashatár-emlékmű körül kiépített padoknál mindenki gyorsan megtalálta helyét a csúcs meghódítását követőn. A táskák rejtekéből hamar előkerültek szendvicsek, csokik. A kis pihenőt követően, erejében megújulva indult útjára ismételten a teljes társaság. Ekkor a többség még nem tudta, hogy minután visszaereszkedünk a völgybe újra meg kell mászni egy hasonlóan nagy szintemelkedést.
A domb tetejére érve egyenes út vezetett a János-hegyig, amely során felmászhattunk egy igazi határőr toronyba, fényképezkedhettünk a vasfüggöny egy darabjánál. A tájra jellemző szorványtelepülés jelleget is közelről figyelhettük meg. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a panelban szorosan egymás mellé, alá, fölé épített lakásokhoz képest mennyivel nyugodtabb életet élnek ott az emberek. Nem véletlenül, hiszen a legközelebbi szomszéd is többszáz méterrel lakik a másiktól.
A túra végén a csapat egy része a helyi tájházat a másik fele Apátistvánfalván a határőrőrs helyén kialakított Határőr Emlékhelyet látogatta meg.
Az emlékhely ingyen látogatható, de a fenntartásához szívesen fogadnak támogatást. Csapatunk részére a túra emlékére készített hűtőmágnes eladásából befolyt pénzt az emlékhely működtetésére ajánlottuk fel. Ezúton szeretném megköszönni az emlékhely gondnokának a szíves fogadtatást és tárlatvezetést.
Zalaegerszeg, 2015. március 3.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke
Mindszenty gyalogos és kerékpáros zarándoklat
Helyszín: Zalaegerszeg, Mindszetny Iskola
Időpont: 2015. március 21. 06:00
Feladat: Zalaegerszeg – Csehimindszent útvonalat, amely közel negyven kilométer gyalogosan teljesíteni.
A látszólag lehetetlen küldetésre 92 fő vállalkozott és indult útnak Isten áldásával. A legnagyobb távolságon induló résztvevők száma a négy évvel ezelőtti első zarándoklat óta hétszeresére nőtt.
Őseink évente több alkalommal is részt vettek zarándoklatokon ezzel is kifejezve Isten iránti tiszteletüket. Manapság talán újra kezdik az emberek az ilyen fajta áldozatot meghozni köszönhetően nagy múltú búcsújáró helyek kitartó embereinek, aki a nehéz évek alatti is kitartottak szokásaik mellett. A mai ember, mint ahogy a zarándokalt során is észrevettem részben túraként vagy teljesítménytúraként, esetleg erőpróbaként vesz részt ilyen rendezvényeken is. Természetesen a résztvevők többsége a lelki feltöltődés és az Istennel való kapcsolat szorosabbá fűzése miatt jár zarándoklatra.
Igazán mindegy ki milyen indíttatással áll neki egy ilyen útnak. Saját példámból merítve tudok csak erről nyilatkozni és is túrázóként vettem részt az első zarándoklaton. Izából csak így a negyedik alakalommal gondoltam rá úgy, mint zarándoklatra. A lényeg az, hogy ott legyünk és a többit a Szentlélek intézi.
A zarándoklat során sokakkal találkoztunk Zalaegerszegen és az útvonalat érintő falvakban. Többen meg kérdezték: Hova megy ekkora tömeg? Sokak arcáról lehetet a válasz után a döbbenetet leolvasni, hogy nem kis fába vágtuk a fejszénket! Valóban nem rövid a távolság, de az egység ereje és a kitűzött nemes cél feledteti a zarándokkal az út nehézségét.
Az út során, több helyen pihenő pontokat hoztunk létre, ahol felajánlásból és az iskola szülői munkaközösségének köszönhetően zsíroskenyérrel és ásványvízzel várták a zarándokokat.
Kora délutáni órákban újabb zarándokok csatlakoztak a már talpon lévőkhöz. Ki-ki a maga módján gyalogosan illetve kerékpárral. A kerékpáros csoporttal Bérbaltaváron találkozott a gyalogos zarándokok. A frissítő italokon kívül tárogató zenéje lelkesítette a résztvevőket.
Az út végére a részvevők száma a kettőszáz főt is meghaladta. A zarándoklat szentmisével fejeződött be, amelyet a felújítás alatt álló templom helyett, Mindszenty József szülőházának udvarán tartottak.
Zalaegerszeg, 2015. március 20.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke
HATÁRBEJÁRÁS avagy túra a Vasfüggöny nyomvonalán Pince / Tornyiszentmiklós és Dolga Vas / Rédics között a szlovén – magyar határszakaszon
Kedves Barátainknak köszönhetően 2013. tavaszán az IPA Lendvai szervezete által rendezett túrán vettem részt Pince és Dolga Vas között. A túrát Gábor Róbert vezette, már akkor úgy döntöttem, ha lehet ismételten végig járom ezt az utat. Robi ötlete alapján kezembe vettem a stafétát és megszerveztük ezt a történelmi szempontból sem elhanyagolható a túrát.
Most az I. világháború 100. évfordulójának időszakában különös jelentősége van ilyen és hasonló nyomvonalon haladó túráknak, megemlékezéseknek. Mura-vidéken élő családok vesztették el hozzátartozóikat egy a térképen húzott vonal, a „Vasfüggöny” miatt. Tették mind ezt azután, hogy ezek szlovén és magyar nemzetiségű emberek közösen akár vérükkel is védték az Olasz-fronton hazájukat és az ott élő embereket.
A túra kiírását követően többen megkérdezték tőlem, valóban ezen a határszakaszon is volt vasfüggöny. Igen, bár nem olyan jellegű, mint az osztrák-magyar határszakaszon, de volt. Most, hogy már ismételten járható ez a vidék minden kötöttség nélkül fel lehet keresni elvesztett ükapáink emlékeit és új barátságok alakulhatnak ki. Ez az út is egy lehetőség, hogy megismerjük újra egymást és barátságunk szorosabbra fűzzük. Közel félszázan ezekkel a gondolatokkal indultunk útnak a Lendvai hegyeken.
Az időjárás a túrát megelőző napokban tombolt és a szélsőségek között mutatta meg önmagát. Közvetlenül előtte lévő napon is órákig szakadt az eső, amely később havazásba fordult. A jelentkezők egy része vissza is mondta előzetes jelentkezését. Reggel örömmel láttam, hogy nem esik az eső. Pince határátkelési ponton a visszamondások ellenére is minden elképzelésemet felülmúlta a résztvevők száma. Köszönöm mindenkinek, hogy rendezvényünket választotta ezen a napon. A média érdeklődése is nagy volt a túrának. A Muravidéki Magyar Rádió és a helyi nemzetiségi műsorokat készítő tv, valamint a Zalai Hírlap riporterei megjelent a rajtnál.
Az isteni kegyelem már reggel megmutatkozott. A találkozási ponton érezhető volt, egész nap szikrázó napsütés kísér minket. Az útvonal kiválasztásában viszonylag demokratikusan működött csapatunk. A helyismerettel rendelkező szlovén barátaink segítségével úgy változtattuk a nyomvonalat a nap során, hogy a sártengert és a szederindás területeket elkerüljük. A Lendvai-hegy első emelkedőjére felérve csodálatos panoráma fogadta a túrázókat. A párás időjárás ellenére az Alpok közeli csúcsait egész jól lehet látni. Mura-vidék is csodálatos oldalát mutatta meg. Hólepelbe burkolózott az egész táj és csak úgy szikrázott rajt a napsugár.
A túra tervezése során a határsávot szerettük volna végéig járni, de sem az időjárás, sem a növényzet nem engedte ezt. Ettől függetlenül igyekeztünk úgy haladni, hogy minél jobban kövessük a határköveket. Ha kellett a bokrok között bujkáltunk, és ha indokolt volt az erdő közepén úttalan utakon jártunk. Kilátóba felkapaszkodva a vidéket csodáltuk. Patakokon átgázolva vadak nyomát láttuk. Bunkerek mélyét lestük és tankok által már járhatatlan helyen kényelmesen átkeltünk.
A hegyi hajlékok közt haladva legendás vendégszeretet is megtapasztaltuk. Egy pincénél népes csapatunkat fröccsel és pálinkával látták vendégül.
A túra végén Rédics – Dogla-Vas Határátkelőhelyen a megfáradt vándorokat ízletes zsíros kenyér, a ropogósra sült szalonna és forralt bor, valamint meleg tea várta.
Zalaegerszeg, 2015. február 1.
Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke
Youtube videó a Határbejárásról:
Partnerek
