HATÁRBEJÁRÁS avagy túra a Vasfüggöny nyomvonalán Pince / Tornyiszentmiklós és Dolga Vas / Rédics között a szlovén – magyar határszakaszon

Kedves Barátainknak köszönhetően 2013. tavaszán az IPA Lendvai szervezete által rendezett túrán vettem részt Pince és Dolga Vas között. A túrát Gábor Róbert vezette, már akkor úgy döntöttem, ha lehet ismételten végig járom ezt az utat. Robi ötlete alapján kezembe vettem a stafétát és megszerveztük ezt a történelmi szempontból sem elhanyagolható a túrát.

Most az I. világháború 100. évfordulójának időszakában különös jelentősége van ilyen és hasonló nyomvonalon haladó túráknak, megemlékezéseknek. Mura-vidéken élő családok vesztették el hozzátartozóikat egy a térképen húzott vonal, a „Vasfüggöny” miatt. Tették mind ezt azután, hogy ezek szlovén és magyar nemzetiségű emberek közösen akár vérükkel is védték az Olasz-fronton hazájukat és az ott élő embereket.
A túra kiírását követően többen megkérdezték tőlem, valóban ezen a határszakaszon is volt vasfüggöny. Igen, bár nem olyan jellegű, mint az osztrák-magyar határszakaszon, de volt. Most, hogy már ismételten járható ez a vidék minden kötöttség nélkül fel lehet keresni elvesztett ükapáink emlékeit és új barátságok alakulhatnak ki. Ez az út is egy lehetőség, hogy megismerjük újra egymást és barátságunk szorosabbra fűzzük. Közel félszázan ezekkel a gondolatokkal indultunk útnak a Lendvai hegyeken.

Az időjárás a túrát megelőző napokban tombolt és a szélsőségek között mutatta meg önmagát. Közvetlenül előtte lévő napon is órákig szakadt az eső, amely később havazásba fordult. A jelentkezők egy része vissza is mondta előzetes jelentkezését. Reggel örömmel láttam, hogy nem esik az eső. Pince határátkelési ponton a visszamondások ellenére is minden elképzelésemet felülmúlta a résztvevők száma. Köszönöm mindenkinek, hogy rendezvényünket választotta ezen a napon. A média érdeklődése is nagy volt a túrának. A Muravidéki Magyar Rádió és a helyi nemzetiségi műsorokat készítő tv, valamint a Zalai Hírlap riporterei megjelent a rajtnál.

Az isteni kegyelem már reggel megmutatkozott. A találkozási ponton érezhető volt, egész nap szikrázó napsütés kísér minket. Az útvonal kiválasztásában viszonylag demokratikusan működött csapatunk. A helyismerettel rendelkező szlovén barátaink segítségével úgy változtattuk a nyomvonalat a nap során, hogy a sártengert és a szederindás területeket elkerüljük. A Lendvai-hegy első emelkedőjére felérve csodálatos panoráma fogadta a túrázókat. A párás időjárás ellenére az Alpok közeli csúcsait egész jól lehet látni. Mura-vidék is csodálatos oldalát mutatta meg. Hólepelbe burkolózott az egész táj és csak úgy szikrázott rajt a napsugár.

A túra tervezése során a határsávot szerettük volna végéig járni, de sem az időjárás, sem a növényzet nem engedte ezt. Ettől függetlenül igyekeztünk úgy haladni, hogy minél jobban kövessük a határköveket. Ha kellett a bokrok között bujkáltunk, és ha indokolt volt az erdő közepén úttalan utakon jártunk. Kilátóba felkapaszkodva a vidéket csodáltuk. Patakokon átgázolva vadak nyomát láttuk. Bunkerek mélyét lestük és tankok által már járhatatlan helyen kényelmesen átkeltünk.

A hegyi hajlékok közt haladva legendás vendégszeretet is megtapasztaltuk. Egy pincénél népes csapatunkat fröccsel és pálinkával látták vendégül.

A túra végén Rédics – Dogla-Vas Határátkelőhelyen a megfáradt vándorokat ízletes zsíros kenyér, a ropogósra sült szalonna és forralt bor, valamint meleg tea várta.

Zalaegerszeg, 2015. február 1.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke

 Youtube videó a Határbejárásról:

Bár az emberek egyre jobban figyelnek, hogy mit és mennyit esznek, ettől függetlenül a karácsonyi időszakban nehéz önmérsékletet gyakorolni. Ennek felismerése alapján döntöttünk úgy, hogy a meghitt ünnepet követően egy kellemes sétával búcsúztassuk a karácsonyt. A jelzések alapján közel húszan indultunk volna el a 16 km-es távon. Az enyhe időjárásnak köszönhető fertőző betegségek miatt az indulást megelőző napon néhányan visszamondták. Így csak egy maroknyi, ámbár lelkes csapat indult neki a hófödte istvándi, kemendi, vöcköndi, apáti, henyei és csácsi domboknak.

Az első megállónk Zalaistvándon volt, ahol a tájháznál a polgármester asszony várt ránk egy kis szívmelegítővel. A ház történetének megismerését követően megtekinthettük a környékbeli falvak lakói által felajánlott dédapáink által használt eszközöket és dokumentumokat. A tájháztól meredeken vezetett az út a Kemendollár fölé magasodó az útról tájékozódási pontként is használt kápolnához. A kápolna tövében tájékoztatást kaptunk annak védőszentjét ábrázoló szobor keletkezéséről. A hely néhány túratársunkat megihletett és szép emlékeik felidézésére ösztönözte őket. Ennek köszönhetően egy kellemes családias, bensőséges hangulat alakult ki közöttünk. Utunkat Szent Kristóf a kápolna és a túrázók (úton levők) védőszentjének áldásával folytattuk. Minden bizonyossággal állíthatjuk ezt, mert a túra alatt csodálatos napsütéses, javarészt hátszeles időnk volt.

A kápolnát elhagyva a piros sáv turistajelzésen sétáltunk Zalaegerszegig. Lejtőn le, dombon fel csodálatos tájon át jutottunk el Pethőhenyére, ahol zsíros kenyérrel pótoltuk a ledolgozott kalóriák egy részét és forralt borral, teával melegítettük fel lelkünket. A pethőhenyei hegyen szép lassan elkezdett szállingózni a hó, amely még inkább fokozta a túrázókban a karácsonyi hangulatot. Az utolsó megálló a Kápolna-hegyi Szent István kápolnánál volt. A környék egyik legmagasabb pontjának előnyét a hóesés miatt nem tudtuk kihasználni, de ettől függetlenül szép látványt nyújtott számunkra a hófödte körpanoráma. Csodálatos látvány tárult még így hóesésben is a túrázó elé.

Kívánok mindenkinek kellemes élményekben gazdag boldog újévet!

Zalaegerszeg, 2014. december 29.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke