Szép májusi reggel harminc ember egy cél érdekében gyűlt össze Zalaegerszegen, hogy felfedezze a város környékének vadregényes völgyeit, dombjait.

A regisztrációt követően a csapat tagjainak ötletét is figyelembe véve elindultunk a Platán sorról és a Gasparics utcában az ügyészség mellett máris hegymászásba kezdtünk. Tudom Zalában nincsenek geológiai értelemben hegyek, de ránk az adott színt emelkedés másként hatott. Indulás után nem egészen egy kilométerrel még csak be sem melegítettünk meg kellett küzdeni az Alkotmány utcai emelkedővel. Az út jelentős emelkedését a ságodi tetőre nyíló panoráma múlatta velünk. Hamarosan elértük a Hegyközség utcát és a Hegybíró utcán haladtunk tovább, ahonnan az egész város elénk tárult. Az Egerszeghegyi útról a Vándor Vigadó előtt lekanyarodtunk a Dalos utcán és az Ebergényi úton már várt ránk a Kétsziget Vendégvölgy házigazdája, Horváth Géza.
Géza bácsi a rá jellemző módon elkápráztatta a túra résztvevőit, kávéval, üdítővel és szendviccsel fogadott bennünk. A Kétsziget Vendégvölgy bemutatását követően a tóparti fotózkodás után tovább folytattuk utunkat az Ebergény alatti völgyben. A völgyben csörgedező patak jobbpartján sétáltunk a TV-torony felé. A toronybeli kilátást nem adták olyan könnyen, meg kellett érte dolgozni. Közel száz méter szintkülönbség leküzdését követően tudtunk csak a lift által kínált segítséggel a TV-torony kilátóba feljutni. A szabadtéri kilátóból a tiszta időjárásnak köszönhetően jól lehetett látni a Balaton-felvidék közeli hegyeit és az Alpok keleti nyúlványait is. A csapatra ráfért az újabb pihenő és éltek is a kávézó adta lehetőségekkel.

A Panoráma útról kanyarodtunk be az Azáleás-völgybe, ahol már javában nyíltak a virágok. A szürke ötven árnyalatán kívül minden más színt meg lehetett találni a völgyben. Köszönjük Fatalin Gyula, hogy ilyen értéket teremtett Zalaegerszegnek!
Az ifjúsági tábort körbejárva jutottuk el a tanösvényeken át Jánka-hegyre, ahonnan megelégedve tekinthettünk vissza tizennégy kilométeres utunkra. A Jánka-hegyi kálváriánál még egy utolsó pihenőt követően a csapat a cél felé vette útját. A szeszélyes időjárásnak köszönhetően akkor értünk vissza, amikor jól esett.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke

Több mint százan a Vendvidéken
egy újabb részlet a Vasfüggőnyből, túra a Hármashatárhoz

Egy kedves barátom ötletét felkarolva, úgy gondoltam érdemes sok ember számára megmutatni a szlovén – osztrák – magyar hármashatár környékét.
Az ötletgazda, Kissné Katona Valéria és az én, képzeletemet is túlszárnyalta a túra iránti érdeklődés. A megrendelt buszt, csakhamar egy nagyobbra kellett cserélni és az is hamar megtelt. Ez nem keserített el néhány elszánt túrázót és autóba ülve mentek a túra kiindulópontjára. A túra híre messze eljutott, határon túli, szlovén barátaink is szép számmal jelentek meg a rajtnál.

Kellemes napsütéses márciusi reggelen (két csoportban) több mint százan indultunk útnak Felsőszölnök templomának tövéből a hármashatáron állított emlékmű irányába. A hét elején lehullott csapadék mennyiségéből nem gondolná az ember, hogy nagyobb dagonyázás nélkül túlélne a hétvégén egy gyalogtúrát. Meglepetésünkre néhány kivételtől eltekintve a túrázóknak csak a bakancsa lett sáros. Az emlékműig jól megjelölt turistaút vezet, amelyet egy kezdő túrázó is teljes bizonyossággal felismerne. A táskák mélyéről előkerült útközben a napsütés erejét kiegészítendő melegítő és teljesítményt növelő házi főzésű italok. Így nem csak a D-vitamin hanem a baráti koccintások is növelték a társaság jókedvét.

Az emlékműhöz vezető út utolsó szakasza igazán embert próbáló volt. Jelentős, közel száz méter szintet kellett leküzdeni a gyaloglónak. Az Hármashatár-emlékmű körül kiépített padoknál mindenki gyorsan megtalálta helyét a csúcs meghódítását követőn. A táskák rejtekéből hamar előkerültek szendvicsek, csokik. A kis pihenőt követően, erejében megújulva indult útjára ismételten a teljes társaság. Ekkor a többség még nem tudta, hogy minután visszaereszkedünk a völgybe újra meg kell mászni egy hasonlóan nagy szintemelkedést.

A domb tetejére érve egyenes út vezetett a János-hegyig, amely során felmászhattunk egy igazi határőr toronyba, fényképezkedhettünk a vasfüggöny egy darabjánál. A tájra jellemző szorványtelepülés jelleget is közelről figyelhettük meg. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a panelban szorosan egymás mellé, alá, fölé épített lakásokhoz képest mennyivel nyugodtabb életet élnek ott az emberek. Nem véletlenül, hiszen a legközelebbi szomszéd is többszáz méterrel lakik a másiktól.

A túra végén a csapat egy része a helyi tájházat a másik fele Apátistvánfalván a határőrőrs helyén kialakított Határőr Emlékhelyet látogatta meg.

Az emlékhely ingyen látogatható, de a fenntartásához szívesen fogadnak támogatást. Csapatunk részére a túra emlékére készített hűtőmágnes eladásából befolyt pénzt az emlékhely működtetésére ajánlottuk fel. Ezúton szeretném megköszönni az emlékhely gondnokának a szíves fogadtatást és tárlatvezetést.

Zalaegerszeg, 2015. március 3.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke