Vezetett kerékpáros túra a Balaton körül

 

Családi hangulatú Balaton kerülő kerékpártúra

2015. június 18-21.

 

„Nekem a Balaton a Riviéra”, de nem csak nekem. Sokan vagyunk így ezzel. Viszont sokan szeretnék bringával körbe tekerni a tavat, de mindig akad valami, ami át-át húzza tervüket. Tizenhárom fő álmát váltottuk valóra 2015. június 18-21-e között, megkerültük biciklivel a Balatont.

 

Keszthely, Fő tér méltó hely ahhoz, hogy egy túra induló vagy érkező állomása legyen. Most is így történt. Napsütéses délelőtt izgatott, de mégis mosolygós arcok vártak ránk. Legszívesebben már elindultak volna, de a szervezőt mégsem illik már a rajtkockánál elhagyni. Néhány technikai jellegű felvilágosítást követően azonnal indultunk is.
A kevésbé gyakorlott kerékpárosok számára véleményem szerint az északi parton kell kezdeni a túrát, mert a déli part domborzati viszonyai kevésbé változatosak, így könnyebben teljesíthető.


Az első napon Balatonfüred volt a cél, de ne haladjunk ennyire előre. Keszthely is tartogatott még számomra is újdonságot. A kerékpárút-hálózata jelentősen nőtt. Kár is lett volna kihagyni, ezért rögtön a Fő térről az Erzsébet királyné úton kialakított kerékpársávon a Helikon park felé vettük az irányát. A város közútjait a Borbás Vince sétányon hagytuk el és ott csatlakoztunk rá a balatoni kerékpárútra. Nádasokkal, fűzfákkal tarkított szakasz várt ránk egészen Szigligetig. Az ősszel kiváltották Balatongyörök és Balatonederics között a golfpályánál a régi kerékpárutat és most már egy jó minőségű úton tudtunk gurulni. Vélemény szerint ez a nyomvonal jobb, mint a másik volt, mert több látni valót ad. Szigliget már olyan távolságra van az induló állomástól, hogy érdemes megállni a Paprika Büfénél. A kísérő autó már ott várt ránk a frissítővel és némi gyümölccsel. Rövid pihenőt követően indultunk tovább. Badacsonytördemicen a macskaköveken egy kis vesekő rendezést követően vágtunk neki Badacsony lankás hegyoldalának. Függetlenül attól, hogy a csapat összetételét tekintve nem mondható gyakorlott bringatúrás brigádnak viszonylag könnyen teljesítette az első emelkedőt.

Ezt követően már könnyedén begurultunk Révfülöpre. Itt hosszabb időt töltöttünk. Régi barátom ajánlotta a helyet ahol ebédeltünk és nem is csalódtunk. Elfogadható áron finom és bőséges ebédet kaptunk. Oly’ bőségeset, hogy nem kis kihívást jelentette utána megmászni a Fülöp-hegyet. Az út mely a hegy tetején álló kilátóhoz vezet karbantartott és biztonságos. Én korábban nem voltam ott, most először nézhettem meg milyen csodálatos panoráma várja kitartó túrázót a Millenniumi-kilátó legfelső szintjéről. A táj szépsége magával ragadt minket, de nem volt mit tenni tovább kellett haladni, mert vártak ránk a Pince Múzeumban. Révfülöp egy patinás pincéjében a borkészítés eszközeiből hoztak létre egy kiállítást. A környékbeliek tárgyi adományaiból és képek segítségével mutatják be a borászat szépségét.


A hűvös pincéből nyeregbe pattanva indultunk tovább, de még mielőtt Révfülöpöt elhagytuk volna egy pillantás erejéig kigurultunk a mólóra, ahol épp a Balatoni Nyár című műsor forgatása zajlott.
A hátszél a kerékpáros barátja. Akkor is így volt! Haladt a csapat és rövid időn belül elértük Zánkát, majd Balatonakalit és csak úgy pörgött a kilométeróra számlálója. Aszófő határában folyadék és ásványi anyagpótlásként megálltunk az útszéli dinnye és eper árusnál. Kellemes édes dinnyét kaptunk, és az eper is gyorsan elfogyott. Indulás előtt megtöltöttük kulacsainkat, mert a kísérőautó elindult Balatonfüredre a kempingbe, hogy nekiálljon a vacsora elkészítésének. Hét óra után értünk a Tihanyi-félszigetre tíz perc eredménytelen ürge figyelést követően úgy döntöttünk a levendula ültetvény felé vesszük utunkat. Levendulás csoportképet követően bementünk a faluba, ahol ismét egy nagyobb pihenőt tartottunk. Tihanyra nem lehet elég pihenőidőt adni, ha ott megáll az ember nehezen tud elindulni. Szürkület volt mikor tovább álltunk.
A lámpákat felkapcsolva 88 kilométerrel a hátunk mögött gurultunk be a balatonfüredi kempingbe, ahol már várt ránk a vacsora. A ropogós csirke szárnyak kívánták a balatoni bort. Természetesen csak módjával, hiszen másnap is vezetésre képes állapotban kell tudni továbbhaladni utunkon. Jó csapat gyűlt össze, már az első este is sokáig tartó vidám beszélgetéssel osztottuk megy egymással a nap élményeit.

Második napon a már jól bevált tárcsás bundáskenyér várta az ébredő turistát. Reggelit követően a Tagore-sétány felé indultunk, ahol éppen a 10 kilométeres úszóbajnokság előkészületeit végezték. Néhány fotót követően utunkat folytattuk, mert az égen kevésbé bizalomgerjesztő felhők gyülekeztek fölöttünk. Az ég velünk volt, mert csak szemerkélő eső ért el minket, viszont arra teljesen jó volt, hogy gyorsan guruljunk Balatonfűzfő felé és viszonylag gyorsan odaérjünk. Fűzfőn egy nagyobb pihenőt tartottunk, amelyet egybekötöttünk a Balatoni Bob kipróbálásával. Nem is gondolták, hogy 55-60 másodperc akkora élményt tudott számukra nyújtani. Ebédet követően indultunk újra utunkra. Balatonakarattyai kikötőben sárkányhajós edzésnek lehettünk szemtanúi, egy-két fénykép után mentünk is tovább. A település határában találtunk egy BMX pályát, amelyet néhányan ki is próbáltunk. A következő szakasz volta túra legnehezebb része. Többen néhány méteres szakaszon tolták is bringájukat. A dombokban az a jó, hogy legtöbb esetben lejtő követi. Ez esetben is így történt csak úgy suhant velünk a táj Balatonvilágos irányába.
A Millenniumi emlékműnél a hölgyeket megkoronáztuk és csak az követően gurultunk be Siófok Aranypart Kempingbe. Itt utánunk érkezett a kísérő autó a kempingbe, ezért egy lángos kedvéért ismét bringára ültünk és a közeli étterembe mentünk. Mire visszaértünk már sült a kolbász, a vacsora egyik összetevője. Faházunk terasza pont a lemenő nap irányába nézett és láthattuk az utolsó sugarakat, amint elbújnak a Bakony mögött.
Az este ismét felhőtlen beszélgetéssel zárult, amelyet egy a kempinget kiválasztó fotós tett érdekessé. Lányok extravagáns ruhákban jelentek meg a parton és villogó fények közepette fotózták őket.

 

Harmadik napon a villás reggelit követően indultunk útnak. Az aranyparton haladva igyekeztünk a part vonalát követve minél közelebb haladni a tó széléhez. A vizet birtokba vették a kitesurf-ösök. Jó volt nézni, ahogyan meglovagolták a szelet. Zamárdi strand mellett végig gurulva hamarosan Szántódon voltunk. A kísérő autóból előkerült a reggeliről maradt virsli és egyéb frissítő. Balatonszárszón a kerékpáros pihenő után a kápolnánál megálltunk egy fotóra és gurultunk tovább a boglári Gömbkilátó felé. A kilátóhoz vezető domb előtt ebéddel egybekötött pihenőt tartottunk, így megújult erővel tudtunk nekivágni a várdombnak. A kilátóból körbetekintve vettük csak észre, hogy Szigligetet veri az eső és gyorsan halad a déli part, pontosabban Fonyód felé. Egymásra néztünk és megállapítottuk, hogy nem ússzuk meg az aznapot szárazon. Látva a felhők haladási irányát és sebességét töltöttünk egy kis időt a kilátóban és környékén csak azután haladtunk tovább. Mire Fonyódra értünk már csak a tócsák árulkodtak az esőről. Ismét velünk volt a Mindenható.


A Fonyódi Napsugár Kempingben a vacsorával kísérőnk, szakácsunk ismét elkápráztatott minket. Olyan tárcsás, zöldséges csirkemellet készített rizzsel, hogy mindenki megnyalta mind a tíz ujját. Egy túratársunk stand up comady estet tartott részünkre. Ha valóban hízik az ember a nevetéstől, akkor aznap nem kellett volna vacsorázni. Bár kár lett volna kihagyni.

Utolsó napon már csak 31 kilométer volt hátra, hogy körbe tekerjük a Balatont. Balatonmáriafürdőn egyik barátunk meggyültetvényén segítettünk betakarítani az érett gyümölcsöt. A jól végzett munka meghozta eredményét eltelt az idő és mehettünk ebédelni. Fagyizás nélkül a falut nem tudtuk elhagyni. De azt követően rövid időn belül a kiinduló állomáson voltunk már. A napsütéses Keszthely várt ránk.

Ügyesek voltunk 250 kilométert tettünk meg négy nap alatt. Végig tekertük a Balaton körüli kerékpárutat és meglátogattuk néhány nevezetességét. Jövőre várunk vissza mindenkit és másokat is, hogy újabb látványosságot mutathassunk meg a Balaton körül.


Zalaegerszeg, 2015. június 23.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke