Az Őrség meghatározó őszi rendezvénye a Tökfesztivál. Őriszentpéter, Szalafő, Nagyrákos és Magyarszombatfa összehangolt programjaival fantasztikus időtöltést kínál az őrvidék. Igaz a Balaton-felvidékre indultunk,de a hétvégére jósolt sok eső miatt 2018. májusára halasztottuk. Mivel nem akartunk bringázás nélkül maradni, ezért a közeli Őrséget választottuk úti célként.

Szombat reggel a Göcseji Falumúzeum parkolójában találkoztunk, majd Teskánd felé indultunk, hogy a Zala-völgyi kerékpárúton tekerjünk Zalalövőig. A korábbi napok esőzéseinek köszönhetően volt olyan része az útnak, ahol le kellett szállni a bringákról a sár miatt, ettől függetlenül jól kerekezhető volt az út Budafáig. Zalalövő központjában rövid pihenőt tartottunk.

Zalalövőtől hullámossá vált az utunk, hiszen több kisebb-nagyobb emelkedő várt ránk Őriszentpéterig. Nagyrákoson kicsit lassítottunk, mert a pár évvel korábbi „Zala-körbe” Kerékpártúránk egyik állomása volt itt. Azóta is mindenki örömmel említi azt a tájház bemutatást, amit a polgármesterasszony, Eszti néni tartott számunkra. Ezúton is köszönjük!

Őriszentpéter után kezdődött igazán az a táj jellegzetes szabdalt domborzata. Itt már ki kellett használni a lejtők adta lendületet, hogy kényelmesebben tudjunk feltekerni a következő dombra. Azonban a megszokott módon, hol fizikálisan, hol mentálisan segítettük egymást az emelkedők leküzdésében. Hamarosan megérkeztünk Szalafőre, ahol egy kedves asszony útbaigazított minket a vásár pontos helyszíne felé. A vásárhoz közeledve már hallható volt a népzene, amellyel szórakoztatták az idelátogatókat. A vásári forgatagban mindenki megtalálhatta a magának leginkább tetszetős programot: pajtaszínháztól elkezdve az állatsimogatón keresztül a nyitott kovácsműhelyen át a különféle őrségi ételek kóstolásáig. Számos termelő portékáját lehetett megismerni és akár vásárolni belőlük.

Finom ebédet követően mi is körül jártuk a vásárt, amit követően némi izgalom lett úrrá csapatunkon. Egyik túratársunk a bringa lakatjának kulcsát elveszítette, de hála és ezúton is köszönet a becsületes megtalálónak leadta a vásár pénztáránál. A kulcs hosszas keresésének köszönhetően sikerült mélyebben megismerni az őrségi vendégszeretet.

Úton hazafelé megálltunk Őriszentpéteren a vásárárban. Ott a nagyszínpadon egy citerazenekar tartott nagysikerű előadást. Miután megnéztük az érdekes műsort és a kézművesek standjait is indultunk tovább. A biciklikhez közeledve kellemes meglepetésben volt részünk, egy a közelmúltban megismert barátunk, Marci várt ránk. Innentől kezdve Zalalövőig elkísért minket, ahol egy másik barátunk, Bea lepett meg minket frissen szedett szőlővel.

Hazafelé még egy rövid szünetet tartottunk Zalaszentgyörgyön, majd pikk-pakk Zalaegerszegre is értünk.

A hőségriasztás ellenére huszonketten döntöttek úgy, hogy a Zalai Teker(g)őkhöz csatlakozva Zalaegerszegről indulva eltekernek az újabb szakasszal kiegészült Zala-völgyi kerékpárúton Zalalövőre és vissza.

Délelőtt kilenc órakor kerékpárosok elszánt csapata indult útnak, nagy várakozással, hogy meg ismerje a Zala-völgyi kerékpárút új szakaszát. A csapat néhány tagja számára a teljes útvonal ismeretlen volt, számukra nem csak a pár kilométer új kerékpárutat, hanem a régi szakaszát is be tudtuk mutatni. A gépjárműforgalommal való legkisebb kapcsolat érdekében Zalaegerszeg, Dísz térről a város kerékpárútjainak kihasználásával indultunk el a Kisfaludy úton a Vizslapark felé, majd azon áthaladva a Platán soron tekertünk tovább az Ebergényi útig. Hoch János utcát a szombati nagy forgalom miatt a lehető legrövidebb szakaszon szerettük volna érinteni, ezért a Helikon utcáról csatlakoztunk rá. Teskándtól pedig egyenes utunk volt Zalalövőig, azaz Budafáig.

Az út során örömmel tapasztaltuk, hogy az új szakasz kellő szélességgel bír, s így biztonságosan, kényelmesen el tud haladni egymás mellett két kerékpáros. A régi szakaszon viszont az új szakaszhoz képest szűkebb pályatestet több helyen az út mellett felnövő gyomnövények tovább szűkítik. Az út karbantartója biztos ritkán veszi igénybe, mert különben látnák, hogy megnehezíti a bringások egymás melletti elhaladását, és ez a kanyarokban fokozottan érvényes.

A túránkat az ismerkedés jegyében indítottuk. Az útvonal mentén fellelhető értékeink bemutatását tűztük ki célunknak. Természetesen mindent nem lehet bezsúfolni egy napba, így önkényesen kiválasztottunk néhányat közülük. Első megállónk a defektet leszámolva a Malom Tanya Panziónál volt, Zalacsében. Szeretettel fogadott minket Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész. Örömmel mutatta be a patinás épületet és osztotta meg gondolatait, valamint műveinek születéséről is beszélt nekünk. A hely jellege és a művészúr személyisége teljesen elragadta a túrázót és észre sem vettük, hogy múlik az idő.

A 86-so főút új nyomvonalán épülő viadukt pillérei között áthaladva Zalalövőre dél tájékán érkeztünk, ahol elsőként a neogótikus Szent László templomot tekintettük meg. A település az Árpád-kor óta rendelkezett templommal, de ez 1925-1927 között épült Metzner József tervei szerint. A viszonylag fiatal épület nyitott kapukkal és nemes egyszerűséggel várja a hitben elmerülni kívánó és az Istennel kapcsolatot keresőket. Délutáni nyitvatartási időben sikerült Salla Múzeumba bemenni és a kedves tárlatvezető hölgy jóvoltából megismerkedhettünk a könyék történelmi nevezetességével, a Borostyán-út menti ásatások eredményeivel. A sajátos bemutatás utólagosan is köszönjük, felkészült és türelmes tárlatvezetőnknek, Zsuzsának.

Egy óra után már mindenki szívesen foglalt helyet barátunk portáján felállított bogrács mellett és csak a tányér aljához koccanó kanál hangját lehet hallani hosszú percekig. A kávé után szinte egy emberként indult meg a csapat a Borotyán-tó partjára. A nap legmelegebb részét a tó partján a fák nyújtotta hűs árnyékban töltöttük. Ki-ki igénye szerint a tó hűs vizében megmártózva pihentette megfáradt lábát.

A településről nagy múltú búcsújáró hely, a Borostyán-völgy megtekintése után indultunk vissza Zalaegerszegre. Lelkileg feltöltődve és kulacsainknak a Szent-kút vízével megtöltve szálltunk nyeregbe. Utunkon még betértünk egy presszóba, ahol frissítőként elfogyasztottunk néhány gombóc fagylaltot. Közel 60 kilométer teljesítését követően érkeztünk vissza a megyeszékhelyre, ahol ki-ki saját céljának megfelelően vált el a csapattól. Szerettük volna, ha a résztvevők számára megmutathatnánk, hogy eddig mi mellett tekertek el, azonban rá kellett jönnünk arra, hogy erre egy út nem elég. Önmagában minden stáció megérne egy teljes napot és nem álltunk meg mindenhol.

A túra során felfigyeltünk arra, hogy sokan veszik igénybe a kerékpárutakat. Többekkel sikerült beszélgetésbe elegyedni és egyöntetűen megállapítottuk, hogy sokkal több kerékpárútra lenne szükség. Üdvözöljük Zalaegerszeg Megyei Jogú Város elhatározását a kerékpárút-építési terveivel kapcsolatban. A kerékpár újra reneszánszát éli. Ma élő emberek többsége nem csak a szabadidő hasznos eltöltésének eszközét látja benne, hanem a közlekedés egyik (környezetkímélő, gyors és nem utolsó sorban olcsó) alternatíváját. Az így gondolkodók száma a közelmúltban jelentős mértékben megnőtt és csak emelkedik a számuk.

A kerékpárosok közlekedésének biztonságosabbá tételének nagy mérföldköve a kerékpárút építés. A munkába biciklivel járó emberek többsége hajnalban indul útnak, amikor legjobb esetben is csak szürkület van. Az Ő életükben fontos a biztonságos útvonal kialakítása. Nem szabadna néhány száz méteren spórolni. Zalaegerszeg déli szomszédja Bocfölde az egyik mostohatestvére a kerékpárút-hálózatnak. De jelenleg Teskánd sincs jobb helyzetben. A Hock János utca és a Zrínyi út is egyformán forgalmas a műszakváltások körüli időben. Ugyan ez a helyzet a jó példával elől járó Zalaszentiván esetében is. Néhányszáz méter és teljesen biztonságos aszfaltos úton lehetne eljutni kerékpárral Zalaegerszegre. Sajnos ezért többen a veszélyesebb közutat választják biciklis útvonalként.

Egyben biztosak vagyunk a Teker(g)ők szívesen fogad, használ és népszerűsít minden méter kerékpárutat. Ennek érdekében továbbira is szeretettel várunk programjainkra mindenkit, aki aktívan szeretne kikapcsolódni.

Zalaegerszeg, 2015. augusztus 25.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke

 

Bicikli túra Zalalövőre egy túrázó szemével !

Augusztus 15-én reggel 9 órakor gyülekeztünk Zalaegerszegen, a Dísz téren.  A regisztráció után mindenki megkapta a túrára emlékeztető plakettjét, amit a biciklinkre kitehettünk.  Az állandó túratársakkal jó volt újra találkozni és örömmel üdvözöltük új társainkat, akik most először jöttek velünk „tekerni”. Csoportunk létszáma valamivel több volt, mint húsz. Szabó Balázs indulás előtt elmondta a csoportos kerékpározás lényeges szabályait, a kézjeleket melyek segítségével egymást tudjuk értesíteni gurulás közben. Zalaegerszeget a városban futó kerékpárutakon hagytuk el, szokva a városi közlekedést és egyben az autósokat is egy kicsit „edzeni”, hogy a nagyobb létszámú bringás csoportot tolerálva gyakorolják az autózást. Teskándnál kanyarodtunk rá az új tökéletes bicikli útra, ahol már nagyobb biztonságban éreztük magunkat. Utunk során megerősödött bennünk az érzés, hogy nagyon hiányzik a városból kivezető bicikli út, annak ellenére, hogy az autósok türelmesen tolerálták csoportunk haladását.

Pár kilométer kerekezés után érkeztünk meg első megállónkhoz Zalacsébre, ahol Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész fogadta csapatunkat. Itt kis betekintést nyertünk a Művész Úr munkásságába, életfilozófiájába és lenyűgöző humorába is. A régi vízimalomból átalakított szállásadó hely maga a nyugalom szigete a Zala folyó partján. Utunkat tovább folytattuk Zalalövőre, ahol először a Szent László király római katolikus templomot csodálhattuk meg, majd a Salla múzeumban vártak ránk. Ezúton is szeretném megköszönni a kedves tárlatvezető hölgynek, hogy késésünk ellenére fogadott bennünket és megnézhettük a kis múzeum anyagát és a római kori romokat a múzeum mögötti területen. Erre az időre már túl voltam kettő defekten. Úti társaimnak köszönhetem, hogy tovább kerekezhettem, mert gyors szakszervizt biztosítottak az út szélén. Gumit ragasztottak, majd cseréltek.  Saját hibámból nem volt nálam csere gumi sem és javítókészlet sem. Szerencsére a szervezők mindenről gondoskodtak . Köszönöm és ígérem soha többé nem indulok el e fontos kellékek nélkül.

Következő állomásunk a Zalalövői Borostyán tó volt, ahol elfogyasztottuk az ebédünket. Finom babgulyással vártak ránk vendéglátóink, amit pazar környezetben fogyaszthattunk el. Köszönet az ízletes falatokért. Ebéd után volt idő pihenésre is. Akinek kedve volt megmártózhatott a tó langyos vizében, vagy csak csendesen heverészhetett.

Délután fél öt körül indultunk el a tótól, még várt ránk egy állomás, a Borosán völgy. Zalalövő központjától nem messze található, egy kis kaptató után (ez volt a” legnehezebb” része a napnak) érünk el a völgyig, ami egyben víznyerő hely (forrás), kegyhely  és kálvária. Szépen felújított lépcsősorral, stációkkal, a szent kút körül kiépített kegyhellyel várja az odalátogatókat. A körülötte lévő bükkösnek köszönhetően levegője friss, üde. Az egész nap tartó forróság után jó volt megpihenni a forrás mellett és megtölteni kulacsainkat a hűs vízből. Nem volt más hátra, mint visszakerekezni Zalaegerszegre.

Út közben elgondolkoztam, hogy Zalalövőre mindig úgy gondoltam, mint egy útba eső településre. A mai napon kiderült, hogy ez a kis város tele van meglepetéssel, kincsekkel. Szabad vízi strandja, múzeuma, szent forrása, temploma és nyugalmat árasztó közege van. Közel hatvan kilométert kerekeztünk, amit észre sem vettünk. Annyi látnivalót hoztak el hozzánk a Zalai Teker(g)ők, hogy nem volt idő számolni a kilométereket. Köszönjük a szép napot, legközelebb is ott leszünk!!!!

                                Kovács Ibolya

 

Családi hangulatú Balaton kerülő kerékpártúra

2015. június 18-21.

 

„Nekem a Balaton a Riviéra”, de nem csak nekem. Sokan vagyunk így ezzel. Viszont sokan szeretnék bringával körbe tekerni a tavat, de mindig akad valami, ami át-át húzza tervüket. Tizenhárom fő álmát váltottuk valóra 2015. június 18-21-e között, megkerültük biciklivel a Balatont.

 

Keszthely, Fő tér méltó hely ahhoz, hogy egy túra induló vagy érkező állomása legyen. Most is így történt. Napsütéses délelőtt izgatott, de mégis mosolygós arcok vártak ránk. Legszívesebben már elindultak volna, de a szervezőt mégsem illik már a rajtkockánál elhagyni. Néhány technikai jellegű felvilágosítást követően azonnal indultunk is.
A kevésbé gyakorlott kerékpárosok számára véleményem szerint az északi parton kell kezdeni a túrát, mert a déli part domborzati viszonyai kevésbé változatosak, így könnyebben teljesíthető.


Az első napon Balatonfüred volt a cél, de ne haladjunk ennyire előre. Keszthely is tartogatott még számomra is újdonságot. A kerékpárút-hálózata jelentősen nőtt. Kár is lett volna kihagyni, ezért rögtön a Fő térről az Erzsébet királyné úton kialakított kerékpársávon a Helikon park felé vettük az irányát. A város közútjait a Borbás Vince sétányon hagytuk el és ott csatlakoztunk rá a balatoni kerékpárútra. Nádasokkal, fűzfákkal tarkított szakasz várt ránk egészen Szigligetig. Az ősszel kiváltották Balatongyörök és Balatonederics között a golfpályánál a régi kerékpárutat és most már egy jó minőségű úton tudtunk gurulni. Vélemény szerint ez a nyomvonal jobb, mint a másik volt, mert több látni valót ad. Szigliget már olyan távolságra van az induló állomástól, hogy érdemes megállni a Paprika Büfénél. A kísérő autó már ott várt ránk a frissítővel és némi gyümölccsel. Rövid pihenőt követően indultunk tovább. Badacsonytördemicen a macskaköveken egy kis vesekő rendezést követően vágtunk neki Badacsony lankás hegyoldalának. Függetlenül attól, hogy a csapat összetételét tekintve nem mondható gyakorlott bringatúrás brigádnak viszonylag könnyen teljesítette az első emelkedőt.

Ezt követően már könnyedén begurultunk Révfülöpre. Itt hosszabb időt töltöttünk. Régi barátom ajánlotta a helyet ahol ebédeltünk és nem is csalódtunk. Elfogadható áron finom és bőséges ebédet kaptunk. Oly’ bőségeset, hogy nem kis kihívást jelentette utána megmászni a Fülöp-hegyet. Az út mely a hegy tetején álló kilátóhoz vezet karbantartott és biztonságos. Én korábban nem voltam ott, most először nézhettem meg milyen csodálatos panoráma várja kitartó túrázót a Millenniumi-kilátó legfelső szintjéről. A táj szépsége magával ragadt minket, de nem volt mit tenni tovább kellett haladni, mert vártak ránk a Pince Múzeumban. Révfülöp egy patinás pincéjében a borkészítés eszközeiből hoztak létre egy kiállítást. A környékbeliek tárgyi adományaiból és képek segítségével mutatják be a borászat szépségét.


A hűvös pincéből nyeregbe pattanva indultunk tovább, de még mielőtt Révfülöpöt elhagytuk volna egy pillantás erejéig kigurultunk a mólóra, ahol épp a Balatoni Nyár című műsor forgatása zajlott.
A hátszél a kerékpáros barátja. Akkor is így volt! Haladt a csapat és rövid időn belül elértük Zánkát, majd Balatonakalit és csak úgy pörgött a kilométeróra számlálója. Aszófő határában folyadék és ásványi anyagpótlásként megálltunk az útszéli dinnye és eper árusnál. Kellemes édes dinnyét kaptunk, és az eper is gyorsan elfogyott. Indulás előtt megtöltöttük kulacsainkat, mert a kísérőautó elindult Balatonfüredre a kempingbe, hogy nekiálljon a vacsora elkészítésének. Hét óra után értünk a Tihanyi-félszigetre tíz perc eredménytelen ürge figyelést követően úgy döntöttünk a levendula ültetvény felé vesszük utunkat. Levendulás csoportképet követően bementünk a faluba, ahol ismét egy nagyobb pihenőt tartottunk. Tihanyra nem lehet elég pihenőidőt adni, ha ott megáll az ember nehezen tud elindulni. Szürkület volt mikor tovább álltunk.
A lámpákat felkapcsolva 88 kilométerrel a hátunk mögött gurultunk be a balatonfüredi kempingbe, ahol már várt ránk a vacsora. A ropogós csirke szárnyak kívánták a balatoni bort. Természetesen csak módjával, hiszen másnap is vezetésre képes állapotban kell tudni továbbhaladni utunkon. Jó csapat gyűlt össze, már az első este is sokáig tartó vidám beszélgetéssel osztottuk megy egymással a nap élményeit.

Második napon a már jól bevált tárcsás bundáskenyér várta az ébredő turistát. Reggelit követően a Tagore-sétány felé indultunk, ahol éppen a 10 kilométeres úszóbajnokság előkészületeit végezték. Néhány fotót követően utunkat folytattuk, mert az égen kevésbé bizalomgerjesztő felhők gyülekeztek fölöttünk. Az ég velünk volt, mert csak szemerkélő eső ért el minket, viszont arra teljesen jó volt, hogy gyorsan guruljunk Balatonfűzfő felé és viszonylag gyorsan odaérjünk. Fűzfőn egy nagyobb pihenőt tartottunk, amelyet egybekötöttünk a Balatoni Bob kipróbálásával. Nem is gondolták, hogy 55-60 másodperc akkora élményt tudott számukra nyújtani. Ebédet követően indultunk újra utunkra. Balatonakarattyai kikötőben sárkányhajós edzésnek lehettünk szemtanúi, egy-két fénykép után mentünk is tovább. A település határában találtunk egy BMX pályát, amelyet néhányan ki is próbáltunk. A következő szakasz volta túra legnehezebb része. Többen néhány méteres szakaszon tolták is bringájukat. A dombokban az a jó, hogy legtöbb esetben lejtő követi. Ez esetben is így történt csak úgy suhant velünk a táj Balatonvilágos irányába.
A Millenniumi emlékműnél a hölgyeket megkoronáztuk és csak az követően gurultunk be Siófok Aranypart Kempingbe. Itt utánunk érkezett a kísérő autó a kempingbe, ezért egy lángos kedvéért ismét bringára ültünk és a közeli étterembe mentünk. Mire visszaértünk már sült a kolbász, a vacsora egyik összetevője. Faházunk terasza pont a lemenő nap irányába nézett és láthattuk az utolsó sugarakat, amint elbújnak a Bakony mögött.
Az este ismét felhőtlen beszélgetéssel zárult, amelyet egy a kempinget kiválasztó fotós tett érdekessé. Lányok extravagáns ruhákban jelentek meg a parton és villogó fények közepette fotózták őket.

 

Harmadik napon a villás reggelit követően indultunk útnak. Az aranyparton haladva igyekeztünk a part vonalát követve minél közelebb haladni a tó széléhez. A vizet birtokba vették a kitesurf-ösök. Jó volt nézni, ahogyan meglovagolták a szelet. Zamárdi strand mellett végig gurulva hamarosan Szántódon voltunk. A kísérő autóból előkerült a reggeliről maradt virsli és egyéb frissítő. Balatonszárszón a kerékpáros pihenő után a kápolnánál megálltunk egy fotóra és gurultunk tovább a boglári Gömbkilátó felé. A kilátóhoz vezető domb előtt ebéddel egybekötött pihenőt tartottunk, így megújult erővel tudtunk nekivágni a várdombnak. A kilátóból körbetekintve vettük csak észre, hogy Szigligetet veri az eső és gyorsan halad a déli part, pontosabban Fonyód felé. Egymásra néztünk és megállapítottuk, hogy nem ússzuk meg az aznapot szárazon. Látva a felhők haladási irányát és sebességét töltöttünk egy kis időt a kilátóban és környékén csak azután haladtunk tovább. Mire Fonyódra értünk már csak a tócsák árulkodtak az esőről. Ismét velünk volt a Mindenható.


A Fonyódi Napsugár Kempingben a vacsorával kísérőnk, szakácsunk ismét elkápráztatott minket. Olyan tárcsás, zöldséges csirkemellet készített rizzsel, hogy mindenki megnyalta mind a tíz ujját. Egy túratársunk stand up comady estet tartott részünkre. Ha valóban hízik az ember a nevetéstől, akkor aznap nem kellett volna vacsorázni. Bár kár lett volna kihagyni.

Utolsó napon már csak 31 kilométer volt hátra, hogy körbe tekerjük a Balatont. Balatonmáriafürdőn egyik barátunk meggyültetvényén segítettünk betakarítani az érett gyümölcsöt. A jól végzett munka meghozta eredményét eltelt az idő és mehettünk ebédelni. Fagyizás nélkül a falut nem tudtuk elhagyni. De azt követően rövid időn belül a kiinduló állomáson voltunk már. A napsütéses Keszthely várt ránk.

Ügyesek voltunk 250 kilométert tettünk meg négy nap alatt. Végig tekertük a Balaton körüli kerékpárutat és meglátogattuk néhány nevezetességét. Jövőre várunk vissza mindenkit és másokat is, hogy újabb látványosságot mutathassunk meg a Balaton körül.


Zalaegerszeg, 2015. június 23.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke

 

Az IPA Zala Megyei Egyesülete felkérésére a Zalai Teker(g)ők idén is megszervezte az immár hagyományosnak mondható nyárköszöntő kerékpártúrát. A korábbi két Balaton kerülő túra után a Fertő-tó mellett tették le a voksukat a túrázásra vágyó rendőrök.

Június 26-án kora reggel szokatlanul nagy nyüzsgés volt a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság parkolójában. Több mint ötvenen gyűltek össze, hogy kerékpárjaikkal útnak induljanak a három napig tartó kerékpártúra. Rendőrök és hozzátartozóik biciklire pattanva indultak az EuroVelo 13-as számú európai kerékpárút Fertő-tó és Szombathely közötti szakaszának teljesítésére és onnan haza kerekezésére.
A túra Dr. Sipos Gyula r. vezérőrnagy bíztató szavaival indult Zalaegerszegről. A biciklisek rövid kilenc kilométeres belemelegítést követően Zalaszentivánon a kerékpárokkal együtt vonatra szálltak és vasúton utaztak a GYESEV kényelmes szerelvényein Nagycenkre, ahol ismét nyeregbe szállva folytatták útjukat.

Nagycenk vasútállomáson rövid szerelvényigazítást követően a Széchenyi Kastély felé vették az irányt. A 85-ös főúton áthaladva a kiépített kerékpárúton gurultak be Hidegség községbe. A faluba vezető út 10%-os lejtővel kezdődött, amelyet egy útkereszteződés követett, ahol jobbra vették útjukat Fertőd felé.

A Fertőhomokon és Hegykőn áthaladva az első megállójuk Fertőszéplakon volt, ahol megtekintették a szépen felújított házakat. Így olyan érzéssel gurultak végig a település főutcáján, mintha egy múzeumban lennének. A vizuális élményekkel és vízzel feltankolva mentek tovább az ebéd helyszínének helyet adó Csapodi István Természeti Iskola és Látogatóközpont felé. Útközben áthaladtak Fertődön, Saródon és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén. Ebéd előtt a látogatóközpont előtt rövid megállót tartottak az útba eső kilátónál. A magaslati pont jó rálátást kínált a Fertő-Hanságra, csatornáira, madárvilágára.

 

A látogatóközpont szakemberei már várták a bringásokat. Félórás videóval mutatták be a nemzeti park mindennapjait és értékeit. A természeti iskola épületében a tájra jellemző állatokból állandó kiállítást rendeztek be. Az energiapótló ebédet követően nem volt könnyű újra útnak indulni. A társaságon úrrá lett a juhászbetegség. A korai kelés után úgy tele hassal szívesebben maradtak volna. De nem volt mit tenni a túrvezető csilingelt és indulni kellett.


Az álmosság hamar elmúlott, mert útjukat egy a kerékpárosok legádázabb ellenfele a szembeszél kísérte. Így haladta a kiépített kerékpárúton Ausztria, Apetlon (Mosonbábfalva) felé. Illmitzben hajóra szálltak. Dresser Line hajóján töltött félórás vízi utat követően ismét magyar területen, Fertőrákoson kötöttek ki.


Fertőrákos volt az első település, ahol a túrázók megismerkedhettek azzal, hogy mivel várja őket a következő másfél napban az Alpokalja. Egy pihenő közbeiktatásával viszont sikeresen teljesítette mindenki a világörökség részét képező település főutcájának emelkedőjét. A domb tetején már várta őket a község nevezetességeit bemutató kisvonat, amelynek vagonjairól ismételten végignézhették az útvonalat a kikötőtől a domb tetejéig. Illetve így megtudták csodálni a püspöki kastélyt, a pellengért és a többi látványosságot.

 

A kihívásoknak itt nem volt vége! Az út további szakasza egészen Sopronig változatos domborzati viszonyokkal megáldott kavicsos erdei kerékpáros ösvény volt. A táv felénél néhányan, akik nem túrakerékpárral jöttek ki is mentek az aszfaltos útra, bringájuk kímélése érdekében. Az erdei út több olyan emelkedőt hozott számukra, amelyet néhányan csak tolva tudtak legyőzni. A nehézség azonban csodálatos tájjal párosult, így észre sem vették a hét kilométeres táv elteltét és más Sopronba is értek. A hűség városában a Tűztorony környékén fesztivált tartottak, így arra nem tudtak tovább haladni. Újratervezés idejére megálltak egy fagyira a közeli cukrászdában.

Így kicsit megpihenve indulhattak neki az első nap utolsó emelkedőjének, Brennbergbánya felé. Az úton a csapat egy személyként (egymást mindig bevárva) kitartóan haladtak felfelé a Soproni Gyermek és Ifjúsági Táborba. A szálláshelyen 73 km teljesítése után meleg vacsorával várták a megfáradt és éhes turistákat. A szobák elfoglalása és a tisztálkodást követően mindenki asztalhoz ült. A vacsorára már sötétben került sor, amely során lehetőség volt a nap élményeinek kibeszélésére és természetesen a jellegzetes soproni kékfrankos megkóstolására. A kemény mag éjfél után hajtotta álomra fejét.

A második nap reggelén tea és meleg reggeli illatára ébredt a tábor. A bőséges és energiában gazdag reggeli már előrevetítette a résztvevők számára, hogy a nem akármilyen nap áll előttük. A tábor kapuját elhagyva a lejtőn mindenki mosolyogva gondolt az előző nap kínkeservesen teljesített emelkedőjére. Akkor nem tudták, hogy Sopront eddig még nem látott szemszögből fogják megtekinteni. Egyes részeit többször is. A Lövér körúton ugyanis nem megfelelő jelölés miatt egy kereszteződést elnézve tíz kilométeres kört tettek a városban, hogy ismét visszatérjenek a Lövér körútra, amelyről tovább tudnak haladni Harka irányába. A Harkai út mentén már a Volt-fesztivál előkészületei zajlottak.

 

Harkára jókor érkezett a társaság, mangalica fesztivált tartott a település, ahol lehetőség nyílott kóstolásra is. Az égen gomolyfelhők gyülekeztek a túrázók feje fölött, amelyek Horitschon (Harácsony) határáig elkísérte őket. Az égi áldás nem maradt el. A csapat egy öreg fa árnyékában szerencsésen mondhatni szárazan átvészelte kiadós záport. Eső végeztével a már esőkabátba bújt társaság folytatta útját Raiding azaz Doborján felé, Liszt Ferenc szülőházához. A házból kialakított múzeumnál ismét el lehetett hagyni az esővédőket, mert újra kisütött a nap. Liszt Ferenc szülőháza a korának jellemző jegyeit hordozza kívülről. Belül viszont egy modern bemutatóterem láttatja a művész életpályáját. Több helyen hallgatható műveinek ismertebb darabjai.

 

A nem tervezett Soproni városnézés és az eső miatt beiktatott pihenő miatt újra tervezett útvonalon folytatták útjukat Lutzmannsburgon (Locsmándon) keresztül vissza Magyarországra. Az út változatos domborzati viszonyok között végeláthatatlan szőlőbirtokok között haladt. Úton Nebersdorf (Ligvánd) felé egy magányos kerékpáros sportoló jött velük szemben, akinek megakadt a szeme a domborzati viszonyok miatt kicsit szétszakadt, de mégis szépszámú társaságon. Érdeklődve kérdezte a csapat célját, útvonalát majd „Hátszelet!” kívánva haladt tovább útján. A magyar határon az EuroVelo 13-as kerékpárútvonalon kialakított pihenőhelyen állt meg ismét a csapat. Két részletben érkezett meg a társaság, mert útközben kettő defektet is összeszedett a csapat vége.

A pihenőhelyen tárcsán sült ropogós szalonnával és friss salátával várták az éhes túrázókat. A pihenőhelyen a csapat jó részét befogadó fedett helyen kényelmes padok adtak lehetőséget az ebéd elfogyasztására. Aki nem fért el pavilon alatt, annak a pihenőben lévő tó partján elhelyezett padok adtak helyet az ebédeléshez.

 

Pihenést követően ismételt újratervezés következett. A korábbi csúszás miatt a megrendelt vacsorára az eredeti útvonalon nem értek volna oda, ezért Kőszeg érintése nélkül Csepregen át indultak tovább Szombathelyre. Az országhatárra visszatekerve ismét kiépített kerékpárúton tudtak haladni egészen Csepereg határáig, ahol az út tovább menet Bükfürdő felé. Csepregen a csapat megállt egy fagylaltra, kávéra, üdítőre és egy kis könnyítésre. A frissítőt követően ismételt tájékoztatás következett, ahol felkészítették a résztvevőket a hátralévő emelkedők nehézségeiről és annak technikájáról, hogyan tudják a legkönnyebben leküzdeni.

Az első emelkedő igazi családi csapatépítő tréning volt az erősebb nem hol fizikálisan, hol verbálisan segítette előbbre párját a parton. A domb tetején frissítő várta a csapatot, ahonnan a résztvevőket a következő emelkedő könnyebb teljesítése érdekében szakaszos indítással gurultak tovább. Igazi versen hangulat alakult ki.
A túra vezetője a második dombot követően már egyenes utat mondott a csapatnak Szombathely felé, ezzel ösztönözve őket a hátralévő szakasz teljesítésére. De hamarosan kiderült, hogy még egy embert próbáló emelkedő várt rájuk. Ezt követően enyhe hátszéllel gurultak egészen Szombathelyig. Szürkület volt mikor a városba értek. A Főtéren számukra kinyitott Club Korrekt Menübár készült vacsorával. A bőséges estebédet követően ismételten szemerkélő esőben tolták át a bringákat a szálláshelyül szolgáló Berzsenyi Dániel Kollégiumba. Este során kellemes hangulat alakult ki a szobákban, amely beszélgetéssel és borozgatással telt.

 

Harmadik napon lekváros-, mézes-, kakaós kalácsos reggelit követően útnak indultak az elszánt turisták. Immár azzal a tudattal, hogy estére haza érkeznek. Vasárnap reggel gyér forgalomban haladtak a Körmendi úton ki a városból, csak a templomok környékén volt némi forgalom. A misére tartó emberek csodálkozva nézték a szépszámú kerékpáros társaságot. Jákra is pont a szentmise végére értek, ahol a helyi tisztelendő úr felkérte a templom történetét kiválóan ismerő helyi hitoktató hölgyet az Árpád-kori emlékünk bemutatására. Isten ajándéka volt ez a szent helyet meglátogató csoport számára. Olyan ismeretekkel gyarapodott a társaság jelentős része, amelyet addig nem tudott. A csapat egyik csodálatos hangú tagjának Áve Máriájától lelkileg feltöltődve indultak útjukra Balogunyom, Kisunyom irányába.

A 86-os főutat keresztezve a lehető legjobb biztosítás mellett biztonságosan haladtak a következő állomás, Rábahidvég felé. A csapat enyhe hátszéllel egy emberként gurult a Sorokpolány és Rábahidvég közti egyenesben. A túra újabb megállója a, Csodaszavas Tájpark nyújtott a túrázók számára pihenést. Voltak, akik az aktív pihenést választották kihasználva a park kötélpályái által nyújtott lehetőséget. Az ebédért azért még kellett egy kicsit kerekezni a 8-as főúton kis forgalom mellett magas szintű biztosítás mellett gurultak a Rába parti Véngesztenye Csárdához. A bőséges, tápláló ebédre szükségük volt, mert még néhány emelkedő várt rájuk.

A túra legveszélyesebb szakasza ebéd után kezdődött. A mintegy négy kilométeres távon folyamatos biztosítás mellett vonultak Rábahidvégről Vasvárra a bringázók. A közlekedés résztvevői tudomásul vették a kerékpárosokat és kellő toleranciát mutattak irányukba. Vasvárra érve megkezdődött a harc a Vasi-hegyhát déli nyúlványaival. Voltak, akik részben tolva, de legtöbben végig tekerve jutottak el a Vasvári-sánchoz vezető útig. Néhányan segítették társukat az emelkedő adta nehézségek átvészelésében.

 

Ha emelkedő van, akkor lejtőnek is lennie kell az esetek jelentős részében. Ez itt sem volt másként. A jelentős meredekséggel bíró lejtőn a biztonságosabb haladás érdekében ismételten szakaszosan indították a résztvevőket, majd a pácsonyi elágazóban lévő buszmegállóban egymást bevárva tekertek tovább. A forgalom nagyságát figyelembe véve úgy döntöttek, hogy a kísérők által végzett útvonal biztosítás mellett Vasvárig már nem térnek le az amúgy kerékpárosok számára kevésbé biztonságos 74-es főútról. A biztosítás jól végezte dolgát az autósok kellő körültekintéssel és óvatossággal haladtak el a kerékpáros csoport mellett.
Egerváron elkanyarodva Vasboldogasszony, Zalaszentlőrinc, Zalaszentiván útvonalon közelítette meg a csapat a végső célállomást, Zalaegerszeget. A túrázók egy része tovább utazott Nagykanizsára, ezért ismételten megálltak Zalaszentiván vasútállomáson, hogy az érkező MÁV szerelvényre segítsék társaik felszállását.

Az immár megfogyatkozott társaság ezt követően a zalaszentiváni kerékpárútra kanyarodva indult haza és 69 km megtételét követően gurultak be a főkapitányság parkolójába. A rendőrök több mint ötven főből álló csapata három nap alatt 242 kilométert teljesítve zárták túrájukat.

Meg kell említeni a csapat összetétele tekintetében igen változatos volt. A legtöbben ritkán ülnek kerékpárra, vagy idejük, vagy lehetőségük nem teszi ezt lehetővé, esetleg csak kis távolságon (munkába járásra) használják biciklijüket. Életkorokat tekintve is szembetűnő különbség volt látható. A legfiatalabb részvevő kilenc éves a legtapasztaltabb kerékpáros pedig jóval hatvan fölött volt. Igaz kijelenthető, hogy a két legerősebb túrázó pont az említett két bringás volt. A legfiatalabb túrázó zokszó nélkül kitartóan követve a túravezetőt haladt az élen és néha át is vette a nem kis létszámú csoport irányítását.

A túrázókat egy mindennel ellátott jól felkészült csapat támogatta. Vitték a csomagjaikat, feltöltötték időnként a kulacsaikat, ha kellett javították bringáikat. Mindezeken felül esetenként ellátták őket reggelivel, ebéddel és vacsorával is. Szendvicseket készítettek, pörköltet főztek, szükség esetén rögtönzött táborhelyen szalonnát sütöttek. De, ha ez nem lett volna elég még az útvonal biztosítást is megoldották.
A kerékpárosoknak igazából csak a biciklizéssel kellett foglalkozniuk. Felhőtlenül tekerhettek Fertő-Hanság szikes tájaitól az Alpokalja nyúlványain át a Vasi-hegyháton keresztül a Zalai-dombságra. Szép teljesítmény volt ez mindenki számára. Élményekben gazdagon tértek haza három nap kerekezés után.

Zalaegerszeg, 2015. július 2.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke

 

További képek az alábbi linkeken nézhetők meg:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1648921512038630&type=1

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1649112525352862&type=1

A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a Duna menti kerékpártúrát egyesületünk elhalasztotta. Várhatóan szeptember első hétvégéjén próbálunk újra útnak indulni. Természetesen várjuk régi és új jelentkezők részvételét.

 

Útkeresés Győrtől - Budapestig
Hazánk legnagyobb folyója mindig is fontos szerepet látott el a magyarság történelmében, gazdasági életében, a közlekedésben. Most a folyó hazai szakaszának felső részét járjuk be Győrtől Budapestig három nap alatt két keréken, kerékpáros utakon, kis forgalmú közutakon.


Kerékpáros túra: 2015. május 22-én, péntek reggeltől május 24-én, vasárnap estig.
Találkozó: Zalaegerszeg, vasútállomás, 22-én 06 óra 30 perc.
Kerékpárral teljesíthető táv: kb. 180-185 km (A teljesíthető távolság!)
Túra jellege: közepes nehézségű kerékpáros túra.
A túra időtartama: 3 nap
Részvételi díj: 16800 Ft-tól 19205 Ft-ig az alábbiak szerint, ellátás nélkül.
Útiköltség:
·    vonattal Zalaegerszegről Győrbe (50 % közalkalmazotti kedvezménnyel 1.410,-Ft + helyjegy + kerékpárjegy) 2.545,-Ft.
·    Budapest Déli pályaudvarról Zalaegerszegre kerékpárral (50 % kedvezménnyel 2.335,-Ft + helyjegy + kerékpárjegy) 3.980,-Ft.
·    legfeljebb kettő esetben a Dunán komppal történő átkelés díja, mely 2 x 840,-Ft, 1.680,-Ft.
Szállás díj:
·    8.600,-Ft és 11.000,-Ft (2 éjszaka/fő), mely függ a jelentkezés időpontjától, túrán résztvevők számától. Elhelyezés várhatóan 2-4 személyes szobákban.
Szükséges felszerelés: kerékpár, kerékpáros túrafelszerelés, az évszaknak megfelelő ruházat, felszerelés három napra.
Útiterv:
1. nap
Utazás Zalaegerszegről a 06 óra 46 perckor induló vonattal. Érkezés Győr vasútállomásra 09 óra 16 perckor.
Kerékpározás Győr vasútállomásról Komáromba a szállásig kb. 41-42 km.
Szállás:
□    Karát Hotel 9900 Ft/2 fő reggeli nélkül, vagy
□    Jonathan Panzió 10500 Ft/2 fő reggeli nélkül, vagy
□    Vasmacska Panzió 11000/2 fő reggeli nélkül.

2. nap
Kerékpározás Komárom - Pilismarót/Szob - Nagymaros/Visegrád útvonalon kb. 75-77 km.
Kompátkelés Pilismarót - Szob között, illetve szükség szerint Nagymaros - Visegrád között.
Szállás:
□    Szalánczy Vendégház Nagymaros: 7600 Ft/2 fő reggeli nélkül, vagy
□    Feketesas Vendégház Nagymaros: 10500 Ft/2 fő ellátás nélkül, vagy
□    Petro Házak Nagymaros: 11000 Ft/2 fő ellátás nélkül, vagy
□    ELTE üdülő Visegrád: 6900 Ft/2 fő ellátás nélkül, vagy
□    Villa Harmonia Visegrád: 9500 Ft/2 fő ellátás nélkül.

3. nap
Kerékpározás Nagymaros/Visegrád - Vác - Budapest Déli pu.útvonalon,  kb. 55-57 km.
Szükség szerint kompátkelés Nagymaros - Visegrád között.
Hazautazás Budapest Déli-pályaudvarról 16 óra 30 perckor (vagy 18 óra 30 perckor) Zalaegerszegre 19 óra 56 perces (vagy 21 óra 56 perces) érkezéssel.

A túraútvonal egy jövőbeni nagyobb túra útvonalbejárása. Amennyiben a túra sikeres, úgy a Duna alsó szakaszát érintő útvonal terveink szerint szeptember elején kerülne felfedezésre!

Regisztrációs határidő: 2015. május 15.
Előzetesen regisztrált résztvevők a túrához kapcsolódó emléktárgyat kapnak a program végén.

Jelentkezni lehet:
Szabó Balázs +36-30/2684083
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.