Több mint százan a Vendvidéken.

Több mint százan a Vendvidéken
egy újabb részlet a Vasfüggőnyből, túra a Hármashatárhoz

Egy kedves barátom ötletét felkarolva, úgy gondoltam érdemes sok ember számára megmutatni a szlovén – osztrák – magyar hármashatár környékét.
Az ötletgazda, Kissné Katona Valéria és az én, képzeletemet is túlszárnyalta a túra iránti érdeklődés. A megrendelt buszt, csakhamar egy nagyobbra kellett cserélni és az is hamar megtelt. Ez nem keserített el néhány elszánt túrázót és autóba ülve mentek a túra kiindulópontjára. A túra híre messze eljutott, határon túli, szlovén barátaink is szép számmal jelentek meg a rajtnál.

Kellemes napsütéses márciusi reggelen (két csoportban) több mint százan indultunk útnak Felsőszölnök templomának tövéből a hármashatáron állított emlékmű irányába. A hét elején lehullott csapadék mennyiségéből nem gondolná az ember, hogy nagyobb dagonyázás nélkül túlélne a hétvégén egy gyalogtúrát. Meglepetésünkre néhány kivételtől eltekintve a túrázóknak csak a bakancsa lett sáros. Az emlékműig jól megjelölt turistaút vezet, amelyet egy kezdő túrázó is teljes bizonyossággal felismerne. A táskák mélyéről előkerült útközben a napsütés erejét kiegészítendő melegítő és teljesítményt növelő házi főzésű italok. Így nem csak a D-vitamin hanem a baráti koccintások is növelték a társaság jókedvét.

Az emlékműhöz vezető út utolsó szakasza igazán embert próbáló volt. Jelentős, közel száz méter szintet kellett leküzdeni a gyaloglónak. Az Hármashatár-emlékmű körül kiépített padoknál mindenki gyorsan megtalálta helyét a csúcs meghódítását követőn. A táskák rejtekéből hamar előkerültek szendvicsek, csokik. A kis pihenőt követően, erejében megújulva indult útjára ismételten a teljes társaság. Ekkor a többség még nem tudta, hogy minután visszaereszkedünk a völgybe újra meg kell mászni egy hasonlóan nagy szintemelkedést.

A domb tetejére érve egyenes út vezetett a János-hegyig, amely során felmászhattunk egy igazi határőr toronyba, fényképezkedhettünk a vasfüggöny egy darabjánál. A tájra jellemző szorványtelepülés jelleget is közelről figyelhettük meg. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a panelban szorosan egymás mellé, alá, fölé épített lakásokhoz képest mennyivel nyugodtabb életet élnek ott az emberek. Nem véletlenül, hiszen a legközelebbi szomszéd is többszáz méterrel lakik a másiktól.

A túra végén a csapat egy része a helyi tájházat a másik fele Apátistvánfalván a határőrőrs helyén kialakított Határőr Emlékhelyet látogatta meg.

Az emlékhely ingyen látogatható, de a fenntartásához szívesen fogadnak támogatást. Csapatunk részére a túra emlékére készített hűtőmágnes eladásából befolyt pénzt az emlékhely működtetésére ajánlottuk fel. Ezúton szeretném megköszönni az emlékhely gondnokának a szíves fogadtatást és tárlatvezetést.

Zalaegerszeg, 2015. március 3.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke