A Keszthelyi-hegység ezen részét kedves barátom, Katona Valéria mutatta meg jó néhány évvel ezelőtt. Akkor egy esős időszak után, enyhén sáros útviszonyok között jártuk be a Gyenesdiás és Vállus közötti utakat. A Balaton-felvidék eme csodás tája megbabonázott, ezért úgy gondoltam másoknak is meg kell mutatni.

A terv megszületett, a résztvevők összeálltak, de az időjárásért felelős másképp gondolta. Így csak részben tudtuk bejárni a kitűzött célt.

Gyenesdiáson a buszról leszállva Pék Andráshoz és feleségéhez, Julikához vettük az irányt. A gyenesdiási körforgalom mellett lévő kerámiaházban nagy szeretettel fogadtak mindnyájunkat. András és Julika lelkesen mutatták be huszonöt év munkájának gyümölcsét, vályogházuk felújítását és annak műteremmé, illetve kerámiaedények, dísztárgyak árusítására alkalmas hellyé alakítását. A bemutató után meghagyták számunkra, hogy túránk befejeztével se feledkezzünk meg róluk, mert a borongós, esős időjárásban biztosan jól esik majd egy bögre tea.

A felújított és áthelyezett kék túra jelzésén indultunk útnak a Festetics-kilátóhoz.

Közkedvelt kirándulóhely, a Nagymező előtt a kék háromszög jelzésen mentünk fel hozzá. Útban felfelé már lehetett látni a kőbányászat okozta sebhelyet. Sajnos mire a kilátóhoz értünk olyan nagy volt a pára, hogy száz méternél nem volt nagyobb a látótávolság. Így egy közös fotót követően le ereszkedtünk a Nagymezőre.

Szerencsénkre enyhült az időjárás, a kedvünk is jobb lett és még a játszótér kötélpályáját is kipróbáltuk néhányan. Az eső miatt módosítottuk az útvonalat és úgy döntöttünk, hogy jobban megnézzük a felhagyott kőbányát és környékét. A bányászat után keletkezett falak jól mutatják a kőzetek rétegződéseit. A környékre jellemző dolomit, és mészkő hajlamos a barlangképződésre, melynek megjelenési formája a „Vadlán-lik”-nak nevezett képződmény. Ez egy pár négyzetméteres üreg, amely nagyon jól használható nyári záporok esetén esőbeállónak. A Keszthelyi-hegységben négy ilyen található, mi a gyenesdiásihoz látogattunk el.

Az időjárás tovább enyhült, így a csapatnak még jobb lett a kedve a túrázáshoz, ezért felkerestük a sárga sáv jelzésen lévő Berzsenyi-kilátót is. A Vadlán-liktól közel egy órára lévő kilátó a Pető-hegy 355 méteres csúcsán található. Ez a magasság a földrajzi fogalmak alapján nem nevezhető hegynek, de ahhoz bőven elég volt, hogy a környék aktuális időjárási állapotát befolyásoló mélyen lenyúló esőfelhőt a környéken tartsa. Ennek következtében a kilátóból itt sem volt látható az amúgy tiszta időben csodálatos balatoni panoráma.

A kilátótól úgy döntöttünk, hogy ideje már haza indulni. Vissza felé ismét betértünk egy rövid időre Nagyrétre és onnan hamarosan le is értünk a faluba. Julika és András terített asztallal vártak minket. A jó langyos tea mellé zsíros kenyérrel, lilahagymával, házi készítésű savanyúsággal és almával kínálták az elszánt turistát. Mondanom sem kell jól esett a törődés, ezután a borongós időben teljesített túra után.

Az időjárás ellenére az összegyűlt kis csapat mind a tizenhárom fője nevében mondhatom, hogy jól éreztük magunk, még ha kicsit ki is léptünk a komfortzónánkból. Mindössze 15 kilométert túráztuk és 440 méter szintemelkedést gyűrtünk magunk alá.

További képeket ide kattintva lehet elérni.

Jégtörő Mátyás Túra a Horhosok Útján

2018. február 24.

Zalaegerszeg Megyei Jogú Város vezetésének egyik célja, az egészséges életre való nevelés és a tömegsportok támogatása. Ennek elérése érdekében túraútvonal hálózatot jelöltek ki a város határában, a Csács városrész fölötti hegyen, amely részben átnyúlik Pethőhenyére.

 Az útvonalat egyesületünk márt többször bejárta, így jól ismerjük, volt aki velünk együtt, volt aki önállóan fedezte fel az ösvényt. Ezért úgy gondoltuk egy olyan túrát szervezünk, amely a teljes hálózatot és annak minden szépségét bemutatja. A túra kiírásakor még nem tudtuk, hogy milyen idő lesz, de minden előrejelzés jó időt jósolt. Végül is csodálatos időnk volt, szikrázó napsütés és szélcsend.

 Egyesületünk minden évben tervezi, hogy szervez téli túrát, de az utóbbi évek szeszélyes időjárása nem mindig örvendeztet meg minket havas tájjal. A túrát megelőző napokban viszont több centiméter hó esetett országszerte. Az előzetes jelentkezők számát ez kicsit megrostálta, így csak tizenhárman indultunk el a Horhosok útján.

A havas táj a völgyből is mesés képet mutatott, de az első horhos, amely hóval borított elvarázsolt mindenkit. A kidőlt havas fák alatt átbújva külön élményt volt a dombtetejére feljutni.

A szőlőskertek között a gerincen a tiszta időnek köszönhetően jó kilátás volt Zalaegerszegre. A hegyháton lévő műutakat az önkormányzat kellőképpen takarította, így azokon könnyen lehetett haladni. Azonban a Horhosok útja több helyen letér a műutakról a vadregényes zalai erdőbe, ahol elhagyjuk az aszfaltot, mindig egy újabb horhosban találjuk magunkat.

A horhos jellegéből adódóan mindig több hóval várt minket, helyenként több mint negyven centiméterrel.

A túraúthálózat hű a nevéhez, horhosból horhosba mentünk, így a hó átlagos vastagsága harminc centiméter körül volt. Ennek köszönhetően jelentősen lelassult a  csapat. Az út derekán kedves túratársunk jóvoltából pogácsával pótolhattuk a lesétált kalóriát, melegítőként előkerültek a különböző „védő” italok is. Köszönjük mindenkinek, akik hozzájárultak!

 A hó vastagsága nehezítette előrejutásunkat, ezért a pethőhenyei Makovecz féle templomot elhagyva úgy döntöttünk, hogy rövidítjük a túra hosszát. A Horhosok útja erre is több lehetőséget ad. A háromféle (zöld, kék, piros) útvonal több helyen találkozik egymással, így számtalan variáció várja a túrázókat. Mi úgy gondoltuk, hogy a piros útvonalról letérve Pethőhenyét elhagyva a zöld jelzésen térünk vissza az Izsák ÁMK-hoz.

 A henyei kápolna tövében elhaladva elértük a Vari-kúthoz, ahol ismét rövid pihenőt vettünk, amely közben lehetőségünk volt a hely legendájának megismerésére. Ezt követően a Csácsi Állatsimogató felé vettük az irányt, ahol láttuk a legnépszerűbb kedvencet, az egy éves oroszlánt. Innen ismét egy horhos következett, ahol szép időben medvehagyma mező várna minket, de így tél vége, és tavasz eleje tájékán a hóval borított erdő nyújtott csodás tájképet.

 A hónak köszönhetően hat óra öt perc alatt sikerült 516 méter szintemelkedést és 18,4 kilométert sétáltunk. Kellemesen elfáradva, de még is feltöltődve értünk haza.

További fényképekért kattints ide.

Napokkal a túra előtt többem megkérdezték: milyen idő lesz szombaton? Mit is lehet erre a kérdésre felelni? Természetesen jó idő! Amúgy sincs rossz idő csak rosszul öltözött túrázó. Valószínűleg nem indulunk útnak szélsőséges időjárás esetén, de némi köd, egy kis hideg nem tántorít el minket. Mennyire vagyunk oda a túrázásért? Annyira, hogy most is közel ötvenen voltunk.

 A vasútállomáson egy gyér utazóközönséggel bíró járatra vártunk ezzel a szépszámú csapattal. A pénztárnál megkérdezte a hölgy, jeleztük-e ezt a nagy tömeget? Csoportunk felfért a kis Studenkára, tehát a mondás alapján csak jók lehetünk. Bocföldéig utaztunk a vonattal.

Leszállás után pár perc elteltével már Csatárba is értünk, ahol a műemléki védelmet élvező templom megtekintésével kezdtük a falu megismerését. Ott megtudhattuk a falu rövid történetét, ami szerint már az Árpád-korban is éltek ezen a helyen emberek. Ekkor még Stitary (vagy Stitari) néven említették, ami egy szláv eredetű szó és pajzskészítőt, fegyverkészítőt jelent. Ezt az utat jelöli a falu címerében megjelenő kovácsfogó. A Válicka völgyében elhelyezkedő település gazdasági és kulturális szempontból is meghatározó szerepet töltött be a középkorban. Területe jelentős volt, jó minőségű termőterületekkel valamint nagy kiterjedésű tölgy- és bükkerdőkkel. A faluban lakó Rózsi nénitől tudtuk meg, hogy nem csak a Csatári (Admonti) Biblia utal a falu szellemi nagyságára. A monostorban élő szerzetesek tanították a környék lakosságát, és nevelték ki a többi tanítót. Ezt a nagyságot mutatja a templom déli oldalára épített 14. századi kápolna freskói is, amelyet a ’90-es évek elején fedeztek fel.

 Utunkat a Csergő-patak felé folytattuk, amelyen gátépítéssel mesterséges halastavat hoztak létre. A tó partján észak felé haladtunk a zöld kereszt jelzésű túraúton, amelyről rátértünk a sárga sáv jelzésre és azon keresztül jutottunk be Zalaegerszeg, Botfa városrészérbe.

Botfa külterületén hegyi hajlékok mellett elhaladva értünk be a lakott területre. Nyugodt, békés település területén található a Hűvös-kastély, amely többek között az egykori csatári monostorból kialakított erődítmény romjainak köveiből épült. Ma Mindszenty Zarándokszállásként funkcionál és mint ilyen elnyerte azt, hogy a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó új Mária-zarándokútvonal egy ága lenyúlik idáig. Az útvonal jelzésével mi is találkoztuk, ahogy a sárga sávjelzést keresztezte.

Túránk legnehezebb része innen kezdődött a szintemelkedés javát Botfa Karácsony-hegy részében gyűjtöttük össze. A köd, amely a környékre telepedett erősen korlátozta a kilátást, így sajnos nem láthattuk azt a csodát amelyet ez a hegyhát ad a vándornak. Ezért ide vissza kell térni!

A Botfai hegy határa nem látható átmenet nélkül Bozsok városrész külterületébe megy át. Pincék, hétvégi házak között sétáltunk egészen Bozsokig. A településrész központjában kedves túratársunk, Kati jóvoltából készült sütivel pótolhattuk a ledolgozott kalóriákat.

 A városba érve megfogyatkozott csapatunk, mert több irányból közelítettük meg a centrumot. A többséggel Csács városrészből érkeztünk a Park-erdőbe, ahonnan ki-ki ment saját útjára. Négy óra alatt 243 méter szintemelkedés mellett, 15 kilométert tudhatunk magunk mögött.

Ság hegy túra

Tanúhegyeink bejárásának harmadik állomása a 279 méter magas Ság-hegy, amely a 2017-es esztendő évzáró túrája is volt egyben. A Kemenesalja központjában található több évtizedig bányászott hegyet 1975-ben nyilvánították védetté, azóta a magyar vulkán kutatás egyik legjelentősebb helyszíne.

Népes csapattal indultunk Zalaegerszegről Celldömölkre, hogy ötezer éves vulkanikus hegyünket megismerjük. Túránkat a 2013-ban átadott Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont parkolójától a hegy lábának peremén haladva kezdtük, majd a sárga sáv turistajelzésen sétáltunk fel a szőlőbirtokok között a Sághegy Fogadóig, ahol éppen disznóvágást tartottak. Nem ez az első eset, hogy túránk során ilyen eseménybe botlunk. Rövid idő után folytattuk utunkat a jelzésen, amelyen hamarosan elértük a Sághegy Múzeumot. A múzeum melletti Kőparkban a különféle vulkáni és magmás kőzetekkel ismerkedhettünk meg.

A jelzett út lépcsőkön vezet fel a hegy oldalában a következő szintre, ahol kényelmes sétát követően megérkeztünk a vulkánkürtő bejáratához. Az út során látványos táblákkal kialakított tanösvényen, érdekes információkat olvashattunk a vulkáni működésről.

A hegyen egy kitaposott ösvényen körbejártuk a vulkáni kürtő peremét, amely során több alkalommal is úgy érezhette magát a túrázó, mintha a késélén járna. Egyik oldalon a hegy bányászat során elhordott kráter mélysége függőleges falakkal, másik oldalon a vulkáni működés során kialakult meredek lejtő határolta az ösvényt. Utunkat ezen a szakaszon bokrok segítették, melyek némi támogatást nyújtottak a kapaszkodásban. Szerencsére az időjárás is mellettünk volt, mert az éjszakai fagy hatása talajszinten sokáig kitartott, így az úton nem volt sár, am ennek a szakasznak a bejárását megnehezítette volna.

A hegy legmagasabb pontjáról körpanoráma tárult elénk, ahonnan a tiszta időben jól láthattuk az Alpok magas csúcsainak havas sapkáit és a Bakony lankás lejtőit is.

Útban lefelé megkerestük a térképen jelzett barlangot. Nem vártunk sokat tőle, de sajnos várakozásunkat is alul múlta, amit találtunk. A vájat önmagában egy tágas terem, amely több ember pihenésének, szükség esetén még éjszakájának is helyet tudna adni. Azonban valaki tele rakta gallyakkal, így nem lehetett bemenni.

A vulkán kürtője a bányászati tevékenység miatt több szintre tagozódik, amely a 20th Century Fox-ot is megérintette. Ezen a helyszínen építették fel az Eragon című fantasztikus-kalandfilm egyik faluját és itt forgatták egyes jeleneteit. Mára már a faluból nem látható semmi.

Utunkat a már említett sárga jelzésen, déli irányba folytattuk és hamarosan ismét elértük a szőlőbirtokokat. A hegy a bortermesztésben már a rómaiak idejében is szőlőtermesztő terület volt és napjainkban is meghatározó bortermő vidék. Az itteni borok étvágygerjesztőek és magas savtartalmúak. Lefelé haladva összeismerkedtünk egy 82 éves asszonnyal, aki saját kezűleg műveli 300 öles területét és nagyon jó otelló bora van. Hazafelé kerekezése közben kettő litert meg is vásároltak tőle a finom nedűből.

Visszaérve a Kemenes Vulkánpark Látogatóközponthoz már várt minket Németh Alíz múzeumi animátor, aki látványos és érdekes bemutató keretében elénk tárta a vulkánok működését. A föld rétegződésétől elindulva betekintést nyerhettünk a kőzetlemezek közötti gyenge pontokon keresztül felszínre törő láva útjára és annak környezetére gyakorolt romboló és egyben építő hatására. Lehetőségünk volt megnézni a Kárpát-medencénk egykori vulkánjainak elhelyezését egy interaktív terepasztalon. A hely a bányászat előtt is geológiailag fontos helyszín volt. Eötvös Lóránd az általa tervezett inga egy eredeti példányát is őrzik a Vulkán-házban.

A kellemesen átmozgató túrát és az érdekfeszítő előadást követően csapatunkkal meglátogattuk a Vulkán Fürdőt, ahol a termálvíz jótékony hatásait élveztük. Több medence, tanuszoda, szauna és sóbarlang közül mindenki választhatott magának kedvére valót.

Hol is töltse napját egy Teker(g)ő Márton napján, ha nem borvidéken.

Egyszerű volt a választás. A Somlói Borvidék várt ránk!

Kényelmes busszal indultunk útnak Zalaegerszegről Somlóvásárhelyre, ahol negyven fővel kezdtük meghódítani a hegy 435 méter magas csúcsát.

Utunk rendezett szőlőbirtokok között vezetett egészen a Szent Margit kápolnáig. Közben megtekintettük a műemléki védettséget élvező Taposó-kutat. A kápolna tövében lévő 300 esztendős hársfa mellett senki nem tudott elmenni szó nélkül. Csodálatra méltó a természet, ahogy ez a fa is, hiszen villámcsapás után sarjú hajtást hozott- új életre kelt.

A kápolnától bazalt lépcsőkön jutottunk fel a hegy második szintjére, egy gondozott tisztásra. Onnan kis pihenőt követően már csak 35 méter szintemelkedést kellett megtennünk és elértük az 1938. július 31-én József főherceg által átadott "hűség tornyát", a mai Szent István Kilátót.

A kilátóból 360 fokos panoráma terült a 12 méter magas csigalépcsőket teljesítőkre. A reggeli köd ez időre már többségében feloszlott, így jól lehetett látni a Balaton-felvidék tanúhegyeit, a Kab-hegyi tv-tornyot és a Kőszeg-hegyalját is. A torony alatt kialakított büfében finom teával és ízletes kávéval szolgálták ki a hűvös időben kicsit áthűlt túrázót.

A hegy észak-keleti oldalán ereszkedtünk tovább a jelzett és lépcsőkkel megerősített turista ösvényen, amelynek végén az aszfaltos utat elérve ismét felfelé vezetett utunk. Rövid, de annál kaptatósabb emelkedőt követően értük el Somló Várát. A várból is nagyon szép kilátás nyílik a Kis-alföld déli részén elhelyezkedő Doba és Somlószőlős településekre. Nagyon jól lehet látni a Doba község területén elhelyezkedő Erdődy-kastélyt és az azt körülölelő arborétumot.

A kastélytól a sárga keresztjelzésen át jutottunk vissza a hegy dél-nyugati lábához. A dél-nyugati karéját végig járva ismét a fellendülésben lévő szőlőgazdálkodást mutató tájon át értünk vissza buszunkhoz.

Némi ruházat igazítás és cipőcserét követően a parkoló szomszédságában lévő Csordás-Fodor Borházhoz indultunk, ahol szeretettel vártak minket. A gondosan megterített asztalokon finomabbnál-finomabb falatokból választhattunk. Házigazdánk, Piroska néni szakértő gondossággal mutatta be gazdaságuk büszkeségeit. Az a megtiszteltetés érte kis csapatunkat, hogy a sokféle ízletes bor közül, magas kitüntetésben részesült nedűt is kóstolhattunk.

A túra során is mondtam: a somlói juhfark népi megfigyelések alapján segíti a fiúgyermek áldást.

Köszönjük szépen Csordás-Fodor Borháznak, Piroska néninek a szíves vendéglátást!

Köszönjük Petőfi Attilának a kényelmes buszt és biztonságos utazást!