Jeruzalemi bortúra!

Itt van az ősz, itt van újra a szüret időszaka! Ilyenkor a legkézenfekvőbb útirány a szőlőhegyek világa. Egyesületünk a Szlovéniai Jeruzalem környékére szervezett gyalogtúrát. A térség nagy múlttal rendelkező bortermelő vidék, ahol több száz éven keresztül elsősorban a borászatból éltek. A múlt század közepétől kissé visszaszorult ez a hagyomány, azonban napjainkban újra életre kelt. Jeruzalem hegyközség Ljutomer város közelében található. Ljutomer a térség történelmében, politikájában nagy szerepet játszott az idők folyamán. Ezért is terveztünk egy kisebb sétát tenni a kis város főterén és utcáin. Jeruzalem neve is sejteti, hogy egy érdekes legenda társul a helyhez. Ennek a legendának próbáltunk utánajárni. A közelben vártak bennünket egy híres borospincében borkóstolóra. 

 

Amit mindenképpen meg kell említeni, hogy a gyalogtúra festői szépségű, lankás őszi tájon keresztül haladt, ami felejthetetlen élményt nyújtott. 

Gyalogos túra: 2016. október 22 (szombat) 
Táv: 12 km 
Túra jellege: könnyű gyalogtúra, 280 méter szintemelkedéssel. 
A túra időtartama: programokkal együtt 6 óra volt. 



Amit láttunk: 
- Ljutomer város 
- Jeruzálem zarándokhely, templom 
- Temlár borospince 
- Gyönyörű táj 


Túrabeszámoló

Néhány héttel ezelőtt egyik kedves Kolléganőm felvetette, hogy csatlakozzunk a Zalai Teker(g)ők által szervezett szlovéniai bortúrához. Őszinténszólva, kapásból nemet mondtam, mivel nem igazán szeretem az ilyen jellegű kirándulásokat, rögtön kifogásokat hoztam fel, miért is nem nekem való a hegyvidéki túrázás. Ám, de addig győzködtek, míg beadtam a derekamat, amit persze nem bántam meg, hiszen fantasztikus élményben volt részem, egy remek társasággal.

Az indulás koraira, de annál jobb hangulatúra sikeredett. A busz 7 órakor érkezett meg Zalaegerszeg központjába, a sportcsarnokhoz. Itt még a csak a fele társaság volt jelen, mivel a többiek menet közben csatlakoztak. Több helyen is megálltunk és, ha volt lehetőségünk egy kis szívmelengetőt is felhörpintettünk. Persze ez kellett is, hiszen nagyon hideg volt még ilyen korai órában, igaz ennek köszönhetően gyorsan feloldódott a nagyrészt egymás számára ismeretlen társaság. Még a határt sem értük el, és már vidáman beszélgettünk a ránk váró kihívásokról.

Nagyjából fél 9 lehetett, amikor elértük Ljutomer városát, ami minden képzeletet felülmúlt. Egy csodás kis ékszerdoboz, ami rögtön magával ragadott mindnyájunkat. Részt vettünk egy rövid városnéző túrán, amelynek keretein belül végig vezettek a városka minden látványosságán. Ezután – közkívánatra – megittunk egy kávét vagy forró csokit Ljutomer főterén. Szerencsénkre a kezdeti borongós reggeli időjárásnak már nyoma sem maradt, hiszen délelőtt csodásan sütött a nap és kellemes őszi kiránduló időnk lett.

11 óra magasságában indultunk tovább túránk úti céljához, ami nem más, mint a jeruzalemi borvidék. Mondanom sem kell, ahogy busszal haladtunk fel a szőlővel beültetett, lankás dombvidéken még a szavunk is elállt, hiszen fogalmunk sem volt róla, hogy ilyen festői táj fogad majd minket. Ahogy leszálltunk a buszról bemutatták a hely nevezetes templomát és persze, aki szeretett volna, az a szuvenír boltba vehetett magának egy kis emléket vagy ajándékot az otthon maradottaknak.

Számomra meglepetés volt, hogy ezek után néhány finom falatkával készültek kedves idegenvezetőink. Egyszerű zsíros kenyér és friss zöldségek, de azt gondolom, hogy az egész olyan jó hangulatúra sikeredett, hogy így utólag el sem tudnám képzelni, hogy bármilyen más étel ennyire jól esett volna.

Dél körül aztán felkerekedtünk és lassan, de biztosan elindultunk a 12 km hosszú gyalogtúránkra. Én egy kicsit tartottam attól vajon, milyen lesz az iram és a tempó, de már néhány kilométer után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy itt nem a teljesítmény a lényeg, hanem, hogy jól érezzük magunkat együtt. Ezek után pedig már tényleg csak az maradt, hogy kiélvezzük a friss levegőt, a vidám társaság adta vicceket, poénokat, és a szemet gyönyörködtető látványt.

Még nem volt 2 óra, amikor túravezetőink megmutatták a távolban magasodó Temnar Borászat pincéjét. Ami először messzinek tűnt, de olyan gyorsan elröppent az a néhány kilométer, hogy szinte észre sem vettük. Az egyik pillanatban lassan lépdeltünk, aztán a következőben már csemegéztük a friss szőlőt a borászat udvarában. Számomra ez volt a második meglepetés, a hihetetlen vendégszeretet. Éppen szüret folyt, de a házi gazda rögtön felajánlotta, hogy nyugodtan együnk a még óriás fürtökben lógó szőlőből.  Majd körbevezettek minket, és útmutatót kaptunk a pincészet történelméről.

Ezek után következett, amit mindenki a legjobban várt a borkóstoló. Úgy gondoltam 3 euroért tényleg csak egy korty bort kapunk, de tévedtem, ezért 3 pohár finom bort kóstolhattunk, melyhez tálcán szervírozták a sajt falatkákat. Majd lehetőség volt az itt előállított borok megvásárlására is. Miután jóllaktunk a felszolgált, bőséges csemegékkel, jókedvűen indultunk el visszafelé.

Körülbelül 5 óra lehetett, amikor - a már igencsak felfokozott hangulatú- társaságunk visszaért a kiinduló ponthoz, ahol busz már várt minket és kimerülten, de élményekkel tele elindultunk a kényelmes busszal hazafelé.


 

 

Partnerek