Télzáró túra Zalaszentiván körül

2020. február 23

Gyermekkoromat Zalaegerszegtől észak-keletre eső dombok között töltöttem. Szüleimmel sokat jártunk Pethőhenye vonzáskörzetében lévő „hegyeken”. Nekem akkor még, mint kisgyermeknek a szó fizikai értelmében hegyeknek tűntek a környező dombok, amelyeken a környékbeliek szőlő- és földbirtokai voltak. Ahogyan nőttem, egyre szélesedett a terület, amelyet gyalog, vagy éppen Camping biciklimmel bejártam. Ezek a helyek, mint mindenki számára az a terület ahol felnő, nekem is meghatározóak voltak.

Túra szervezés is úgy alakult, hogy a közvetlen környezetemben élő felnőttekkel sokfelé eljártunk sétálni és megtetszett ez a hivatás. A túrákat saját élményeimből állítom össze. Nagyon kevés olyan útvonal van a szervezett túráim között, ahol akkor járok először. Így volt ez a télzáró túránkon is.

Egyesületünk fennállása óta Mátyás nap körül mindig szerveztünk úgynevezett „Jégtörő Mátyás Túrát”. Az elmúlt télen igazából jég sem volt, így aktuálisabbá vált február végén a Télzáró Túra elnevezés. Igaz a téllel kapcsolatban is azt szoktam mondani, hogy az idei tél egy szép március 23-ára esett. Emlékeztek akkor esett ezen a télen a hó.

Igen, a természet is korábban ébredt fel. Ezt jelezte számomra az is, amikor a túraszervezése az útvonal bejárás szakaszába ért. Bevallom, nem voltam biztos abban, hogy minden értékét meg tudom mutatni a tájnak, hiszen minden növény egy hónappal korábban hajtani kezdett a megszokotthoz képest.

De merre is voltunk? Zalaszentiván szintén meghatározó helyszínéül szolgált gyermekkoromnak, hiszen ott töltöttem az általános iskolai éveket, annak minden nehézségével és szépségével. A túrával éppenséggel a szépségét szerettem volna kiemelni. Ezért a túrát a Zalaszentiván környéki lankás völgyek és dombok bemutatásának szántam.

 Nagyfalud puszta határában

 

A község önkormányzatának parkolójából indult programunk, ahonnan a templom és a temető érintésével rövid időn belül elértük a településen áthaladó nagyon jó minőségű kerékpárutat. A falu lakott részét a legfiatalabb utcáján, a Szent István utcán keresztül hagytuk el. Manapság még faluhelyen is ritka az állattartás, de szerencsékre itt még él a hagyomány. Így az utolsó portán bárányok fényképezésére is nyílt lehetőség. A csapat összetételét tekintve volt, aki a környékből származott és volt, aki Budapestről jött. De egyöntetűen elnyerték mindenki tetszését a bárányok.

Innen az Alibánfai-patak völgyébe vezetett utunk, de a száraz időnek köszönhetően a patakon át vezető gázlón száraz lábbal keltünk át.

Nagyfalud puszta határában túra közben

 

A völgyből a kissé meredek szántóföldek között vezető utat követően elértük a település illetékességi határát, ahonnan több falu mezsgyéjén sétáltunk északi irányba, amely közben többször kereszteztük a már említett Alibánfai-patakot.

A nyílt dombháton haladva szép kilátás tárult elénk a zalalbéri hegyektől a Kemendi-kápolnán keresztül a Pethőhenyét körül ölelő dombokon át Zalaegerszegig. A szikrázó napsütéses időnek köszönhetően szinte 360°-os panorámában volt részünk. A környék összes templomát meg tudtuk számolni, és sorra tudtuk venni, hogy melyiket láttuk már túráink során és, melyek vannak még hátra, amit érdemes lenne megtekinteni. Korábban szervezett „Maci kereső túránk” első szakaszának útvonalán végig tudtuk vezetni tekintetüket, amely Zalaegerszegről indult és Kemendollárig tartott 24 km hosszan.

Délidőben rövid pihenőt tartottunk, egy napsütötte tisztáson, ahol lehetőség volt a túrazsákban rejlő elemózsia elfogyasztására és kötetlen beszélgetésekre. Egy-egy jó időben tartott és jól elhelyezett pihenőhely nagyban hozzá tud járulni a kellemes komfortérzet kialakításához. Itt a napsütés és egy ugaroltatott termőföld sarka, amelyet minden oldalról erdő vett körül hozta létre mindezt az érzést.

A pihenőt követően Zalaszentlőrinc felé vettük az irányt és utoljára átkeltünk, immár harmadszor az Alibánfai-patak száraz medrén, mikor a kicsit huzatos platót követően a Petőfi Sándor utcán értünk be a faluba. A település határában lévő vasúti megállóhelyen bevártuk egymást, hogy a túra fináléjaként szánt Szentlőrinci-erdőn egy csapatként sétáljunk át.

 Szentlőrinci erdőben

 

Mint ahogyan jeleztem minden túránknak vannak érzelmi gyökerei, ez esetben egészen a Szentlőrinci-erdőig vezetnek. Gyermekként, iskolásként többször jártunk ezen a tájon, elsősorban így tél vége felé, de előfordult évközben is, Madarak és fák napja alkalmával, vagy csak egy egyszerű sétálás során. Sok kellemes emlék jött velem szembe, amikor a Sárvíz-patak partján haladva megláttam a hóvirág mezőket. Akkor még szabad volt szedni ezt a ma már védett virágot, amellyel mi fiuk felköszöntöttük Nőnap alkalmából lány osztálytársainkat, tanárnőinket és még jutott édesanyák leánytestvérek számára is belőle.

Igaz két héttel korábban voltunk ott, mint a Nőnap, de a patak völgye, a környező erdő talajszintje ameddig csak a szem ellátott terítve volt ezzel a nemes virággal. Itt még az is elővette a telefonját, aki addig csak azért tartotta magánál, ha esetleg valaki hívja, elérhető legyen. Nem a telefonálás volt a cél, hanem a hóvirággal borított táj megörökítése.

A virágmező elhagyását követően hamarosan visszaértünk túránk kiinduló pontjához a Zalaszentiváni Önkormányzat parkolójába, de előtte még sétáltunk a falu határában lévő kerékpárúton. Ez a kerékpárút egy korábbi vasúti töltés nyomvonalán lett kijelölve, így található rajta egy sok mindent megélt vasúti felüljáró is. Pontosabban annak két oldali tartópillére, amelyre megépítették a mostani kerékpárút pályatestét, átívelve vele a Szombathely – Nagykanizsa közötti vasútvonalat.

Sárvíz patakon izgalamas az átkelés 

Összeségében kellemes tavaszias időben túrázhattunk viszonylag (Zalai-dombságot tekintve) sík, de mégis változatos domborzati viszonyok között. A mindössze 14 km távolság jó alkalom volt a tél végi fizikai állapotunk felmérésére.

 

pecsét

 


Szabó Balázs

+36-30/2684083

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

HATÁRBEJÁRÁS

2020. január 25.

A Zalai Teker(g)ők hivatalos első túrája öt évvel ezelőtt egy szép téli napon megrendezésre kerülő határbejárás volt, az IPA Zala Megyei Egyesületének támogatásával. A túra útvonala a zöldhatáron vezetett Tornyiszentmiklós és Rédics között. Ezen a szakaszon már azt megelőzően is szervezett túrákat a Lendvai Hegymászóegyesülettel karöltve a Szlovén IPA Szekció. Ez alkalommal átvettük tőlük a stafétát és segítségükkel egy szép téli túrát sikerült összehozni. Az eredménye is meg lett a programnak. Megállapodtunk, hogy ezen a vonalon időről-időre mi is beszállunk a hagyománnyá vált határbejáró túra szervezésébe. Így két éve végig jártuk egy szép májusi napon, és idén is a téli időszakot választva hívtuk a túrázni vágyókat a „Vasfüggőny” zalai szakaszára.

IMG 20200125 100056

Történelmi előzménye is van ennek a programnak. Ezer éves határunk zsugorítása, a mostani határok kijelölése éppen 100 évvel ezelőtt történt a Trianoni békediktátummal, amely Zala vármegyét is érintette. Még sokan élnek azok közül, akiknek családtagjait ez a döntés oly mértékben érintette, hogy évtizedekig nem tudtak velük találkozni. Úgy gondolom, hogy ennek a hagyományosan évről-évre megrendezendő túra méltó emléket állít és felhívja a figyelmet arra, hogy ilyen a jövőben ne történhessen meg.

Mi arra nem tudunk vállalkozni, hogy ezt a szociális helyzetet ismertessük, de azt szívesen bemutatjuk, hogy milyen természetjáró értékei vannak ennek a helyzetéből adódó kicsit még ma is elzárt Mura-vidéki határsávnak.

IMG 20200125 102503

Tornyiszentmiklós, pontosabban a szlovéniai Pince határátkelőhelyről indultunk ezúttal nem a határkövek mentén másztuk meg a Tornyi-hegyet, hanem szépen lankásan haladtunk felfelé az aszfaltos úton és az A572-es számú határkőnél értük el szlovén oldalról a határvonalat. Innentől kezdve a határkövek mellett túráztunk úticélunkig a Lendvai Közösségiházig.

Hol magyar, hol szlovén oldalon vezetett utunk, amelynek szívemben volt némi szimbolikus jelentése is. Az oldalak tetszés szerinti megválasztása a békediktátum érvénytelenségét, a nemzeti összetartozást is jelentette számomra. Ezt az érzés erősítette az is, hogy kedves Szlovéniában élő túratársainkkal többségében magyarul tudtunk beszélgetni az út során. Megjegyzem, hogy a hetven fős társaságnak a fele Szlovéniából érkezett. Egy család pedig Oroszországból is jelen volt a túrán.

A határsávon haladva a volt határőrökből előtörtek emlékeik és kaptunk némi ismertetést a határkövek elhelyezésének szabályaiból és a rajtuk lévő jelzések értelmezéséből.

 IMG 20200125 092726

 A téli évszakot számunkra a fákon lévő zúzmara jelezte. A havat pedig a fákról néhány helyen a földre hullott zúzmara jelképzete. A légköri viszonyok sajnos a látótávolságot jelentősen lecsökkentették, így az amúgy csodálatos Tenke-hegyi panoráma ködfelhőbe burkolózott. A hőmérséklet éppen kellemes volt, de azért a pihenőpontok alkalmával mindig került elő valami a táskákból „szív melegítő” gyanánt.

A változatos terepen sétálva a II. világháború után keletkezett bunkerrendszer maradványát is érintettük, amelybe a bátrabbak be is merészkedtek.

 Enyhe tél következtében a kora tavaszi gombák már utunkon is megjelentek, mint például a piros csészegomba.

  IMG 20200125 091002

  Túránk végén a Szlovén IPA Szekció a Lendvai Közösségiházban finom forralt borral és teával, valamint ízletes lángossal várta a határjáró csapatunk.

Szabó Balázs

Zalai Teker(g)ők

egyesületi elnök

 

Túravezető Oktatók Sportegyesülete hagyományos, éves továbbképzésének helyszínéül idén a Göcsejt választották, amelyre 2019. szeptember 27-29. között került sor.

Egyesületünkkel szoros együttműködésben alakult ki a rendezvény programja. A három nap kevés ahhoz, hogy bemutassuk a teljes tájegységet, túravezetők számára további hasznos információkkal szolgáljunk és tájékozódási képességeiket is szinten tartsuk. Nos ezekkel a kihívásokkal néztünk szembe miközben a programot szerveztük.

A három napos találkozó bázisának a botfai Erdődy-Hűvös Kastély adott helyet. Itt találkoztak Szolnoktól Budapesten át Veszprémen és Somogyon keresztül Zaláig azok az emberek, akik elhivatottságot éreznek az iránt, hogy mások számára megmutassák a természetjárás szépségét. A hely lehetőséget teremtett előadások meghallgatására, pihenésre és a göcseji gasztronómia megismerésére.

Első nap - Hagyományőrzéstől a gyökerekig - címmel vezetett túra keretében ismerkedtünk a göcseji táj változatosságával, geológiájával, növényvilágával, épített örökségeivel. Megtapasztaltuk a göcseji vendégszeretetet és megtudtuk mit jelent a dombérozás. Mindeközben túráztunk 22 kilométert 500 méter szintemelkedéssel Zalaegerszegről a Göcseji Falumúzeumtól Becsvölgyéig, Göcsej szívéig.
A vacsora során hamisítatlan táj étel került az asztalra: dödölle marhapörkölttel, amelyet Szabóné Rezneki Nikoletta és Éder Csaba készített.

A második napot a továbbképzésnek szántuk. Reggeli után rögtön madárgyűrűzéssel kezdtük a programot. Rövid, de részletes ismertető hangzott el a Göcsejről, mint tájegységről, amellyel Sustik Edit, egyesületi tagtársunk készült a résztvevők számára. Ezt követte egy hosszabb lélegzetvételű, élvezetes előadás a gombák és védett növények világáról, amely kiegészült néhány madár ismertetőjével. Az előadó, dr. Illyés Zoltán, biológus befejezésként közismert madarak különböző élethelyzetekben adott hangjának utánzásával búcsúzott el a résztvevőktől.
Ebédet követően Zalaegerszeg közkedvelt pihenő helyén, az Alsóerdőn kijelölt pályán mérhette fel minden résztvevő tájékozódási képességét, miközben lehetőség nyílt annak részletes megismerésére.
Vacsora szintén egy a Göcsejben gyűjtött recept alapján készült étel volt, amelyet az erdei gombák fűszereztek és Éder Csaba, tagtársunk készített.
Itt azonban nem ért véget a nap. Az éjszakai túra 21 órakor vette kezdetét, aminek célja a szarvasbőgés testközelből történő meghallgatása volt. Sajnos ezt az állatok másképp gondolták, de így is tartalmas és tanulságos túrán vehettünk részt.

Harmadik nap szintén vezetett túrával készültünk, amikor is a Horhosok-útja túraútvonalakat jártuk be a teljesség igénye nélkül. Itt is megtapasztaltuk a szíves vendéglátást, ismeretet kaptunk az épített környezetről és az úthoz kötődő legendákról. Tettük ezt mind 14,4 kilométeren 440 méter szintemelkedéssel.

A találkozó résztvevői számára érdekes kihívásokat is tartalmazó mozgalmas hétvége volt e három nap. Nagy örömünkre szolgált vendégül látni arany, ezüst illetve bronz jelvényes túravezetőket, túravezető oktatókat és nem utolsó sorban az MTSZ képviselőjét.

 

További fényképek itt.

Partnerek