Hol is töltse napját egy Teker(g)ő Márton napján, ha nem borvidéken.

Egyszerű volt a választás. A Somlói Borvidék várt ránk!

Kényelmes busszal indultunk útnak Zalaegerszegről Somlóvásárhelyre, ahol negyven fővel kezdtük meghódítani a hegy 435 méter magas csúcsát.

Utunk rendezett szőlőbirtokok között vezetett egészen a Szent Margit kápolnáig. Közben megtekintettük a műemléki védettséget élvező Taposó-kutat. A kápolna tövében lévő 300 esztendős hársfa mellett senki nem tudott elmenni szó nélkül. Csodálatra méltó a természet, ahogy ez a fa is, hiszen villámcsapás után sarjú hajtást hozott- új életre kelt.

A kápolnától bazalt lépcsőkön jutottunk fel a hegy második szintjére, egy gondozott tisztásra. Onnan kis pihenőt követően már csak 35 méter szintemelkedést kellett megtennünk és elértük az 1938. július 31-én József főherceg által átadott "hűség tornyát", a mai Szent István Kilátót.

A kilátóból 360 fokos panoráma terült a 12 méter magas csigalépcsőket teljesítőkre. A reggeli köd ez időre már többségében feloszlott, így jól lehetett látni a Balaton-felvidék tanúhegyeit, a Kab-hegyi tv-tornyot és a Kőszeg-hegyalját is. A torony alatt kialakított büfében finom teával és ízletes kávéval szolgálták ki a hűvös időben kicsit áthűlt túrázót.

A hegy észak-keleti oldalán ereszkedtünk tovább a jelzett és lépcsőkkel megerősített turista ösvényen, amelynek végén az aszfaltos utat elérve ismét felfelé vezetett utunk. Rövid, de annál kaptatósabb emelkedőt követően értük el Somló Várát. A várból is nagyon szép kilátás nyílik a Kis-alföld déli részén elhelyezkedő Doba és Somlószőlős településekre. Nagyon jól lehet látni a Doba község területén elhelyezkedő Erdődy-kastélyt és az azt körülölelő arborétumot.

A kastélytól a sárga keresztjelzésen át jutottunk vissza a hegy dél-nyugati lábához. A dél-nyugati karéját végig járva ismét a fellendülésben lévő szőlőgazdálkodást mutató tájon át értünk vissza buszunkhoz.

Némi ruházat igazítás és cipőcserét követően a parkoló szomszédságában lévő Csordás-Fodor Borházhoz indultunk, ahol szeretettel vártak minket. A gondosan megterített asztalokon finomabbnál-finomabb falatokból választhattunk. Házigazdánk, Piroska néni szakértő gondossággal mutatta be gazdaságuk büszkeségeit. Az a megtiszteltetés érte kis csapatunkat, hogy a sokféle ízletes bor közül, magas kitüntetésben részesült nedűt is kóstolhattunk.

A túra során is mondtam: a somlói juhfark népi megfigyelések alapján segíti a fiúgyermek áldást.

Köszönjük szépen Csordás-Fodor Borháznak, Piroska néninek a szíves vendéglátást!

Köszönjük Petőfi Attilának a kényelmes buszt és biztonságos utazást!

Mindszenty gyalogos és kerékpáros zarándoklat 2016

Helyszín: Zalaegerszeg, Mindszetny Iskola

Időpont: 2016. április 2. 06:00

Feladat: Zalaegerszeg – Csehimindszent útvonalat, amely közel negyven kilométer gyalogosan teljesíteni.

 

Zalaegerszegről Csehimindszentre a kora reggeli órákban 98 zarándok indult útnak a közel 40 kilométeres távnak. Útközben a létszám 120 főre duzzadt. A kilométerek okozta fáradtságot imák és énekek segítségével győztük le. A rózsafüzér imádság egy közösséggé formálta különböző állóképességű társaságot. Irgalmasság vasárnapját megelőző napon mi is igazi kényelemben részesülhettünk. Igazi gyalogláshoz való időjárás volt. A gyalogos zarándokokat kerékpáros csoport is erősítette, akik közül többen oda - vissza is megtették a távot.

A zarándoklat során sokakkal találkoztunk Zalaegerszegen és az útvonalat érintő falvakban. Többen meg kérdezték: Hova megy ekkora tömeg? Sokak arcáról lehetet a válasz után a döbbenetet leolvasni, hogy nem kis fába vágtuk a fejszénket! Valóban nem rövid a távolság, de az egység ereje és a kitűzött nemes cél feledteti a zarándokkal az út nehézségét.

Az út során, több helyen pihenő pontokat hoztunk létre, ahol felajánlásból és az iskola szülői munkaközösségének köszönhetően zsíroskenyérrel és ásványvízzel várták a zarándokokat.

A nap végén Mindszenty József bíboros szülőfalujában a zarándokokért, családtagjaikért és a bíboros boldoggá avatásáért mutatták be szent misét.

Zalaegerszeg, 2016. április 2.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke

 

 

 

 

Több mint százan a Vendvidéken
egy újabb részlet a Vasfüggőnyből, túra a Hármashatárhoz

Egy kedves barátom ötletét felkarolva, úgy gondoltam érdemes sok ember számára megmutatni a szlovén – osztrák – magyar hármashatár környékét.
Az ötletgazda, Kissné Katona Valéria és az én, képzeletemet is túlszárnyalta a túra iránti érdeklődés. A megrendelt buszt, csakhamar egy nagyobbra kellett cserélni és az is hamar megtelt. Ez nem keserített el néhány elszánt túrázót és autóba ülve mentek a túra kiindulópontjára. A túra híre messze eljutott, határon túli, szlovén barátaink is szép számmal jelentek meg a rajtnál.

Kellemes napsütéses márciusi reggelen (két csoportban) több mint százan indultunk útnak Felsőszölnök templomának tövéből a hármashatáron állított emlékmű irányába. A hét elején lehullott csapadék mennyiségéből nem gondolná az ember, hogy nagyobb dagonyázás nélkül túlélne a hétvégén egy gyalogtúrát. Meglepetésünkre néhány kivételtől eltekintve a túrázóknak csak a bakancsa lett sáros. Az emlékműig jól megjelölt turistaút vezet, amelyet egy kezdő túrázó is teljes bizonyossággal felismerne. A táskák mélyéről előkerült útközben a napsütés erejét kiegészítendő melegítő és teljesítményt növelő házi főzésű italok. Így nem csak a D-vitamin hanem a baráti koccintások is növelték a társaság jókedvét.

Az emlékműhöz vezető út utolsó szakasza igazán embert próbáló volt. Jelentős, közel száz méter szintet kellett leküzdeni a gyaloglónak. Az Hármashatár-emlékmű körül kiépített padoknál mindenki gyorsan megtalálta helyét a csúcs meghódítását követőn. A táskák rejtekéből hamar előkerültek szendvicsek, csokik. A kis pihenőt követően, erejében megújulva indult útjára ismételten a teljes társaság. Ekkor a többség még nem tudta, hogy minután visszaereszkedünk a völgybe újra meg kell mászni egy hasonlóan nagy szintemelkedést.

A domb tetejére érve egyenes út vezetett a János-hegyig, amely során felmászhattunk egy igazi határőr toronyba, fényképezkedhettünk a vasfüggöny egy darabjánál. A tájra jellemző szorványtelepülés jelleget is közelről figyelhettük meg. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a panelban szorosan egymás mellé, alá, fölé épített lakásokhoz képest mennyivel nyugodtabb életet élnek ott az emberek. Nem véletlenül, hiszen a legközelebbi szomszéd is többszáz méterrel lakik a másiktól.

A túra végén a csapat egy része a helyi tájházat a másik fele Apátistvánfalván a határőrőrs helyén kialakított Határőr Emlékhelyet látogatta meg.

Az emlékhely ingyen látogatható, de a fenntartásához szívesen fogadnak támogatást. Csapatunk részére a túra emlékére készített hűtőmágnes eladásából befolyt pénzt az emlékhely működtetésére ajánlottuk fel. Ezúton szeretném megköszönni az emlékhely gondnokának a szíves fogadtatást és tárlatvezetést.

Zalaegerszeg, 2015. március 3.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke

 

Szép májusi reggel harminc ember egy cél érdekében gyűlt össze Zalaegerszegen, hogy felfedezze a város környékének vadregényes völgyeit, dombjait.


A regisztrációt követően a csapat tagjainak ötletét is figyelembe véve elindultunk a Platán sorról és a Gasparics utcában az ügyészség mellett máris hegymászásba kezdtünk. Tudom Zalában nincsenek geológiai értelemben hegyek, de ránk az adott színt emelkedés másként hatott. Indulás után nem egészen egy kilométerrel még csak be sem melegítettünk meg kellett küzdeni az Alkotmány utcai emelkedővel. Az út jelentős emelkedését a ságodi tetőre nyíló panoráma múlatta velünk. Hamarosan elértük a Hegyközség utcát és a Hegybíró utcán haladtunk tovább, ahonnan az egész város elénk tárult. Az Egerszeghegyi útról a Vándor Vigadó előtt lekanyarodtunk a Dalos utcán és az Ebergényi úton már várt ránk a Kétsziget Vendégvölgy házigazdája, Horváth Géza.
Géza bácsi a rá jellemző módon elkápráztatta a túra résztvevőit, kávéval, üdítővel és szendviccsel fogadott bennünk. A Kétsziget Vendégvölgy bemutatását követően a tóparti fotózkodás után tovább folytattuk utunkat az Ebergény alatti völgyben. A völgyben csörgedező patak jobbpartján sétáltunk a TV-torony felé. A toronybeli kilátást nem adták olyan könnyen, meg kellett érte dolgozni. Közel száz méter szintkülönbség leküzdését követően tudtunk csak a lift által kínált segítséggel a TV-torony kilátóba feljutni. A szabadtéri kilátóból a tiszta időjárásnak köszönhetően jól lehetett látni a Balaton-felvidék közeli hegyeit és az Alpok keleti nyúlványait is. A csapatra ráfért az újabb pihenő és éltek is a kávézó adta lehetőségekkel.


A Panoráma útról kanyarodtunk be az Azáleás-völgybe, ahol már javában nyíltak a virágok. A szürke ötven árnyalatán kívül minden más színt meg lehetett találni a völgyben. Köszönjük Fatalin Gyula, hogy ilyen értéket teremtett Zalaegerszegnek!
Az ifjúsági tábort körbejárva jutottuk el a tanösvényeken át Jánka-hegyre, ahonnan megelégedve tekinthettünk vissza tizennégy kilométeres utunkra. A Jánka-hegyi kálváriánál még egy utolsó pihenőt követően a csapat a cél felé vette útját. A szeszélyes időjárásnak köszönhetően akkor értünk vissza, amikor jól esett.

 

 

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ök
elnöke

HATÁRBEJÁRÁS avagy túra a Vasfüggöny nyomvonalán Pince / Tornyiszentmiklós és Dolga Vas / Rédics között a szlovén – magyar határszakaszon

Kedves Barátainknak köszönhetően 2013. tavaszán az IPA Lendvai szervezete által rendezett túrán vettem részt Pince és Dolga Vas között. A túrát Gábor Róbert vezette, már akkor úgy döntöttem, ha lehet ismételten végig járom ezt az utat. Robi ötlete alapján kezembe vettem a stafétát és megszerveztük ezt a történelmi szempontból sem elhanyagolható a túrát.



Most az I. világháború 100. évfordulójának időszakában különös jelentősége van ilyen és hasonló nyomvonalon haladó túráknak, megemlékezéseknek. Mura-vidéken élő családok vesztették el hozzátartozóikat egy a térképen húzott vonal, a „Vasfüggöny” miatt. Tették mind ezt azután, hogy ezek szlovén és magyar nemzetiségű emberek közösen akár vérükkel is védték az Olasz-fronton hazájukat és az ott élő embereket.
A túra kiírását követően többen megkérdezték tőlem, valóban ezen a határszakaszon is volt vasfüggöny. Igen, bár nem olyan jellegű, mint az osztrák-magyar határszakaszon, de volt. Most, hogy már ismételten járható ez a vidék minden kötöttség nélkül fel lehet keresni elvesztett ükapáink emlékeit és új barátságok alakulhatnak ki. Ez az út is egy lehetőség, hogy megismerjük újra egymást és barátságunk szorosabbra fűzzük. Közel félszázan ezekkel a gondolatokkal indultunk útnak a Lendvai hegyeken.


Az időjárás a túrát megelőző napokban tombolt és a szélsőségek között mutatta meg önmagát. Közvetlenül előtte lévő napon is órákig szakadt az eső, amely később havazásba fordult. A jelentkezők egy része vissza is mondta előzetes jelentkezését. Reggel örömmel láttam, hogy nem esik az eső. Pince határátkelési ponton a visszamondások ellenére is minden elképzelésemet felülmúlta a résztvevők száma. Köszönöm mindenkinek, hogy rendezvényünket választotta ezen a napon. A média érdeklődése is nagy volt a túrának. A Muravidéki Magyar Rádió és a helyi nemzetiségi műsorokat készítő tv, valamint a Zalai Hírlap riporterei megjelent a rajtnál.



Az isteni kegyelem már reggel megmutatkozott. A találkozási ponton érezhető volt, egész nap szikrázó napsütés kísér minket. Az útvonal kiválasztásában viszonylag demokratikusan működött csapatunk. A helyismerettel rendelkező szlovén barátaink segítségével úgy változtattuk a nyomvonalat a nap során, hogy a sártengert és a szederindás területeket elkerüljük. A Lendvai-hegy első emelkedőjére felérve csodálatos panoráma fogadta a túrázókat. A párás időjárás ellenére az Alpok közeli csúcsait egész jól lehet látni. Mura-vidék is csodálatos oldalát mutatta meg. Hólepelbe burkolózott az egész táj és csak úgy szikrázott rajt a napsugár.



A túra tervezése során a határsávot szerettük volna végéig járni, de sem az időjárás, sem a növényzet nem engedte ezt. Ettől függetlenül igyekeztünk úgy haladni, hogy minél jobban kövessük a határköveket. Ha kellett a bokrok között bujkáltunk, és ha indokolt volt az erdő közepén úttalan utakon jártunk. Kilátóba felkapaszkodva a vidéket csodáltuk. Patakokon átgázolva vadak nyomát láttuk. Bunkerek mélyét lestük és tankok által már járhatatlan helyen kényelmesen átkeltünk.



A hegyi hajlékok közt haladva legendás vendégszeretet is megtapasztaltuk. Egy pincénél népes csapatunkat fröccsel és pálinkával látták vendégül.

A túra végén Rédics – Dogla-Vas Határátkelőhelyen a megfáradt vándorokat ízletes zsíros kenyér, a ropogósra sült szalonna és forralt bor, valamint meleg tea várta.



Zalaegerszeg, 2015. február 1.

Szabó Balázs
Zalai Teker(g)ők
elnöke

 Youtube videó a Határbejárásról: